Miközben Orbán háborúellenes propagandával kampányol szerte az országban, és az orosz háborúban az ő politikai szövetségese a támadó (ő pedig az orosz energia vásárlásával a háborút támogatja), Ukrajna ellen olyan ellenséges retorikát folytat, amely háborút idézhet elő Ukrajnával. Orbán gyűlöletkampánya szándékos provokáció, s háború lehet a vége.
Több éves kemény munka és sok milliárd adófizetői forint van abban, hogy Ukrajna kezdi elveszíteni a türelmét, s egyre élesebb szóváltásokra kerül sor, amelyek nemcsak háborús hangulatúak, hanem háborús fenyegetések is elhangzanak. De a fenyegetések nem állítják meg a provokációt, hanem az Orbán-rezsim elégedetten fogadja és fűti azokat.
Ebből arra lehet következtetni, hogy Orbán terve nemcsak az volt, hogy az ukránellenes uszítással az oroszok mellé állítsa a közvéleményt, vagy legalább Ukrajna ellen hangolja, hanem kifejezett szándéka, hogy Magyarországot ténylegesen háborús fenyegetés érje, hogy utána magát úgy állíthassa be, mint aki egyedül képes megvédeni a háborútól.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a háborús pszichózist csak arra a hazugságra építi, hogy az EU felelős a háborúért azzal, hogy az európai békét is védő Ukrajnát támogatja, de ma már az események azt mutatják, hogy Orbán Ukrajnát konkrét háborús fenyegetésnek akarja beállítani. Az ukránellenes gyűlöletkampány, Ukrajna EU-csatlakozásának vétója, ezt elérte.
Csak dicsérni lehet az ukránok többéves türelmét, hogy nem válaszoltak, és figyelmen kívül hagyták Orbán provokációit. De úgy tűnik, az oroszok által kivéreztetett Ukrajnának fogytán a türelme, és egyre gyakrabban visszaszólogat. Ez részben érthető, de Orbán ettől kezdve a tűzzel játszik, mert Ukrajnából ok nélkül halálos ellenséget csinált.
Orbán arra épít, hogy az ukránokat lefoglalja az oroszokkal szembeni honvédő háború, és nem szeretnék a demokratikus világ támogatását elveszíteni azzal, hogy Magyarország ellen háborút indítanak. Ám Orbán belpolitikai céljai miatt egy valódi háborús fenyegetés küszöbére sodorta az országot, miközben a bajban megerősíthette volna a barátságot.
Mindez azért, hogy újra a háborús fenyegetéssel manipulálja a választókat. A legnagyobb háborús uszító riogatja a népet az általa előidézett háborús veszéllyel. Ez veszélyesebb, mint a háborús Brüsszelről szóló propaganda, mert ott semmi tényleges fenyegetés nincs. De Ukrajna provokálása nem veszélytelen (miközben embertelen és aljas is).
Az olyan cinikus megjegyzések, amikor az oroszok ellen hősiesen védekező Zelenszkijnek azt mondja, hogy „te egy szorult helyzetben levő ember vagy”, gyomorforgató. De amikor az Ukrajna biztonsági garanciái közé tartozó, életmentő EU-csatlakozást az oroszpártisága miatt meghiúsító Orbán oktatja őket arról, hogy az érdemeken alapul, az veszélyes.
Orbán az, akit az „érdemei” alapján már régen ki kellett volna zárni az Európai Unióból. Ha az ukránokat az oroszok sarokba szorítják Trumppal, ha nem tudnak mit tenni, s Ukrajna a gyűlöletpropagandát és az ellenségeskedést megelégeli, akkor Orbán provokációja sikeres lehet: még elérheti, hogy Ukrajna nem tűri tovább a támadásait.
Háborús veszélyt kizárólag Orbán jelent Magyarországra. Kétszínű politikája nem zárja ki, hogy a NATO meggyengülésével és Trump segítségével az újabb orosz terjeszkedés esetén Magyarországra bevonuljanak az oroszok, mint szövetséges hadsereg. De Ukrajna is lehet valódi háborús fenyegetés, ha Orbán a gyűlöletpropagandát, az ellenségeskedést folytatja.
Kézenfekvő lenne, hogy Orbán ellenzéke a Fidesz háborús retorikájával szemben éppen az ukránok és az EU mellett álljon ki az oroszok és Orbán háborús fenyegetéseivel szemben. De Magyar Péter miatt nem tudnak Orbán ellen a háborúellenességgel kampányolni, mert Magyar Péter is ukránellenes és oroszpárti politikát folytat, az EP-ben is.
A két Fidesz már nemcsak a magyar demokráciát és a szabadságot, hanem a biztonságot és a békét is veszélyezteti. Ukrajna Magyar Péter ellenséges szavazásait is provokációnak tekintheti az EP-ben. Nincs oka különbséget tennie két ugyanolyan voks között.
