az európai vezetők brüsszeli csúcstalálkozóján 2023. február 9-én
Ha már sokat nem tud tenni ellene, az EU megpróbálja izolálni és ignorálni Orbán és a Fidesz Brüsszelben álságosnak és orosz érdekeket kiszolgálónak tekintett békekampányát. A döntéshozatalban azonban egyre több feszültséget okoz a magyar különutasság.
Az Európai Bizottság magyarországi képviselete ritkán szólal meg és cáfolja a magyar kormánypolitikusok légből kapottnak tűnő állításait. Talán azért, mert ha ezt tenné, nem lenne ideje másra. Orbán Viktor azonban most olyat mondott, ami már a provokációit általában szóra sem méltató Európai Bizottságnál is kiverhette a biztosítékot. A kormányfő Manfred Webernek, az EP néppárti frakcióvezetőjének egyik javaslatát félrevezetően úgy állította be, mintha az Európai Unió a kötelező sorkatonaság bevezetésére készülne. „A kötelező sorkatonaság bevezetése nemzeti döntés. Az Európai Unió nem is írhat elő ilyesmit” – idézte FB-oldalán Josep Borrellt, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét a bizottság magyarországi képviselete.
A kötelező sorkatonaság legendája
Webernek nem az EU terveit tükröző ötletelése kifejezetten kapóra jött a magyar miniszterelnöknek és propagandagépezetének, amely a folyamatban lévő választási kampányban egyetlen üzenetet sulykol a magyar választókba: aki békét akar, az rájuk szavaz. A baloldal, az EU és általában a Nyugat, vagyis mindenki más bezzeg háborúpárti, és felelőtlen magatartásával (értsd: az ukrajnai fegyverszállításokkal) a harmadik világháború kirobbanását kockáztatja.
Természetesen nincs épeszű ember, aki ne lenne a Kreml által indított véres háború mielőbbi lezárásának a híve, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltételekkel és eredménnyel. Orbán kivételével az EU kvázi egésze számára evidencia, hogy az orosz agresszió nem két szláv állam konfliktusáról szól, hanem a status quo felrúgásával egész Európa biztonságát fenyegeti. Ukrajna pénzügyi és katonai támogatása a nála jóval erősebb agresszorral szemben ezért nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem Európa jól felfogott biztonsági érdeke is. Ha ugyanis Putyin bedarálja szláv szomszédját, akkor megnőhet az étvágya, és minden bizonnyal másokra is kiveti a hálóját, ahogy azt Kreml-közeli megmondóemberek nem is titkolják.
Nem csak a történelem szolgál számos példával arra, hogy milyen tragédiához vezet, amikor a mindenre elszánt agresszort megpróbálják engedményekkel kibékíteni. Az elmúlt másfél évtized gyakorlata is arra példa, hogy az elnéző magatartás csak elmérgesíti a helyzetet. A Nyugat a 2008-as, Georgia elleni orosz támadásra sehogy, a Krím és a Donbász 2014-es megszállására mindössze szimbolikus szankciókkal válaszolt, miközben növelte energiafüggőségét a konfrontációra évek óta tudatosan készülő Oroszországtól. Mivel ez a stratégia láthatóan kudarcot vallott, a Nyugatnak Ukrajna megtámadása után egyetlen racionális választása maradt: hogy felvegye a kesztyűt, és megálljt parancsoljon az orosz terjeszkedésnek.
Az EU megállapodott: Ukrajna felfegyverzésére fordítja a befagyasztott orosz vagyonok nyereségét
Szijjártóval már kiabálnak, de azért Minszkbe megy
Több mint két év elteltével nem lehet látni a háború végét, az Európai Unió a tizennegyedik szankciós csomagon dolgozik, miközben nem kis belső vívódások közepette pénzzel és fegyverrel próbálja a felszínen tartani Ukrajnát. Magyarország ha kelletlenül is, de sokáig nem törte meg az egységet, miután derogációkat kapott, például az olajembargó alól. Az Orbán-kormány ugyanakkor – különösen az utóbbi hónapokban – egyre gyakrabban tört borsot uniós partnerei és Kijev orra alá Ukrajna megsegítését célzó fontos döntések blokkolásával vagy elhúzásával. A litván diplomácia becslései szerint Magyarország az Ukrajnáról szóló uniós döntések 41 százalékánál blokkolt.
A néhány nappal ezelőtti külügyi tanácsülés rávilágított arra, hogy – legalábbis Szijjártó Péter egyes kollégái körében – kezd betelni a pohár. Maga a magyar külügyminiszter dicsekedett el azzal utólag, hogy a vita kiabálásig fajult a magyar hozzáállás miatt. Szijjártó, mintha mi sem történt volna, két nappal később már a Moszkva fő szövetségesének számító és az EU által szankcionált Minszkbe repült, a kormányzati narratíva szerint a párbeszéd fenntartása érdekében.
