Szentendrétől Szolnokon át Debrecenig egyre több vidéki iskolában csatlakoznak a tanárok kirúgása elleni, az oktatás javításáért indított demonstrációsorozathoz, Budapesten pedig már több mint félszáz oktatási intézményben tiltakoztak tegnap – derült ki a Tanárok a Tanárokért csoport pénteki összesítéséből. E szerint tegnap 20 vidéki és 58 budapesti iskolában 732 pedagógus tüntetett. Ez azt jelzi: erősödik a tiltakozás, amely azután kapott új erőre, hogy újabb nyolc tanárt rúgtak ki azért, mert korábban részt vettek az engedetlenségi akciókban. A 732 pedagógusnál persze sokkal többen tüntettek tegnap is, hiszen a legtöbb helyen maguk a diákok és szülők százai szerveztek megmozdulást.
A szülők és a diákok szerepe péntekre még nagyobb jelentőséget kapott, amikor részletek derültek ki a Belügyminisztérium csütörtökön bejelentett felméréséről. A tárca arra hivatkozva kérte épp most, a tüntetések közepén a kérdőív kitöltésére a szülőket, hogy a „leginkább érintettek véleményét” szeretnék megismerni az oktatásról.
Iszonyatosan pofátlan és elképesztő, hogy egy ilyet képesek voltak leírni” – kiakadtak a diákok aBelügyminisztérium szülőknek szóló kérdőívén – írta az RTL Klub. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a pedagógusok a tanulókat is bevonják a bérezésükkel kapcsolatos demonstrációkba?” – egyebek mellett ezt kérdezi a kormány a közoktatásban tanulók szüleitől. A kérdőívet a Kréta online felületén keresztül juttatták el minden szülőhöz. Pedagógus- és diákszervezetek szerint felháborító a kérdés megfogalmazása. A diákok azt mondják, maguk szervezik a demonstrációkat, és nem a fizetések, hanem a közoktatás lesújtó állapota miatt. A kormány a kérdőívről azt írta: azzal a szülők véleményének szeretnének teret adni.
Heves visszhangot keltett Kepes András Facebook-bejegyzése
Vártam egy mapot, nem akartam első indulatból reagálni a tegnapi eseményekre, amikor a Belügyminisztérium követelésére újabb nyolc pedagógust rúgtak ki három budapesti középiskolából. Aki követi a hazai híreket, és különösen, ha családtagjai között iskolás gyerek, vagy pedagógus van, annak nem szükséges bizonygatni, hogy a hazai oktatás soha nem látott válsággal küzd.
16 ezer tanár hiányzik a rendszerből, túlterheltek a diákok és a pedagógusok, érzelmi és mentális problémákkal küzdenek, elavult és felesleges lexikális tudásra épül a tanterv, nincs a diákok színvonalának megfelelő, szabad tankönyvválasztás, lepusztult az infrastruktúra, az alacsony bérek és a méltatlan körülmények miatt egyre kevésbé vonzó a pedagógus pálya, ami kontraszelekcióval és romló tanári állománnyal jár.
Mi, polgárok, azért fizetünk adót, hogy az állam ebből a pénzből mindenki számára elérhető színvonalas egészségügyet, oktatást, szociális hálót működtessen, hogy csupán három erősen elhanyagolt területet emeljek ki az állami feladatok közül. Csak megjegyzem, hogy a feladatokért felelős vezetők többmilliós fizetését is mi, állampolgárok fizetjük! Azért, hogy cserébe tisztességesen és hozzáértéssel lássák el a munkájukat.
Miniszter úr, államtitkár úr, tankerületi vezető hölgyek és urak, úgy érzik, hogy eredményesen dolgoznak? Nem látják, hogy az Önök lépései nyomán immár iskolák tucatjaiban bénult meg az oktatás? Maguk ellen fordították a fiatalokat, a tanárokat és a szülőket. Valóban úgy gondolják, hogy a válság megoldásának az a módja, hogy közös gondolkodás helyett fenyegetik, megfélemlítik, kirugdossák azokat, akik figyelmeztetni szeretnék önöket a gondokra, akik készek lennének közös megoldást találni a problémákra? Hiszen az oktatás nem pártpolitikai és nem anyagi kérdés, ahogy némelyek próbálják beállítani, hanem a szó legnemesebb értelmében nemzeti ügy.
