Olosz Gergely közleménye és jelöltsége

Mai napig nem tudni, mi (volt) a valódi helyzet. Mármint nem tudjuk mi átlagemberek. O. G. politikus társai tudják. Arra már valamivel többen emlékszünk, hogy hősünk 2011-ben jelöltként indult Kelemen Hunor ellen az RMDSZ elnöki tisztségéért. Akkor, azon a kongresszuson dokumentumerejű beszéd hangzott el Olosz Gergely mellett – gyakorlatilag Kelemen Hunor ellen. Hogy változik a világ! Következzék a rádiójegyzet Olosz Gergely közleményéről, és a kései utóhang – az említett beszéd.

1.
„Kedves hallgatóim, amikor Bukarestbe – parlamentbe, kormányba, közhivatalba-intézménybe, hatóságba, ügynökségbe – került magyar ember nevét kapja szárnyára a sajtó, mégpedig negatív értelemben, akkor furcsa helyzetbe kerülünk. Úgy is mondhatnám: érzések és ítéletek viaskodnak bennünk. Mert ugye, ha elhisszük a negatív hírt, akkor az igazságérzetünk természetesen azt mondja: még ha magyar is az illető, viselje a törvényes következményeket! Miközben persze tudjuk, hogy nagyon sok korrupt üzletember, politikus és rokon bizony nem viseli a következményeket, kisiklik a törvény köszvényes ujjai közül.
Másrészt az a gyanú is felmerülhet, hogy valakit a magyarsága miatt járatnak le, lehetetlenítenek el, volt rá példa, gondoljunk Nagy Zsoltra vagy a partiumi helyi közigazgatási tisztségviselőinkre, akik ellen az volt a vád, hogy magyaroknak osztogatják-utalják ki a pénzeket – holott ők a saját településük embereit segítették (ahogyan minden elöljárónak kötelessége), bár azok az emberek történetesen tényleg magyarok voltak, mert magyar településeken magyarok laknak, ez már így van.
Ilyen vegyes érzelmeket váltott ki kezdetben belőlem Olosz Gergely, az Országos Energiaszabályozó Hatóság elnökének ügye is, akiről megdöbbenéssel hallottuk, hogy ebben a minőségében – különböző pótlékokkal, juttatásokkal egyetemben – írd és mondd havi ötvenezer eurót keresett. A hadjáratot az állam elnöke kezdte el – és ez a hadjárat a kormány ellen teljes fegyverzettel régóta folyik –, az ötvenezer eurót a háttérből pontosan irányított sajtópribékek dobták be, hogy legyen miről csámcsogni és műfelháborodni.
Olosz Gergelyen, előre kell bocsátanom, nem látszottak ennek a horribilis összegnek a jelei. Azóta már kormánydöntés is született a hasonló tisztségben dolgozók javadalmazását illetően, mellesleg az igazán nagy pénzeket az igazgatótanácsi tagságok halmozásával lehetett és lehet elérni (például az államelnök lánya egy olyan tanács részese, ahol állítólag, szintén a sajtó szerint, 7500 eurót kap vagy kapott világítástechnikai hozzáértéséért cserébe) – szóval „hivatalosan” Olosz Gergely helyzete megoldódott, annál is inkább, mivel a tisztségviselő október 13-án, hétfőn benyújtotta lemondását.
Azt hiszem, jól tette, hogy ebből az alkalomból közleményt is kiadott, mert így – legalább előttünk – érvekkel tudja megvédeni nevének becsületét… és talán politikai jövőjét. Mivel – egy más jellegű intézményben – magam is vezetőtanácsi tag vagyok, meg tudom ítélni szavainak hihetőségét, és osztom, hogy nekünk ott, ahol magyarként vagyunk, a többieknél jobban és tisztességesebben kell dolgoznunk.
Én elhiszem Olosz Gergelynek, hogy munkáját becsülettel végezte, igaza lehet, amikor a mostani támadásokat úgy értékeli, hogy politikai lincselés kereszttűzébe került – abban nem vagyok biztos, hogy azért-e, vagy főleg azért-e, mert magyarként próbált helyt állni a román fővárosban. Úgy vélem, ebben az esetben elég a politikai magyarázat. Esetleg az, hogy azért tekintélyes terjedelmű a vagyonnyilatkozata…
Ugyanis a kormány ellen az utóbbi időben mind az államelnök, mind az ellenzéki pártok részéről valami olyan szőnyegbombázás-szerű támadássorozat indult el, nyilvánvalóan választási lejárató kampány jelleggel, ami mindenkit magával sodor. Természetesen főként a liberális pártot, de várható módon járulékos áldozatok lehetnek az RMDSZ táborban is.
Olosz Gergely már nem az Országos Energiaszabályozó Hatóság elnöke, ezzel szemben képviselő, és mint írja: tiszta szívvel áll a közössége elé, hogy bizalmat kérjen újabb képviselői mandátumra a parlamenti választásokon. Persze körzetének a választói ismerik őt a legjobban, de attól, ami most vele Bukarestben történt, nyugodtan megérdemli a bizalmat.

