A kormányzati kommunikáció újra harcba indult, ezúttal az infláció felelősei ellen, akiket most sem a kormány környékén keresnek. De az ukránok és a háború okolása nem válhatott be, mivel egy huszárvágással átnyergeltek a „szankciós infláció” és az EU támadására. Ez viszont a korábbi hasonló akciókhoz képest is megtévesztő kampányelemekkel érkezett. Ráadásul épp le is csúszott az egész a kampány a nagy nyár végi gázáremelkedésről.
Az elmúlt választások menetrendje alapján arra lehetett számítani, hogy miután megvan a Fidesz kétharmada, jó időre visszaáll a kormányzati kommunikáció és általában a fideszes médiabirodalom egyfajta alapjáratra.
Ez idén nem így történt. Szinte rögtön újra turbófokozatra kapcsolt Rogán Antalék gépezete, és egy hónapja már olyan szintre jutott, hogy a magyar állam épp közpénzből azt próbálja szuggerálni a saját lakosságának, mintha az EU bombázná Magyarországot.
Hogy jutottunk ide?
A hasonló nagy, ellenségkijelölő kormányzati kampányokban eddig egyszerű jelmondatokkal a választók érzelmeit célozták. Nagyjából annyival, hogy az aktuális ellenség meg akarja támadni őket és nagy veszélyben van a családjuk.
Végül jellemzően egy-két szavas emlékeztetőkre redukálódott az üzenet, mint mondjuk az „Ez veszélyes”, „Ez felháborító” vagy csak „Stop”. A többit már mindenki maga hozzáképzelhette, ha minden csatornán éjjel-nappal ezt ismételgették. A választásokkor is elsöprő eredményt hozott a hasonló, „ellenzék=háború” kampány.
Csakhogy tavaszra a magyar gazdaság EU-s támogatások nélkül a lakosság által is érzékelhető módon megroppant. Erre magyarázatként első körben a választási háborús kampány lett újramelegítve, amelynek a fő állítása végül a „háborús infláció” új kampánykifejezés szünet nélküli ismétlése volt.
Az életüket védő ukránok vagy maga a háború azonban nem bizonyulhatott jól működő ellenségképnek, mert októberben a kormányközeli kommunikáció egy élesváltással áttért a „háborús inflációról” a „szankciós inflációra”, az új főellenség pedig megint leginkább az Európai Unió lett.
Egészen pontosan október 14-én történt a váltás Orbán Viktor bejelentésével, onnantól jelenik meg ez a kormány üzeneteit száz százalékban ismétlő médiumokban is. Megnézheti például a Magyar Nemzet, az Origo vagy a hirado.hu váltását. Ezzel párhuzamosan országos plakát- és erős internetes kampány is indult.
Idekapcsolódik Orbán Viktor állítása is, aki szeptember végétől kezdte el szó szerint ismételni, hogy szerinte a brüsszeli bürokraták és az európai elitek „döntöttek a szankciókról”. Azt nem árulta el, hogy ő e közül a két lehetőség közül melyiknek érzi magát.
A szankciókra való átnyergelést viszont nehezítette, hogy újra el kellett magyarázni az új veszélyt, ráadásul komolyabb tartalmi ellentmondásokat kellett valahogy elsimítani a meggyőzendők körében. Kezdésnek rögtön ott volt, hogy: „Magyarország világossá tette, hogy minden szankciót támogatunk. Amiben az Európai Unió miniszterelnökei meg tudnak állapodni, azt elfogadjuk, és kiállunk mellette” – hirdette ki Orbán Viktor még februárban, a választások előtt.
Ha semmilyen szankció nem lenne, akkor mi lenne a különbség?
A két legfontosabb tartalmi probléma közül az első, hogy a magyar kormány támogatásával hoztak meg minden szankciót. Amit Orbán megvétózott, az nem is lett. A magyar kormány pedig saját bevallása szerint nem fogad el semmi olyat, ami akár csak veszélyeztetheti „az ország érdekeit”. De akkor hogy hozhatták pont ők a fejünkre a szerintük legnagyobb csapásokat?