Önök a polgári engedetlenség, az órák elmaradása miatt a tanárok erkölcsét firtatják. És hogy állunk az Önök erkölcsével, akik képtelenek elvégezni a feladatukat, mégis felveszik a fizetésüket? Régi igazság, hogy az erős, képes belátni a hibáit, nyitott arra, hogy akár mások segítségével változtasson. Aki ehelyett erőt fitogtat, igyekszik megfélemlíteni a másik felet, az gyönge és gyáva. Az erőszakkal elért győzelem egyébként sem ér többet egy vereségnél, mert csupán ideig-óráig tart, és szégyen követi!
Odze György a diákok lázadásáról
Kepes András szavait kiegszítve: azt hiszem, ilyen nagyszabású diák-tanár összefogás még nem volt Magyarországon. A kérdéseire, amiket megfogalmazott, nyilván nem érkezikk válasz a “kormányzat”,pontosabban a hatalom vezetőitől, ők arra gondolnak, hogy a diákok majd hazamennek és el van intézve a dolog. Csakhogy ez a dimenzió már más: ezek a fiatalok nem félnek, nem akarnak félni, pontosan kimutatják, hogy nem akarják ezt a rendszert.
Sokan vannak mögöttük. És az is nyilvánvaló, hogy a “hatalom” nem tud ezzel mit kezdeni. Évek óta csak a diktátori elvek érényesülnek, és a vezetők nem tudnak ésszerű momentumok alapján válaszolni a szembenállásra. Orbán, Szíjjártó és barátaik csak kijelentő-dirigáló módban tudnak élni, erre is jó példa volt az utasítottam a pénzügyminisztert, hogy csökkentse az inflációt, ami egyrészt pontosan mutatja, hogy hogyan határolódik el a problémáktól mert ez már bevált a kovid esetében is.
Másrészt a kormányzat esztelen, oda-vissza szervezgetésével végképp elúszik a felelősség, ami helyett ma már csak a settenkedő megtorlás marad mint eszköz.
A diákok lázadása, mert mondjuk ki, erről van szó, azért is fontos, mert ők csakugyan a jelenben és a jövőben élnek, ráadásul van kitekintésük a világra, tehát az agymosás ellenük nem használ.
Vásárhelyi Mária az eltűnt mosolyról
Nézem a minőségi oktatásért, tisztességes bérért, emberi jogaikért tüntető tanáraikkal szolidáris diákok arcát, és azt látom, hogy immár eltűnt a mosoly, a jókedv, a derű az arcokról. Felháborodást, haragot, csalódottságot látok a tekintetekben. Most szembesülnek azzal, hogy milyen rendszerben élnek. A saját bőrükön érzik a diktatúra érintését. Most látják, hogy a hatalmat mennyire nem érdekli az ő véleményük, sorsuk, jövőjük.
Néhány hete még azt hitték, hogy a jövő nemzedékeként számít a véleményük, fontosak az országnak, amelyben felnőnek, vannak jogaik. Most szembesülnek azzal, hogy ez nem így van. Hogy jobbágyokat akar a hatalom nevelni belőlük. Bízom benne, hogy már késő, belőlük már nem lehet megalázott, megvesztegethető, emberi jogaikról önként lemondó szolgákat nevelni. És abban is bízom, hogy ezek a közös tiltakozások összetartó, szolidáris közösségé formálják őket.
Hajrá fiatalok, tiétek a jövő! És rajtatok is múlik, hogy milyen lesz.
