Egy Ramocsházán élő fiatal férfi, Lőrincz Zoltán tíz közadatot kérelmező levelet küldött a település jegyzőjének, Kovács-Szilvási Ágota Andreának. A jegyző nem akart válaszolni, mert úgy gondolta, hogy vannak közadatok, amik nem tartoznak az állampolgárokra, inkább zaklatásnak élte meg a történetet, és úgy döntött, hogy elmebeteggé nyilváníttatja a férfit. Az szinte komikus, hogy ennek hallatán a polgármesternek nem rendült meg a bizalma a jegyzője iránt (Magyarországon élünk, 2025-ben), nem gondolta úgy, hogy alkalmatlan a munkavégzésre, hanem hozzájárult ahhoz, hogy az érdeklődő állampolgárt helyezzék gyámság alá, és végezzék el az elmeorvosi vizsgálatát, ahol kiderült, hogy nincs semmi baja, legfeljebb „túl nagy az igazságérzete”.
A tanulság az, hogy nem kell ebben az országban igazságérzet, sem kicsi, sem nagy, további tanulság pedig, hogy nem kell a jegyzőtől kérdezni semmit, mert már abból is baj lehet. A férfinak meg szerencséje volt, nem bilincselték meg, és az egyetemet is feltehetően befejezheti.
Csak eszembe jut, hogy a Monarchia idején olyan oktatási minisztere volt Magyarországnak, aki még regényeket is írt, ezek közül az egyik A falu jegyzője volt, remekmű, pontos és egyben ironikus leírása a kornak, Eötvös Józsefnek hívták. Vajon ismerik-e a nevet Ramocsházán?
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 2. számának Páratlan oldalán 2025. január 10-én.
