Hosszú publicisztikában bírálja az Észak-Atlanti Szövetséget, vagyis a NATO-t Orbán Viktor a Newsweek című amerikai hetilapban. Fő, már a címben jelzett megállapítása szerint a NATO az eredeti céljától eltérve mostanában nem a békét, hanem a végenélküli háborút szolgálja. Ez szerinte szembemegy a szervezet alapértékeivel.
Mielőtt téziseit kifejtette volna, Orbán történelmi visszatekintéssel kezdett. Az elmúlt hetekben több interjújában is azt állította, hogy mostanában sokat olvas a világháborúkról, bár olvasmányélményeiből azok alapján, amit mesél róluk, gyakran jut téves következtetésekre. Mint ebben a publicisztikájában is, ahol azzal nyit, hogy „A 20. századi Magyarország története szerencsétlen módon háborús vereségek története. Közös élményeink a háborúk, melyeket olyan szövetségi rendszerekben vívtunk, melyeknek eredetileg nem akartunk tagjai lenni, és melyek valamilyen hódítás reményében alapíttattak”.
Ki tudja, mire gondolhat vajon. Magyarország az osztrák-magyar monarchia egyenrangú társállamaként az első világháború előtt alapítója volt a tengelyhatalmak szövetségének, a második világháború előtt pedig – és ebben igaza van Orbánnak – a területszerzés, a határrevízió reményében társult a fasiszta Olaszországgal és a náci Németországgal is.
Ebből a téves premisszából kiindulva jut el a NATO-csatlakozás pillanatáig, amit úgy jellemez, hogy Magyarország „talán ötszáz év óta először” önként csatlakozott egy katonai szövetséghez, amit az tett vonzóvá, hogy annak nem háborúk vívása, hanem a béke megőrzése volt a célja.
Ezután hosszasan méltatja Magyarország szerepvállalását a különböző nemzetközi missziókban, bár afölött elsiklik, hogy az afganisztáni esetében erre például azért volt szükség, mert a szövetség egyik tagállama támadásként értékelte a 2001. szeptember 11-i merényleteket, és élt az Észak-Atlanti Szerződés V. cikkelyével, mely egy tagállam megtámadása esetén kollektív védelmet ír elő.
Innen szinte minden átvezetés nélkül kezd bele a címben is jelzett álláspontja kifejtésébe. Nincs szó arról, hogy Oroszország – melynek államfőjét épp a minap látogatta meg szinte közvetlenül azután, hogy Magyarország átvette az EU soros elnökségét – 2022. februárjában totális háborút indított Ukrajna ellen. Mi több, még csak nem is említi sem Oroszországot, sem Vlagyimir Putyint. Arról ír, hogy a NATO-ban egyre hangosabbak azok, akik konfrontációt keresnek más világhatalmakkal – például úgy, hogy Ukrajnában végezzenek műveleteket.
De Magyarország – amely Orbán történelmi meglátásaival szemben, mint jeleztük, a második világháborúban a területszerzés határozott céljával kötött katonai szövetségeket – „békeszerető nemzetként védelmi szövetségként gondol a NATO-ra”, ezért is „állapodott meg abban” a NATO-val, hogy mentességet kap Ukrajna közvetlen anyagi és katonai támogatása alól. Magyarországnak amúgy semmi szüksége sem volt mentességre, mert az Észak-Atlanti Szerződés, a NATO alapokmánya semmi ilyesmire sem kötelezte, ahogy arra Jens Stoltenberg a katonai szövetség távozó főtitkára budapesti látogatásán fel is hívta Orbán figyelmét.