Ráadásul ezeket az EU-s szankciókat félévente egyhangú döntéssel meg kell újítani, szóval nagyon hamar rövidre is zárhatnák a kérdést, ha szerintük korábban nem ez volt, de most már ez a magyar érdek.
Azt tudni, hogy legutóbb három orosz oligarcha – Aliser Uszmanov, Pjotr Aven és Viktor Rasnyikov – szankciómentesítéséért szállt harcba komolyan a magyar kormány, de erről végül lebeszélték őket.
A második komoly tartalmi gond, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy a magyar gazdaság bármennyivel is jobb helyzetben lenne, ha az uniós országok soha nem állapodnak meg egyik szankciós csomagról sem.
Eddig egy komoly energetikai szankciós csomag létezik, a pár napja életbe lépő olajembargó, csakhogy Magyarország ennek nem tagja. Továbbra is annyi orosz olajat vehet a Mol vagy bárki más vezetéken, amennyit akar, korábban elképzelhetetlen rekordprofitja is lett ezen az olajcégnek. Erről alább olvashat bővebben.
EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN: Kerüljön képbe az olajembargóról! – kérdések és válaszok
A választóknak szóló kampány végül egy nehezen igazolható állításokat tartalmazó magyarázat lett. A termék fő állításai homályosan vannak megfogalmazva, de a következőkre céloznak benne:
- A kormánynak ismeretlenek Brüsszelben azt mondták, hogy nem lehetnek szankciók az orosz energiahordozókon, de hazudtak, mert mégis lettek.
- A háborúnak az energiaszankciók nem vetettek véget.
- De ezek miatt ment fel az energia ára, és ez növeli az inflációt.
- A szankciók bomba képében tönkreteszik a nézőt, pontosabban minket általában.
Azzal nem lehet mit kezdeni, hogy a kormányt állítólag nem megnevezett brüsszeliek megvezették egy ilyen teljesen irreális állítással. Az Európai Bizottság már rögtön a háború elején bejelentette, hogy a szövetségnek minél gyorsabban le kell válnia az orosz energiáról.
„Függetlenné kell válnunk az orosz olajtól, széntől és földgáztól. Egyszerűen nem támaszkodhatunk egy olyan beszállítóra, aki nyíltan fenyeget bennünket. Most kell cselekednünk annak érdekében, hogy enyhítsük az emelkedő energiaárak hatását, diverzifikáljuk gázellátásunkat a következő télre, és felgyorsítsuk a tiszta energiára való átállást” – köteleződött el nyilvánosan például Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke március 8-án.
Az energiaszankciók kapcsán pedig soha nem hangzott el olyan elvárás, hogy pusztán ezektől Putyinnak fel kell adnia hódítási terveit. Sőt elképzelhetetlen fordulat lenne, ha a 2023-tól működésbe lépő, részleges uniós olajszankció 2022-ben térdre kényszerítené az orosz hadigépezetet.
Még egy energiahordozó-típusra van uniós szankció, a szénre. Ez nyár vége óta életben van, de az EU országai szinte elhanyagolható mennyiségű szenet vettek Oroszországból.
„Nem arról van szó, hogy az orosz gazdaság összeomlik, a szankciós politika nem ér el ilyen célokat sokkal kisebb országok esetében sem, nem is ez a cél. De az biztos, hogy Oroszország fejlett technológiától való elzárása (…) nagyon komoly következményekkel fog járni” – magyarázta szeptemberben Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő Friderikusz Sándor podcastjában. Ez alatt nem azt értette, hogy ellehetetlenülne az élet az országban, hanem hogy súlyosan leszakadóvá válna a szankciók tartós fennmaradásával.
Kiegészíti a szürke zónás finanszírozású kampány
A homályosabb állami kampány mellett viszont a közösségi médiában magyar szinten nagyon erősen ment még a kormányközeli Aktuális Média kapcsolódó reklámja is.
Ez egy kissé bővített, de egészen hasonló verzióként futott eddig. Amiben segítettek értelmezni is, hogy a június 3-án elfogadott hatodik szankciós csomagra gondoltak, aminél „ezután az egekbe ugrott a gáz ára” a szöveg szerint.