Ágoston Hugó jegyzete elhangzott a Bukaresti Rádió magyar adásában 2008. október 10-én.

2.
„Ma úgy jöttem el önök közé, mint egy győztes párt, egy kétharmados felhatalmazást kapott párt egyik alelnöke, egy olyan vezető, aki nő létére talán még jobban ismeri a kihívásokat és a nehézségeket. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak önökkel, melyek talán segítségükre válhatnak abban a döntő pillanatban, amikor önök ma itt vezetőt választanak az RMDSZ élére. A mai nap nemcsak egyike 365 napnak, nem csupán egy a fontos napok közül, és nem csak egy a tisztújító kongresszusok sorában. A mai nap korszakhatár lehet a RMDSZ életében. A változás, ami mindannyiunk életében eljön, ma ide is eljöhet Önök közé. Ez a változás azonban nem csak a fiatalításról szól – többről van itt szó – a mai nap az útkeresésről és a helyes út megtalálásáról is szól. Azaz a jövő együttműködéséről szól, amely új hajlandóságot mutatva lezárhatja az elmúlt mintegy két évtizedes korszakot, amely korszaknak voltak nagy sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásokban sem. Önök ma megkapják az esélyt arra, hogy változtassanak. Ugyanakkor ma már nem jók a múltbeli válaszok, nem elegendőek a múltban jónak hitt félmegoldások.

Ma itt Önök a múlt örökségét nem elfelejtve a jövőről, gyermekeinkről, ugyanakkor hagyományaink ápolásáról, a tradícióinkról, egyszóval nem csak a saját, de a közös életünkről is döntenek.A változás bizonyos időközönként önmagától is bekövetkezik. A fontos kérdés azonban az, hogy felkészültek vagyunk-e a változásra? Sodródunk-e vele, vagy tudatosan, felelősségünket felismerve irányítjuk-e döntéseinket. Önöknek a mai napon alkalmuk van választani a sodródás, alkalmazkodás, vagy a tudatos jövőépítés között.

A döntésünk meghozatalakor azonban, figyelniük kell környezetükre, figyelni kell az Önöket körülvevő közösségekre, ami az RMDSZ vonatkozásában a minden megyére kiterjedő magyar közösségeket jelenti. Ha ez a figyelem és gondoskodás elmarad, akkor valami véget ér. Ha egy test elfárad – és ugyanez igaz egy nagy szervezetre is –, akkor lomha lesz, lelassul, és előbb utóbb előjön a betegség, mellyel a test jelezni kíván. Ezek a jelek fontosak, tisztelt hölgyeim és uraim, mert a figyelmetlenségből adódó veszteségek sajnos pótolhatatlanul egy életre szólnak.
Egy politikai szervezet életében is megfigyelhető ugyanezen folyamat: a tagok elmaradoznak, az aktivitás lelassul, a lelkesedés alábbhagy, a külső megítélés számottevően romlik. Ekkor szólal meg bennünk – eleinte egészen halkan, majd egyre vészjóslóbban – az a bizonyos belső hang, mely azt mondja, hogy valami nem jó, valami más kell. Igazi politikai nagyság, aki ezt a hangot kellő időben meghallja.

