Kéri László: A Fidesznek is lehet félnivalója Magyar Péter országjárása miatt
Az örökös kétharmadot megálmodó Fidesz-rendszer megrendült. Magyar Péter megjelenése és sikere a keresztény középosztály lázadását is mutatja, ez a réteg régen Orbánék alapvető bázisa volt. Kéri Lászlóval beszélgettünk a Fidesz aranykorának leáldozásáról, a háborús hisztéria felkorbácsolásáról és a rendszerváltó párhuzamokról.
– Február óta újra pezseg a politikai élet, rég nem látott tömegek vonulnak ismét az utcára. Mikor érzett hasonló lelkesedést?
– 1989 óta nem láttam ilyen felfokozott hangulatot. Akkor másfél éven keresztül, Kádár bukásától az első szabad választásokig mindenki a politikával foglalkozott. Kezdődött 1988 júniusában a romániai falurombolás elleni tüntetéssel, majd jöttek a bős–nagymarosi vízlépcsőelleni demonstrációk, Nagy Imréék újratemetése Orbán jól ismert beszédével, ’89 végén a négyigenes népszavazás. Épp mostanában, a március 15-ei ünnepség idején jutott eszembe a párhuzam: 1989-ben Nyers Rezső és Pozsgay Imre Nemzeti Múzeumnál tartott megemlékezésére alig voltak kíváncsiak, míg a Szabadság téren az alternatív március 15-ei ünnepségen, a televízió székházánál százezren gyűltek össze. Ekkor olvasta fel Cserhalmi György az ellenzéki tüntetés szervezői által megfogalmazott 12 pontot, és ekkor láttam elsőként Orbán Viktort nagy tömeg előtt szónokolni. Hasonló volt a hangulat, mint most: mindenki érezte, változás kell végre, menjen a régi, jöjjön az új! De ki lesz az új, mit hoz, hogyan tovább? – millió kérdés merült fel.
– Kérdésekből most is sok van, ön szerint például mi a tétje a június 9-ei választásoknak?
– Először is jól látszik, hogy a magának örökös kétharmadot megálmodó Fidesz-rendszer megrendült. A nagy kérdés, ami június 9-én dől el: vajon mennyire? Ha az EP-választáson 40 százalék körüli eredményt érnek el, esetleg az alatt végeznek, biztosra mondhatjuk majd, hogy a párt életében új korszak kezdődik, vége az aranykornak. Szintén június 9. nagy kérdése: át fog-e alakulni a teljes magyar pártstruktúra és a hatalmi szerkezet? Ha a Tisza Párt 20 százalék fölötti eredményt ér el, szükségszerű az átalakulás, nélküle ugyanis nem lehet majd egyszerű többsége senkinek. Végül annak is ki kell derülnie, a politikai élet szereplői mit kezdenek a ténnyel, hogy harminc év elteltével újra emberek millióit kezdi érdekelni a politika.
– A Magyar Péter rendezvényein megjelenő tömegek miatt a Fidesz szerint a baloldal aggódhat, a kormánypárt szavazótábora szilárd. Egyetért ezzel, vagy a Fidesz ezt csak saját megnyugtatására kommunikálja?
– A Fidesznek sokkal több félnivalója van Magyar Péter országjárása miatt, mint az elsőre látszik.
Az ő megjelenése és sikere ugyanis a keresztény középosztály lázadását mutatja. Ez a réteg régen a Fidesz alapvető bázisa volt, miután Orbánék megörökölték a hagyományos jobboldalt az MDF-től, a Kisgazdáktól, a KDNP-től. Sokan lebecsülték e réteg erejét, igazából már 1948-ban azt gondolták, végleges történelmi vereséget szenvedtek, holott ők megmaradtak, őrizték örökségüket.
Jellemzőik a magyar hivatástudat, az antikommunista álláspont és az, ahogy a Kárpát-medence magyarságának egészéről gondolkodnak.
Ennek a legalább egymilliós rétegnek nagy szerepe volt abban, hogy a Fidesz be tudott jutni a tudományos élet, a média, az igazságszolgáltatás szövetébe. Magyar Péter családjának apai és anyai ágát is jól ismerem, ők is ennek a rétegnek a képviselői.
