
Orbán vállalja, hogy keresztapának mutassa magát, hogy leleplezze Magyar valódi szerepét: csak egy fiatal maffiózó, aki az öreg helyére akar lépni. Fotó: Orbán Viktor/Facebook
Orbán Viktor megpróbálja viccesre és lazára venni a figurát, Don Corleone jelmezében ábrázolja saját magát a Facebook-posztjában. A mém Dopemannal készült podcast-beszélgetésének borítóképe, s vélhetően azt a közösen kitalált narratívát kívánja illusztrálni, amikor Dopeman Orbánt a Keresztapához hasonlítja, míg Magyar Pétert fiatal, feltörekvő és ambíciózus, a Család vezetését átvenni kívánó maffiózóval azonosítja. Formailag az ötlet Magyar stílusát követi, aki az ellene szóló támadásokat nem cáfolja, hanem rátesz egy lapáttal, hogy kifogja a szelet a propaganda vitorláiból. Ez egy polkom stratégia.
Orbán próbálkozásával csak egy baj van. Azért nem lehet rajta nevetni, mert igaz. Túlságosan hiteles ahhoz, hogy gúnyként működjön. Orbán valóban egy keresztapa, az Orbán-család egy maffiacsalád, a Fidesz egy maffia, amelyben megvannak a klasszikus maffiacsaládok szerepei, s a különbség mindössze annyi (ahogyan azt 2010 után számos alkalommal megírtuk), hogy Orbán maffiája nem az állam elleni harcban próbálja az állam vagyonát megszerezni, hanem magát az államot foglalta el, és ebből a pozícióból rabolja szét az országot. Magyarországot saját zsebre működteti.
Azt is tudhatja mindenki, hogy Orbán Don Corleone jelmezében nem először jelenik meg. Ezt sem ők találták ki, hanem már számos mém született erről a Keresztapa című filmből. Orbán most ezeket a mémeket saját nevére vette, és megerősítette: bár viccnek szánta, valójában elismerte saját pozícióját és a tényleges szerepét. Azt is nehezen lehet elképzelni, hogy nem szándékosan ábrázolja a közte és Magyar Péter között zajló harcot maffiaháborúnak, amivel Magyar szerepét próbálja tisztázni: Magyar csak egy maffiózó, aki le akarja váltani az öreg maffiafőnököt és át akarja venni a helyét.
Ez is tökéletes ábrázolása a valóságnak, s Orbán saját szempontjából helyesen teszi, ha a híveinek Magyart nem egy ellenzéki politikusnak, hanem csak a főnök szerepére és pénzére ácsingózó fiatal maffiózónak mutatja be. Még az sem drága neki ehhez, hogy ezzel saját magát is maffiafőnöknek nevezi, mert így mindenki számára világos a felállás a „Családban”: van egy áruló, aki a Keresztapa helyére tör, amihez felhasználja a Keresztapa ellenfeleit, de a cél nem az „emberséges Magyarország”, s más ehhez hasonló lózungok és hazugságok, hanem a hatalom és a pénz megkaparintása, a maffia átvétele.
Orbán és Magyar választási küzdelemnek és politikai harcnak látszó konfliktusa valójában a Fideszen belül zajló maffiaháború. A Tisza csupán fikció, nem egy másik párt, ez a Fidesz lázadóinak elnevezése. A maffiaháború tétje az, hogy az államot elfoglaló maffiát ki vezesse és kié legyen a rablás lehetősége. A maffiaháború képe pontosan elhelyezi a Magyar Péter mellett álló álfüggetlen sajtó és az egykor demokratikus értelmiség és politikai ellenzék szerepét, s helyét ebben a történetben. Ők nem politikai rendszerváltást készítenek elő, hanem egy maffiaháború katonái, lealacsonyadva a Fidesz-maffia mocskába.
A Klubrádió, Bolgár György és társai, a 444, a Telex, a Magyar Narancs, a HVG és a többi újság maffiaháborúban vesznek részt, ócska maffiamódszereket támogatnak és legitimálnak, s a parlamenti választásokat egy maffiaháború részévé silányították le. Orbán és Magyar pontosan tudják, hogy ez zajlik, és a fegyverek, a fojtásra használt zsinegek, kötelek, a betonba öntés helyett a harcot politikai választásnak álcázva vívják meg, de ez csak díszlet. Valójában a klasszikus politikai kampányokhoz ennek semmi köze nincs. Orbán és Magyar úgy kampányol, ahogy a Corleone-család tette volna.
