A magyarországi nemzetvezető mindig mondott furcsa dolgot, de általában be lehetett tudni annak, hogy politikai céljai érdekében éppen hajlítja a valóságot. Arra azért próbált ügyelni, hogy az állításai elhangzásukkor ne legyenek azonnal cáfolhatók. Általában a jövőről tett kijelentéseket, mint például két éve, hogy “aki elkapja ezt a betegséget, azt meg fogjuk gyógyítani”, amiről nyilván csak utólag, a pár hónap alatt meghalt 30 ezer ember ismeretében bizonyosodott be, hogy a levegőbe beszélt.
Akkor is az esetleges jövőről beszélt, amikor az ellenzéket vádolta azzal, hogy megszüntetné az úgynevezett rezsicsökkentést, amit végül ő maga tett meg. Amikor viszont az olcsó orosz gázt ígérte teljesen megalapozatlanul, akkor befejezett tényekről beszélt, de biztos lehetett benne, nem azonnal bukik le a hazugsággal, mert az oroszokkal kötött szerződés titkos.
Nyár óta viszont szintet lépett. Már olyanokat mond, amik nem pusztán szembenállnak a valósággal, de ezt az első pillanatban lehet is tudni.
- Például Tusnádon, hogy a magyarok védték volna Bécset a töröktől. Amikor Bécs mindkét török ostroma magyar – Szapolyai és Thököly – kezdeményezésére történt.
- Vagy amikor azt mondta ugyanott, hogy Putyin csak azt kérte, Ukrajnát ne vegyék fel a NATO-ba. Amikor közismert, hogy Moszkva tavaly decemberben hivatalosan, jegyzékben követelte, hogy a NATO infrastruktúráját vonják vissza az 1997-es állapotba, azaz zárják ki a szövetségből az azóta felvett országokat (köztük a magyart.)
Most meg elment Berlinbe, és nyilvános előadáson állította nemcsak azt, hogy a gázáremelkedést a szankciók okozzák (pedig a gáz nincs embargó alatt), de azt is, hogy a nyugati vezetők abban is hibáztak, hogy a háború előtt nem vették komolyan az oroszokat. De annyira nem, hogy az ő kudarcos békemissziója után sem álltak szóba, illetve nem is tárgyaltak Putyinnal. Miközben közismert, hogy ez a lehető legfinomabban szólva se igaz. Orbán február 1-én járt Moszkvában. Macron francia elnök hat nappal később vett részt az elhíresült long table meetingen:
De arra is van egyértelmű bizonyíték, hogy Orbán után két héttel, de még az invázió előtt Scholz német kancellár is személyesen tárgyalt Putyinnal Moszkvában:
Most akkor azt a kérdés, hogy miért mond ilyeneket, amiről tudja vagy legalábbis tudhatná és tudnia kellene, hogy nem igazak. Ráadásul azt is tudhatja, hogy ezzel a hallgatósága is tisztában van, mert ezúttal nem a faék-egyszerűségű világképpel (Putyin jó, a Nyugat gonosz) rendelkező Fidesz-szimpatizáns proletariátus előtt és számára beszélt. A döntéshozó német üzletemberek ott ültek és közvetlenül szembesültek azzal, milyen szellemi állapotban van annak az országnak a vezetője, ahol ők beruházni készülnek vagy a vagyonukat tartják. Vajon mit gondolhattak róla?
Ebben a kontextusban az is más értelmet nyerhet, hogy a szerb elnöknek is nagyon furcsákat beszélt. Vucsity a hétvégén közölte, hogy Orbán azt mondta neki, az amerikaiak 1999-ben azt akarták, hogy Magyarország indítson inváziót Jugoszlávia ellen. Noha tudhatták, hogy a magyar hadsereg messze nincs olyan állapotban, hogy erre képes legyen. Önéletrajzi könyvében Clinton elnök is azt állította, hogy még az amerikai gyalogsági akcióról sem volt szó. Orbán akkor szintén ilyen értelemben nyilatkozott. Most viszont azt állítja, hogy maga Margaret Thatcher vonta felelősségre, mert nem indított támadást a szerbek ellen. A gond csak az, hogy Mrs. Thatcher akkor már nyolc éve nem volt a britek miniszterelnöke, pártja is ellenzékbe szorult, évek óta a Labour kormányzott Blair vezetésével. Thatcher asszonynak az ezredfordulón már semmilyen politikai szerepe nem volt. Utólag tudható, ebbe jelentősen belejátszott, hogy akkor már Alzheimer-kórral küzdött. Feltéve, hogy Orbán igazat mond a szárazföldi akció tervéről, előfordulhat, hogy évtizedek elteltével már összekeveri Margaret Thatchert és Tony Blairt?
Orbán nagyon furcsa állításainak sorjázását látva alighanem az se véletlen, hogy a német kancellár kettejük találkozója után nem állt vele a nyilvánosság elé. A távdiagnózis persze lehetetlen, de az látszik, hogy Orbán nagyon elmerült már a saját világában, amelynek kacsolódásai a létező valósággal csak esetlegesek. Az egészségi állapot mindenkinek a legszigorúbb magánügye, kivéve talán, ha valakinek egy egész ország van a hatalmában.
B1. blog.hu/ Facebook Comments
Forrás: Újnépszabadság
Kiemelések: újhétszerk.
