Orbán Viktor Downing Street-i látogatása sok fejvakarást váltott ki. Mi a csudáért döntött úgy Boris Johnson, hogy a Brexit óta ő a második uniós vezető, akit a Downing Street-en szívélyesen fogadnak?
Ennek több oka is van. Az első, úgy tudom, hogy a magyar vezető kérte a látogatást. Már hónapok óta benne van a naptárban. És ahogy egy No10-es forrás mondta, elég jó okod kell legyen arra, hogy nemet mondj egy uniós kormányfőnek, ha az kérte, hogy találkozz veled.
Másodszor, Orbán Viktor átveszi a Visegrádi Négyek néven ismert közép-európai országok csoportjának elnökségét is. Vannak regionális kérdések, amelyeket meg kell vitatni, és vannak uniós kérdések, amelyeket meg kell vitatni. Johnson úr a jövő hónapban a G7-ek csúcstalálkozóján több nagy uniós szereplővel is találkozni fog; ez egy lehetőség volt arra, hogy egy kisebb uniós országgal is kapcsolatba lépjen.
Harmadszor pedig – így szól az érvelés – az Egyesült Királyság nem csak azokkal az országokkal beszélhet, amelyekkel egyetért. Orbán Viktor közel áll Oroszországhoz, Kínához és Fehéroroszországhoz, és ez a találkozó – elméletileg – lehetőséget ad a miniszterelnöknek arra, hogy az egyik tisztviselő szerint “nehéz beszélgetéseket” folytasson ezekről az országokról.
A Westminsterben azonban az a gyanú is felmerült, hogy a Downing Street úgy mondott igent erre a látogatásra, hogy nem volt tisztában a látogatás hatásával, és úgy tekintett rá, mint egy újabb szokásos kétoldalú találkozóra. “A Tízes szám belesétált egy medvecsapdába” – mondta egy Whitehall-forrás.
Európában egyesek provokatívnak és megosztónak fogják tartani a látogatást. Nekem azt mondták, hogy nem ez volt a szándék, de ez nem fogja megakadályozni, hogy néhányan annak tekintsék.
A nagyobb probléma az, hogy ez a látogatás kellemetlenül illeszkedik a kormány G7-elnökségének egyik nagy programjához. Az Egyesült Királyság azt szeretné, ha a G7-ek és szövetségesei többet tennének a nyugati liberális demokrácia és annak értékei védelmében.
Orbán Viktor sokak szerint ennek ellentéte, antitézise.
Az eredeti cikk szerzője James Landale, a BBC külpolitikai tudósítója.
Forrás: Újnépszabadság