A maffiaháborút az robbantotta ki, hogy Orbán elszámolta magát, nem fizette ki az egyik fiatal maffiózót, aki bosszúból maga mögé állította azokat, akiket az Orbán-maffia elnyomott, kizsigerelt, kifosztott. Magához vette azokat, akik a Fidesz-maffiában nem jutottak előre, nem kaptak nagyobb lehetőségeket, s akik Magyarhoz hasonlóan frusztráltak és mellőzöttek voltak. Ám a nyíltan vállalt alvilági harc szabályai alkalmat adnak arra is, hogy a kimenetelt meg lehessen jósolni előre. A demokratikus rendszerváltást mindenki felejtse el. Itt vagy maffialeszámolás lesz, vagy maffiabéke, a piac felosztása.
Orbánnak tudnia kell, hogy ha gyengének látszik, elveszíti a maffiafőnök szerepét, és a Család tagjai elpártolnak oda, ahol erőt látnak és remélnek. Minden eszköz a kezében van, hogy ne adja át a hatalmat, és a választott fegyvernemben, egy politikai választás álcája mögött, maffiamódszerekkel a lázadást leverje. Neki a leghatékonyabb fegyvere az lenne, ha a Magyar mögött állóknak bebizonyítaná, hogy a reményeik hamisak, Magyar becsapja őket. Nem az általuk remélt politikai változást kapnák Magyar győzelmével, hanem csak egy gátlástalanabb és éhesebb új maffiafőnököt a jóllakott régi helyett.
Az ellenzéki balliberális értelmiség, s a sajtó nevét megszégyenítő propagandaújságok (amelyek semmivel nem különbek, mint a Fidesz-maffia orbánista részének szennysajtója), éppen azt a hazugságot hitette el, hogy Magyar nemcsak egy konkurens bűnöző, aki bosszúból meg akarja szerezni a maffiafőnök pozícióját és pénzét, hanem valamiféle „rendszerváltó”, aki majd hamarosan új demokratikus választást ír ki, aki majd locsolgatja a demokrácia száznál is több virágát, és esze ágában sincs ugyanazt a közönséges pénzlopást folytatni, amivel a NER 14 évében töltötte az idejét, a maffia tagjaként.
Magyar mögött semmi nem áll, csak a becsapott tömeg, akik azt hiszik, hogy Orbánnal a maffiától is megszabadulnak. Ha Orbán megértette volna velük, hogy Magyar csak egy közülük, aki semmi mást nem akar, mint a hatalmat és a pénzt, s a maffiát tovább működtetni, akkor Magyarnak annyi esélye sem lenne, mint sajtban a lyuknak. Orbán ott követte el a hibát, hogy elfogadta a politikai versenyről szóló hazugságot és beleállt abba, mintha ez egy politikai harc lenne. Ezzel lehetőséget adott a balliberális értelmiségnek a hazudozásra, s Magyar mögött tartotta a maffia ellenfeleit.
Méghozzá azokat, akik azt remélik, hogy Magyar győzelmével ők kerülhetnek a maffia posztjaihoz és pénzeihez (ez is tévedés), vagy akik azt hiszik, hogy a maffiaállamot felváltja majd az alkotmányos demokratikus a köztársaság. Ez utóbbiak annyira korlátoltak, hogy akár a másik Fideszben is lehetnének. A magyarista propagandasajtót zavarba ejtette Orbán maffiafőnökös mémje, mert Magyar miatt nem mertek még Orbán maffiafőnök szerepén sem élcelődni. Ha elfogadják Orbántól, hogy ő egy maffiafőnök, akkor el kellene fogadniuk, hogy Magyar csak egy fiatal maffiabűnöző, aki át akarja venni a maffiát.
Ez felállás azonban a torkukon akadt, mert őket is leleplezi. Orbán maffiafőnök fotója róluk is szól, Orbánnal együtt ők is ott vannak a képen.