Orbán Viktor és kedvenc minisztere brüsszeli intézményi megfigyelők szerint eddig sem hagyott sok kétséget afelől, hogy kivel szimpatizál, és valójában kinek a sikeréért szorít a konfliktusban. A magyar miniszterelnök számos alkalommal egyértelművé tette, hogy az EU-nak és a NATO-szövetségeseknek nem lenne szabad fegyvert szállítaniuk Ukrajnának, mert ezzel úgymond csak meghosszabbítják a háborút és az emberek szenvedését. Ezt nehéz másképp értelmezni, mint úgy, hogy Ukrajna kapitulációjával, de mindenképpen területvesztésével képzeli el a háború végét.
Miért megy el szó nélkül az EU a magyar békenarratíva mellett?
Brüsszelben Orbán békepártiságát és tűzszüneti felhívásait álságosnak, irreálisnak, elhibázottnak és az EU és Ukrajna érdekeivel ellentétesnek tartják. „Már senkit sem érdekel, hogy Orbán mit mond. Tudjuk, hogy honnan fúj a szél” – jegyezte meg lapunknak egy nevének mellőzését kérő intézményi forrás, aki külön kitért a magyarországi hekkerbotrányra.
Az EU-intézmények időnként úgy tesznek, mintha nem vennének tudomást a magyar kormány Nyugat-ellenes retorikájáról. Emögött egy illetékes szerint van egy olyan megfontolás, hogy nem akarnak reklámot csinálni Orbánnak. De alighanem van egy másik is. Orbán szólamai Ukrajna támogatásának megkérdőjelezéséről nem csak a magyar közvéleményben rezonálnak, más uniós tagállamokéban is. Különösen az idő múlásával és a háború költségeinek növekedésével sokan egyetértenek a magyar miniszterelnökkel abban, hogy el kellene engedni az ukránok kezét, lenne jobb helye is a rájuk fordított pénznek. Az uniós intézményeknél és számos tagállamban egyszerűen nem akarnak fórumot biztosítani Orbán – szerintük – toxikus nézeteihez.
Európai szinten egyre gyakrabban megfogalmazott vélemény a miniszterelnökkel és külügyminiszterével szemben, hogy az orosz narratívát képviselik. A Szabad Európának nyilatkozó brüsszeli diplomáciai források szerint tulajdonképpen mindegy, hogy mi húzódik meg a magyar vezetés oroszbarátsága mögött. Ami számít: a magyar kormány az Ukrajnával kapcsolatos döntések blokkolásával, Nyugat- és ukránellenes retorikájával és politikai gesztusaival az EU érdekei ellen cselekszik, és Putyinnak tesz szívességet.
Trump fenyegetései Orbánt látszanak cáfolni
Brüsszelben nem mindenki követi naprakészen a magyar belpolitikai eseményeket, de néhányuknak azok közül, akik viszont igen, meggyőződésük, hogy a Fidesz számára a béke sulykolása és a háborús címke ráragasztása másokra egyszerű politikai termék, mert ettől várják a szavazatokat. Hogy milyen közép- és hosszú távú következményei lennének egy Putyin érdekeit tükröző tűzszünetnek vagy békekötésnek, azzal Budapesten a jelek szerint már nem törődnek.
Gyakran hallani azt az érvet Orbán Viktortól, hogy Oroszország soha nem támadná meg a NATO-t, így az ukrajnai háború kiterjedésének veszélye sem áll fenn. A magyar miniszterelnök – mutatnak rá diplomáciai források – úgy látszik, elfelejti, hogy éppen a legfőbb szövetségesének tekintett Donald Trump fenyegetőzött azzal, hogy leveszi a kezét azokról a NATO-szövetségesekről, akik nem járulnak hozzá megfelelő mértékben a védelmi kiadásokhoz. Ez nyilvánvaló jelzés lenne Putyin számára, hogy akár egy kisebb NATO-tagállamot is megtámadhat anélkül, hogy amerikai választól kellene tartania. Ez pedig a szövetség végét jelentené.
A magyar kormányfő és külügyminisztere attól tart, hogy a Nyugat Ukrajna feltétlen támogatásával alvajáró módjára a harmadik világháború kirobbanását kockáztatja. Egyes biztonsági szakértők szerint a harmadik világháború ezzel szemben már elkezdődött a több európai államban is végrehajtott orosz diverziós cselekmények és az európai és nemzeti választások manipulálására irányuló orosz hibrid hadviselés formájában. A Kreml nyilvánvaló célja az európai közvélemény elbizonytalanítása és az Ukrajna melletti támogatás társadalmi bázisának megroppantása.
Brüsszelben sokan úgy látják, hogy – szándékoltan vagy sem – Orbán és kormánya lényegében ugyanezt az eredményt segítheti elő a politikájával.
Ukrajnának idén az is siker, ha nem veszít jelentős területeket – Demkó Attila és Rácz András a háború kilátásairól
Gyévai Zoltán a Szabad Európa brüsszeli munkatársa. Több mint harminc éve újságíró, ebből huszonöt évet Brüsszelben dolgozott tudósítóként. Pályáját az Esti Hírlapnál kezdte, majd a Köztársaság című hetilap és a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának tagja volt. Ez utóbbit és a Figyelőt az EU központjából tudósította éveken keresztül. A BruxInfo brüsszeli uniós hírportál alapítója és főszerkesztője. Másfél évtizeden át az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának állandó uniós szakértője.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
