Pillantás a kilencedikről
Nagy hibát követett el Brüsszel I. kerületének polgármestere, ezt többé-kevésbé mindenki így gondolja. De szeretném még egyszer ideírni: egy kerületi polgármester döntött rosszul, amikor betiltotta a nemzeti-konzervatívok ülését. A belga miniszterelnök maga is megrótta a városvezetőt. „Fontos a demokrácia, ennek egyik sarokköve az autonómia – mondta –, de soha nem írhatja felül a belga alkotmányt, amely 1830 óta garantálja a szólás és békés gyülekezés szabadságát.” A belga kormányfő amúgy liberális, amit csak azért emelnék ki, mert Orbán ezen a bizonyos betiltott, majd mégis megtartott konferencián többek között arról beszélt, hogy a liberálisok és a kommunisták nagyon közel állnak egymáshoz, mindketten szeretik a központi irányítású bürokratikus eljárásokat. És hogy ne legyen félreértés, azt is hozzátette: a korábbi kommunisták nagyon könnyen liberálissá változnak.
Igazán nem szeretnék ezekkel a gondolatokkal bővebben foglalkozni, éppen csak megemlítem, hogy Orbán politikai pályafutását liberálisként kezdte, amiből nem feltétlenül következik, hogy előtte kommunista, netán ifjúkommunista volt. Maradjunk egyelőre ott, Brüsszelben, ahol a NatCon szereplőivel Canossát járattak, hibásan és feleslegesen. Ugyanakkor jó még egyszer kiemelni: a döntést egy polgármester hozta, nem az Európai Unió. És ezt a magyar miniszterelnök is jól tudja. Mégis, az ő fordításában ez úgy hangzott: Brüsszel szintet lépett, „ha valaki kiáll a béke mellett, azt egyszerűen betiltják”.
Hát nem is tudom… Azon tűnődöm, hogy amikor a Fidesz elnöke – és vele kórusban a Fidesz-tábor – ilyeneket mond, akkor vajon el is hiszi-e. Elhiszi-e saját mantráját a békéről, a többiek – mindenki más – háborúpártiságáról, vagy netán oly sokszor híresztelte ezt, hogy már így is gondolja?
Igazában nincs a saját kérdésemre válaszom, legfeljebb feltételezésem: ez is pusztán egy kipróbált és Magyarországon bevált (Márki-Zay) politikai termék. De vajon működik-e Európában is? Nem vitás: akadnak a mi vezetőnkhöz hasonlóan gondolkodók – Orbán nincs egyedül, vannak ott többen is a szélsőjobbról –, nem is tudható, hogy ez a háború-béke dichotómia kinek a találmánya volt. Ám mégis: a kontinens és az EU józan többsége nem így osztja fel a világot, de nem is úgy, hogy aki mást gondol, mint mi, az liberális-kommunista, és szereti a központi irányítású bürokráciát. Talán ezen a helyen érdemes megemlíteni: pont ilyen központosítást hajt végre a hatalom Magyarországon; tizennégy éve tapasztaljuk, hogy a nemzeti-konzervatív (értsd: szélsőjobbos) miniszterelnökünk ezen idő alatt amit csak lehetett, maga alá gyűrt: hatóságokat, intézményeket, egyházakat, sajtót…
Apropó, sajtó: vajon nem épp ennek a kormánynak köszönhetően tűnt el a piacról a Népszabadság? Vajon nem épp ez a hatalom tilt ki sajtótájékoztatókról újságokat, újságírókat? Vajon nem épp ez az adminisztráció silányította el az Országgyűlést, és még ebből a silányságból is elüldözte a nyilvánosság képviselőit?
Persze Orbánnak igaza van: nincs béke. Ő az, aki nem is akarja, hogy legyen. Mert akkor ki ellen harcolna?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. április 20-án.