Ami önmagában is furcsa lenne, mert június 3-án
semmilyen szankció nem született az orosz gázra.
Se korábban, se később, hiszen muszáj elismételni, hogy nincs szankció a gázon.
Az alsó, x tengelyen az időt ábrázolták, aminél szintén érdemes megfigyelni, hogy milyen figyelmetlenek lehettek ezek a befektetők.
Június 3-a péntek volt, a gázáremelkedés pedig e szerint durván egy-két hét múlva indult el. Ha bármit bejelentettek volna június 3-án, ami komoly hatással bírhatott volna a gázárakra, azt nem majdnem két múlva veszi észre egyszerre a világ összes gázkereskedője, hanem azonnal.
Még érdekesebb megnézni, hogy vajon miért épp öt hónapnyi gázárat ábrázoltak ezen az ábrán. Kicsit bővebben is bemutatva a gázárak alakulását, rögtön látszik, hogy súlyosan megtévesztő a kampányábra: a valóságban a gázárak pont augusztus végén voltak a csúcson, ősszel lényegében visszaálltak a harmadára, a júniusi szintre.
Emellett korábban is voltak magasabban az európai irányadó árak a közelmúltban. Tekintve hogy nincsenek szankciók a gázra, meglepő is lett volna, ha a nem létező szankcióktól tartósan megemelkedett volna az ára. Pláne, hogy közben kiugróan meleg volt az ősz, hiába táraztak be a szereplők, most nem kell annyi gáz, mint várni lehetett.
Az is látszik mellette, hogy Putyin már 2021 második felében elkezdte nagy mennyiségben visszatartani az orosz gázt. Ami nem is volt titok, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője fel is szólította január elején az orosz vezetést, hogy ne próbáljon politikai érdekből energiakrízist okozni Európában. Egyébként az IEA tartós gázárcsökkenést becsül a következő évekre.
Mindez persze nem garancia a háború okozta bizonytalanságok mellett a környékbeli gázár ugrálása ellen, de az egész kormányzati szankciós kampány mintha pont lekéste volna a kiugróan erős áremelkedést.
Olajembargós bejelentés viszont a valóságban is volt – ami a magyarországi Mol olajmultira nem vonatkozik a jövőben sem –, de az olajárak még sokkal inkább beestek ősszel, mostanában a háború előtti szinten áll az irányadó Brent olaj ára.
Lecsökkent a gáz ára, időben elcsúszhattak az egész kampánnyal
Külön érdekes volt, hogy Dömötör Csaba államtitkár még az októberi gázárcsökkenést is emelkedésnek érezte. Emellett elismerte, hogy semmilyen szankció nincs a gázra, viszont szerinte még valamiért lehet, mintha nem vétózhatna meg bármit Orbán Viktor. Idekapcsolódik, hogy Orbán érvelése szerint pusztán attól ment fel a gáz ára, mert júniusban egyáltalán beszéltek erről, napirendre vették az uniós vezetőkkel. Ez nem valószínű, de akkor a saját érvelése szerint mostanra már abszolút nincs is napirenden a téma júniushoz képest.
Attól, hogy az új kampánynak nem nagyon van alátámasztható eleme, még lehet nagy hatása a folyamatos ismétlések által. De ez így sokkal nehezebb kommunikációs kihívásnak ígérkezik.
Emellett mivel az Aktuális anyagában a háttérben váratlanul feltűnik Soros György is, nem kizárt, hogy végül az infláció kapcsán a kormány beváltabb ellenségképei fognak újra a kommunikáció fókuszába kerülni.
Szalai Bálint a Szabad Európa budapesti szerkesztőségének újságírója. Nyolc évig dolgozott az akkor leglátogatottabb híroldalnak számító Indexnél. Egyéb elismerések mellett 2015-ben megkapta a Gőbölyös Soma-díjat. A 2018/19-es akadémiai évben az Arizona Állami Egyetem Fulbright-program Humphrey-ösztöndíjasa volt.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