Ha meg akarjuk érteni az ő indíttatását, gyökereit, érdemes meghallgatni a nagyszülei falujában, Bándon mondott beszédét. Magyar kristálytisztán átlátja a több száz éves polgárosodás örökségét, amely az iparkodó sváb parasztpolgárból tanulttá váló apai és a nagy tradíciókkal rendelkező nyakas, kálvinista anyai ágának összeolvadásából alakult. Az ELTE jogi karáról jól ismertem keresztapját, Mádl Ferenc professzort is, aki már a 70-es években az Európai Közösségek jogát kutatta, és komoly szakértői garnitúrát toborzott. Ki is nevették akkoriban tanár kollégái az egyetemen, ugyan minek az az európai jog nekünk?
Ő csak ingatta a fejét, majd meglátjátok, mondta, és igaza lett.
– Miért veszítette el a Fidesz a keresztény konzervatív réteg bizalmát?
– Az első ok, hogy Orbánék lefeküdtek az oroszoknak. A keresztény konzervatívok mindig büszkék voltak arra, hogy Szent István óta Európa része vagyunk, nem tetszik nekik a Kelet felé fordulás, az EU elleni uszítás. Ez a polgári réteg büszke arra a vagyonra, amit erejével, tudásával gyűjtött, nem lop, sőt történelmileg inkább tőle loptak. Nem tudja megemészteni, hogy Orbánék hatalomgyakorlása mára leegyszerűsödött a vagyon harácsolására. Meggyőződésem, hogy Magyar Péter sikere mögött most ott van e láthatatlan, ám nagyon erős réteg támogatása.
– A közvélemény-kutatások egyelőre azt mutatják, a Fideszből nem vitt el tömegeket a Tisza Párt.
– Valóban, elsősorban a kis pártok elől veszi el a levegőt, a fideszesek csak körülbelül 15 százalékát adják a bázisának. Én azt mondanám, nem közvetlenül visz el a Fideszből, inkább a bizonytalanokat vonzza be. Ezek a bizonytalanok korábban a kormánypártra szavaztak, az elmúlt években viszont elpártolt a Fidesztől mintegy 600-700 ezer ember. A kegyelmi botrány miatt is elveszítettek legalább 200 ezer szavazót. A korábbi 3,2 milliós Fidesz-bázis mostanra körülbelül 2,2 milliósra apadt, ez a keménymag. Orbán Viktor kecskeméti beszédében el is mondta, nekik az ellenzékkel, a bizonytalanokkal, a csalódottakkal nincs dolguk, egyedül a saját táboruk fontos, őket kell rávenni, hogy elmenjenek szavazni.
– Vajon a háborús uszítás elég lesz ahhoz, hogy a saját tábort az urnákhoz vigye? És lehet ezzel választást nyerni?
– Szerintem Orbán azt gondolja, ha a saját táborát egyben tartja, azzal meg tudja menteni a rendszerét. Én erről nem vagyok meggyőződve. A propaganda egyre nehezebben fedi el a kormányzás csődjét, Magyar Péter tagadhatatlan sikerét, az ország elszigetelődését. Újra elővették a jól bevált háborús kártyát, amivel ’22-ben nyerni tudtak, s amiről kezdettől úgy láttam, ez most kevés lesz, egymillió szavazónál többet már nem hozhat. És ekkor jött a Robert Fico szlovák kormányfő elleni merénylet, amit a Fidesz gusztustalan módon azonnal politikai haszonszerzésre fordított. Kitalálták, hogy a merénylő baloldali, holott ezt többen cáfolták, azt harsogják, Ficót békepártisága miatt érte támadás.
Jelen pillanatban nehéz megjósolni, fel tudják-e korbácsolni a háborús hisztériát, tudnak-e több szavazatot szerezni ezzel. Sajnos a lakosság többsége rosszul tájékozódik a külpolitikában, könnyű sokakkal elhitetni, hogy az orosz-ukrán háború azért van, mert a Nyugat így akarja. Nem teszik fel a kérdést, ki kezdte ezt a háborút. Nem szúr nekik szemet az a szemérmetlen, hazug magatartás, amit Orbán folytat, hogy állandóan békét követel azoktól, akik Ukrajnát támogatják? Ha olyan jóban van Putyinnal, egy békerohama alatt miért nem hívja fel, és követel tőle békét?