Önök ma eljutottak erre a szintre, amihez őszintén és szívből gratulálok!
Megújulás kell, ami a megfelelő politikai válaszokkal felel majd a minket körülvevő kérdésekre, úgymint a társadalom, a család, a gazdaság, vagy éppen a környezetvédelem ügye.
És itt kell feltenni az alapvető kérdéseket, hogy megvan-e az az értékrend, amire a megújulás nevében a szövetséget építeni lehet? Ha megvan ez a stabil alap az építkezéshez, akkor kérdés az lesz, hogy megvan-e az irány, végül, megvannak-e a kitűzött célok? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, rögzíteni kell azt az egyszerű tényt, hogy kik a szövetségeseink, és majd a szövetségeseinkhez fűződő viszonyt is, s benne a Fideszhez fűződő viszonyt is újra kell értelmezni.

A következő kérdés a magyarság mint kisebbség érdekeinek képviselete és annak érvényre juttatása. A magyar közösségeket is csak úgy lehet tisztességesen sikerrel képviselni, ha az idők szavát értve, a közösséghez való viszonyt újragondolva, a közösségek valós igényeit megismerve és felkarolva fordulunk közösségeink felé. Azaz az összmagyarság közös ügyét nem lehet szövetségesek, segítők nélkül előre vinni.

Hölgyeim és uraim! Talán nem is tudják elképzelni milyen felemelően jó érzés látni, hogy az Európai Néppárt magyar delegációjában ez már megvalósult, ott őszintén tudunk beszélni a problémáinkról. Hölgyeim és uraim! Olyan lehetőségek előtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Az adottságaink kiválóak, mi vagyunk az EU soros elnöke, a Fidesz-KDNP, az RMDSZ, sőt a PDL is az Európai Néppárt közös családjába tartozik. S a mi politikai családunk a legnagyobb befolyással rendelkező európai parlamenti frakció. Talán szokatlan, hogy egy tisztújító kongresszushoz szóló köszöntő beszédben ezt mondom, de Önök ma itt elsősorban nem személyek között választanak. Önök utak között választanak, azt választják meg, hogy hogyan tegyék meg az Önök előtt álló, feladatokkal és kihívásokkal teli utat. Arról döntenek, hogy a rövidebb úton – netán megalkuvásokkal is övezve – jussanak-e el a kívánt sikerhez, vagy az önös érdekeket mellőzve, kompromisszumok nélkül, hosszú távra szóló építkezésekbe kezdjenek, melyben Európa-szerte is biztos partnerekre találnak.
Nekünk, a ma már kétharmados támogatottsággal bíró pártnak is sokszor könnyebb lett volna a rövidebb utat választani, mi mégsem ezt tettük. Igaz, sokszor nem volt könnyű, de támogató módon kitartottunk szövetségeseink mellett és együtt kivártuk a megfelelő időt, amely idő valóban megérett a változásra, ami végül be is következett.
Én, mint a Fidesz alelnöke biztosíthatom Önöket, hogy ha a változás mellett döntenek ma itt – tisztelt hölgyeim és uraim –, akkor mi segítő kezet nyújtunk Önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövőben is a kárpát-medencei összefogás nevében.

Végezetül, kérem Önöket, hogy soha ne tévesszék szem elől a tényt, miszerint az itt élő magyarok már régóta várnak sorsuk valódi felkarolására és a változásra, jobban mondva ők mindig is a változásra vártak.”

Pelczné dr. Gáll Ildikó felszólalása 2011. február 26-án, Nagyváradon, az RMDSZ tizedik, tisztújító kongreszzusán.