Kardos András szerint háború folyik az oktatás ellen
Miközben tisztességes szakszervezetek, civil szervezetek, diákszervezetek különféle pontokba szedett követeléseket fogalmaznak meg, a közben tanárokat rúgnak ki, és Pintér miniszter szerinti “rendet” valósítanak meg az oktatásban.
A Fidesz mindig is gyanakvással kezelte a közoktatást és az egészségügyet, mert tudta, hogy semmi nincs megoldva, viszont gyúlékony hely, mert sokan vannak, és a társadalom számára alapvető tevékenységet látnak el.
Itt két lehetőség van. 1. Kínkeserves módon, népszűtlen intézkedések során hosszú távra alapvető reformokat, szerkezeti, rendszerszíntű változásokat vezetek be, drága pénzen, megtérülés meg a messzi jövőben. 2. Rendszerszintű változás helyett elrendelem a rendet. És Orbán a második opciót választotta, midőn Pokornit, aki Fidesz katona ugyan, de ért az okatáshoz, lecserélte a semmihez sem értő Hoffmann Rózsára. Másodszor, amikor a megszüntetett oktatási részleget a semmi efféléhez nem értő Kaslertől átadta a belügyminiszternek. Ez egyfelől a “rendet és csendet” opció választása volt az átalakítás helyett. Másfelől azonban a mozdulatlanság rendje megtöri a csendet: innen a tiltakozások, sztrájkok, polgári engedetlenség, diáktüntetés stb. És ekkor jön a harmadik pont. 3. Háborút hirdetek a tanárok , a diákok, az iskolák, mindenki ellen, aki rend – etlen. Egyfelől ez már bevált a diktatúrának. Palkovics mester szétverte a CEU-t, az MTA-t, az SZFE-t stb., stb. És lett valami? Nem lett. Másfelől ebben a háborúban, akárcsak a szomszédban zajló véres háborúban, nagyon egyenlőtlenek a feltételek. Az egyik oldalon: kirúgom a tanárokat, mint munkáltató, addig vegzálom a lázadó diákot míg elmegy érettségi előtt más városba tanulni, a másik oldalon: tüntetés, kiáltvány, követelés, a diákok nagyszerű kiállása-kiülése-kifekvése (éjszakára) az ügy, a tanárok, az oktatás mellett. Hatalom kontra hatalomalattiak.
Csakhogy: a Fidesz pontosan tudja, hogy a FÉLELEM nagy úr a diktatúrákban. Elveszteni az állásodat vidéken, de bárhol is, kockáztatni ebben a helyzetben a család egzisztenciáját, a gyerek jövőjét, a nagymama még jelenét, egyáltalán: a mindennapokat, nos, ez bizony érthető félelmet kelt sokakban. És a Fidesz és Orbán ezt pontosan tudja. Nézzük meg, hogy a valahai családügyi miniszter asszony, ma mint az ország elnök asszonya, simán aláírta ezt a szörnyűséges szociális törvényt, ahol az állam felelőssége az életünkért leghátra soroltatott.
Igen, háború van, igaz vértelen háború, az oktatás ellen ma, de bárkik ellen holnap és holnapután, ahogy az elmúlt években is. Még idén volt, hogy meteorológusokat rúgtak ki, mert nem voltak képesek az időjárás előrejelzése helyett elrendelni a jó időt augusztus 20-ára. És ki emlékszik ma már annak a bizottságnak a szétverésére, mely meg akarta tartani a Ferihegy nevét. Lett helyette Liszt Ferenc, bizottság kirúgva. Ennek már több mint tíz éve.
Észre kell vennünk, hogy a Fidesz valójában rátámad minden rétegre, csoportra, szervezetre, egyénre, aki nem áll be a sorba, de minimum nem érti meg, hogy a rend nem más, mint a gyalázatosan NER-nek hívott rendszer fenntartó és éltető eleme. Itt nincs szakpolitika, itt nincs innováció, itt gyűlölet van, félelem van, igazodás van, rettegés van.
De csak addig, amíg hagyjuk.
Forrás: Újnépszabadság