– Mit szól ahhoz a kampányhoz, amelyben a miniszterelnök titokban és meglepetésszerűen bukkan fel az ország különböző pontjain válogatott közönség előtt?
– Tavaly szeptember óta azt látom, Orbán alatt megcsúszott a talaj. Beleálmodta magát Európa rendteremtőjének szerepébe, azt gondolta, a hazai politikában már nem érheti meglepetés, azt ráhagyta Lázárra, Gulyásra, Rogánra. Aztán februárban minden megváltozott, majd jött Magyar Péter, és nyilvánvalóvá vált: nagy a baj, Orbánt is be kell vetni a kampányban. Ám ő már kiesett a belpolitikából, fél a tömegtől, kényes kérdések merültek fel a közelmúltban, amelyek nem lettek tisztázva. A kegyelmi botrány mellett gondoljunk csak a külügyet ért orosz hekkertámadásra, vagy arra, hogy a haverja 1000 milliárdos, a veje pedig 100 milliárdos lett. Egy normális közéletben, kampányban az emberek hétköznapi életét érintő fontos kérdésekre is választ kellene adni, ám ezekre Orbánnak már szava sincs.
– Ha tömegek nem kapnak az ország vezetőjétől választ, közben sokan egyre rosszabbul élnek, miért készülnek mégis arra, hogy szavazatukkal megerősítsék a kormányt?
– A politikában a tömegérzelmeknek, a táborhoz tartozásnak van egy furcsa dinamikája. A 80-as években, amikor már kezdett erodálódni az MSZMP, elgondolkodtam, mi tartja még mindig össze ezeket az embereket… Akkor a nagy öregek azt mondták: amíg nincs más bizonyosság, nem adhatom föl a hitemet. A politika gyakorta nem racionalitás, hanem hitről, érzelmekről szól, ezért is tartanak ki még mindig sokan a Fidesz mellett. Vannak, akik maguktól nem lázadnának, de érzik, baj van: az ő lelkükbe talált bele Magyar Péter. Aki egyébként olyan, mint egy Rorschach-teszt: az emberek azt látják bele, amit a közéletben látni akarnak.
– Magyar Péter kampánya során foglalkozik a választópolgárok életét érintő hétköznapi problémákkal, de június 9-én lesz olyan mozgósító ereje, mint az e téren már sokat bizonyított Fidesznek?
– Magyar olyan helyekre elmegy, ahol politikust az elmúlt harmincöt évben nem láttak, ahol ekkora tömeg csak Pa-dö-dő- vagy Korda György-koncerten gyűlt össze korábban.
Biztos, hogy a Fidesz a választás napján minden követ megmozgat, hogy minden egyes szavazóját urnához vigye, mégis azt érzem, ez az ország már megváltozott. Ha nekem fél éve valaki azt mondja, hogy egy Puzsér Róbert–Magyar Péter háromórás beszélgetést a jelenlévőkön kívül felvételről 1,8 millió ember önként megnéz, nem hiszem el. Akik ezt látták, megbeszélik a szomszédjukkal, a munkatársaikkal. Nem szabad lebecsülni azt a változást, amin átmegy az ország, egyre többek szeme nyílik ki: nem azt kell nézni, amit a tévé mutat, mert amiről az emberek beszélnek, az máshol zajlik. Hallottam történeteket, hogy a fővárosba költözött unokák kistelepülésen élő nagyszüleikhez elviszik a laptopot, és megmutatják ezeket a műsorokat.
Helyi közéleti körök, összefogások élednek, engem is rengetegen hívnak, hogy tartsunk előadásokat. Feleségemmel, Zitával (Petschnig Mária Zita) február óta tíz megyében jártunk, mindig civil meghívásra.
– Mit tapasztaltak, hogyan változott a vidék hangulata az elmúlt hónapokban?
– Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a mikrotapasztalatainknak, de elmondok két történetet. Az egyik egy távoli, tiszántúli faluból, a bihari vidékről való: azt mondja nekem ott egy agrárvállalkozó: megyek az utcán, és az emberek megállítanak, arról győzködnek, ők sosem voltak Fidesz-szavazók. Miközben tudom, mindenki oda szavazott. Eltelt újabb néhány hét, feltűnt Magyar Péter, és a helyiek már egymást is győzködik, ők sosem szerették a Fideszt. A másik: egy dunántúli kis faluba meghívott előadást tartani a polgármester, oda, ahol eddig tarolt a Fidesz. Telt ház, azt mondják, elegük van a rendszerből. A polgármester elmeséli, a napokban hívták a megyei Fidesz-központból, mikor küldi már vissza az aláíróíveket. Miféle íveket? Hát amit a térség fideszes parlamenti képviselője kér, mert levelet akar írni Brüsszelbe. A levélben leírná, a magyar embereknek elegük van abból, hogy Brüsszel sanyargatja őket, és nem fizeti meg a nekik járó pénzeket. Ehhez a levélhez akarták csatolni a választókörzetből összegyűjtött aláírásokat. A polgármester kijelenti, ez marhaság, ő ezzel nem fog házalni a faluban. Erre a pártközpontból telefonáló ügyintéző felcsattan: hát miféle összeesküvés van a környék polgármesterei között, hogy senki nem akarja ezeket aláíratni? A polgármester kikéri magának: ennyire hülyének néznek bennünket? Mire a válasz: szóval a maguk faluja is háborúpárti! Erre már nem lehet mit mondani, csak elküldeni az ügyintézőt a fenébe.
Zitának is meglepő tapasztalatai vannak, a közelmúltban Mellár Tamással és Bod Péter Ákossal Szekszárdon jártak a megyei vállalkozói kamara meghívására – a kétszáz fős terem kicsinek bizonyult. Pontos előadásvázlatokkal készülünk mindig, aztán tíz perc után általában leállítanak, és azt kérik, inkább beszéljek Magyar Péterről. Vannak, akik azt mondják, akkor érezték utoljára ezt a lelkesedést, amikor a magyar futballválogatott kijutott az Eb-re, és országszerte ünnepeltek.
– Bár a propaganda most jó ideje nem találja a hangját, nehéz elképzelni, hogy a választások után ne gondolnák újra a stratégiát. Milyen fordulatra számít Orbántól?
– A régi Orbánnak, akit én ismertem, nem okozott gondot pragmatikusan stratégiát váltani, ha a helyzet úgy kívánta. Mostanra viszont már nincs meg benne a kellő önkorrekciós képesség, saját személyes és pillanatnyi politikai érdekét nem képes megkülönböztetni az országos érvényű stratégiáktól. Mindez lerontotta stratégiaváltó képességét. 2002-ben azt mondta nekem, a választási vereségből azt tanulta, gazdasági háttér nélkül nem lehet megtartani a hatalmat, a médiát pedig még egyszer nem engedik ki a kezükből. „Hiába kormányoztunk jól, ha a média erről nem adott naponta hírt” – mondta. Kérdés, a jelenlegi helyzetből mit szűrnek le.
Nem zárom ki, hogy ha jól sikerül a mozgósítás, és elégedettek lesznek az eredménnyel, arra jutnak, nincs nagy gond, hiszen az eredmény őket igazolja. Akkor viszont nagyobb lesz a 2026-os bukás.
– Ha viszont rosszul szerepelnek, nem tart attól, hogy erősödik a diktatórikus törekvés?
– El tudok képzelni egy ilyen próbálkozást, mert már nagyon beszűkült Orbán gondolkodásmódja, de Magyarország nem Fehéroroszország. Egy fagyosabb rendszer csak felgyorsítaná a Fidesz bukását. Egy másik forgatókönyv, hogy gyenge választási eredmény esetén felmerül a Fideszben: váltani kell, és ha erre Orbán nem képes, akkor innentől nem ő fogja egyedül meghatározni az új stratégiát: a fiatalabb generáció követel helyet magának. Orbán rövidesen nyugdíjas korú lesz, ők viszont még szeretnének hatalmon maradni. Lesz hangjuk a Lázároknak és a többieknek. Sőt, az Orbán mögött álló erők is elgondolkodnak, meddig érdemes a jelenlegi miniszterelnököt finanszírozni.
Ha a Tisza Párt 20 százalék fölötti eredményt ér el, szükségszerű az átalakulás, nélküle ugyanis nem lehet majd egyszerű többsége senkinek. Végül annak is ki kell derülnie, a politikai élet szereplői mit kezdenek a ténnyel, hogy harminc év elteltével újra emberek millióit kezdi érdekelni a politika.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 21. számának (2024. május 24–30.) nyomtatott változata.
