Miközben a portugál-magyar mérkőzés zajlott, elmentem megnézni az internetre, hogy mi a helyzet. A cikk, amit találtam, tartalmazott egy fotót, amelyen Orbán Viktor szelfizik Dzsudzsák Balázzsal, az egyik kedvenc focistájával. A fotó arra inspirált, hogy írjak valamit a futball szerepéről Orbán világában, valamint a Dzsudzsákhoz fűződő kapcsolatáról.
Először is hadd hívjam fel a figyelmet Rényi Pál Dániel új könyvére, amelyet a 444 újságírója írt. Az általam olvasott kritika arra figyelmeztet, hogy a Győzelmi kényszer “nem a futballról szóló könyv”. A 400 oldalas könyv Orbán Viktor pályafutását követi nyomon, kezdve azzal, hogy sikertelenül próbált első osztályú focista lenni. Rényi úgy véli, hogy Orbán kapcsolata a labdarúgással több mint a játék szeretete; ez “politikájának központi eleme és legfontosabb szimbóluma”. Rényi szerint “a futballpályákon szerzett tapasztalatai meghatározzák általános világképét és politikai gondolkodását”. Számára ez nem játék vagy szórakozás, hanem “küzdelem … mások legyőzéséért”. Ahogy Orbán egyik 2018-as beszédében mondta: “Mi, akikben több volt a sport iránti szenvedély, mint a tehetség, nem jutottunk fel a csúcsra, de egy életre elegendő akaraterővel és harci készséggel fegyverkeztünk fel. Ezért állhatok ma itt”.
Ez a mondat segített megmagyarázni Orbán Viktor és Dzsudzsák Balázs véletlen találkozását, ami akkoriban nagyon zavarba hozott. Abdul Fattah al-Sisi, az egyiptomi diktátor 2017 júliusában Budapestre látogatott. Orbán éppen egy magyar-egyiptomi üzleti fórumra kísérte al-Szíszit és az egyiptomi delegációt, amikor észrevette a bejárat közelében álló focistát. Orbán, amint kiszállt az autójából, azonnal Dzsudzsákhoz sietett, és meglehetősen hosszas beszélgetésbe elegyedett vele. Miután al-Szíszi megérkezett a helyszínre, Orbán bemutatta neki a futballistát, és elmagyarázta neki Dzsudzsák erényeit, aki ekkor már az Al Wahda FC Abu-Dzabiban játszott. Dzsudzsák bizonyára hízelgőnek érezte, de Orbán csodálata a focista iránt és a vele való találkozás felett érzett öröme bizarrnak tűnt.
A napokban megtudtam valamit Dzsudzsák pályafutásáról, amely 2008 és 2011 között, amikor a holland PSV Eindhoven játékosa volt, különösen lenyűgöző volt. De aztán, úgy tűnik, egy évi 3,5 millió eurós ajánlat miatt, amit kapott, a dagesztáni FC Anzsi Makhacskala mellett döntött, ami nem éppen világklasszis csapat. Egy év után az FC Dinamó Moszkvába igazolt, és “onnantól már csak lefelé ment a lejtőn”, ahogy a Blikk a minap írta. 2020 októberében visszatért Debrecenbe, ahol pályafutását kezdte, és amely egészen mostanáig az NB II-ben játszik. Mesés fizetése havi 3,5 millió forintra zsugorodott.
Dzsudzsák mégsem veszítette el a vonzerejét Orbán Viktor és külügyminisztere, Szijjártó Péter számára. Dzsudzsák például évek óta diplomata útlevél büszke tulajdonosa, ami Vadai Ágnes DK-s képviselőnek furcsa volt. Hiszen Dzsudzsák már csak másodosztályú focista volt. Ezért érdeklődött, hogy a külügyminisztérium tervezi-e a diplomata útlevelének visszavonását. A válasz határozott “nem” volt.
Nyilvánvaló, hogy Dzsudzsák még mindig különleges helyet foglal el a “főnök” szívében, aki bizonyára nem örült annak, hogy Marco Rossi úgy döntött, kihagyja őt az idei válogatottból.
Dzsudzsák szélső és egy korábbi csapattársa szerint már nincs meg benne az a fajta állóképesség és gyorsaság, amit ez a pozíció megkövetel. Jó középpályás lenne, állította. Rossi, aki nyilván nem akarta megindokolni, miért nem válogatta be Dzsudzsákot, csupán annyit mondott, hogy nem akar egy másodosztályú klubból játékost híni a keretbe. Ekkor azonban felcsillant a remény: az egyik kiszemelt középpályás megsérült. Talán ő is átvehetné a helyét. Dzsudzsák aktívan kampányolni kezdett a posztért, fantasztikus fejlődésére és a közelmúltban elért eredményeire hivatkozott. Amikor felhívták a figyelmét arra, hogy egy dolog II. osztályú csapatok ellen játszani, és teljesen más dolog a portugál, a német és a francia válogatottal (az F csoportban, a “halálcsoportban”), azt állította, hogy “2016 óta nem volt ilyen jó formában”.
Minden bizonnyal népszerű a futballistatársai körében. A mai mérkőzés előtt a következő üzenetet küldte a válogatott tagjainak: “Srácok! Végre eljött a várva várt nap! Ma ismét, miattatok, az emberek az utcára vonulnak, és a PIROS-FEHÉR-ZÖLD mezben, büszkén vonulnak értetek, és fantasztikus hangulatú, teltházas stadiont töltenek meg! Élvezzétek ki minden percét, éljétek át az álom kezdetét, a többit majd meglátjuk, ha vége lesz….. A cél előtted van, az Erő mögötted”.
A hozzászólások egyöntetűen meleg és üdvözlő hangvételűek voltak. Megjósolták, hogy “Dzsudzsi” jövőre is ott lesz a csapatban. Egyelőre azonban be kellett érnie egy Orbán Viktorral készült szelfivel.
Forrás: Újnépszabadság
