Tisztázó interjút közöl a Transindex főszerkesztője, Vig Emese a Klubrádió főszerkesztőjével. Címe pontos, határozott szándékot jelez, ugyanakkor mondhatni költői: „Pataki Gábor: nyomot akarunk hagyni az éterben, a Klubrádió nem hallgat el!” A beszélgetés elolvasása után úgy érezzük, a Klubrádió végül megerősödve kerül ki kellemetlen helyzetéből. Olvassák végig a portálon, alább bő szemelvényeket közlünk belőle.
Bevezető, az apropó: „Február 14-én lekapcsolják a 92,9 fm-ről a Klubrádiót, az egyetlen magyarországi kormánykritikus rádiót, és kizárólag internetrádióként működik tovább. Pataki Gábor főszerkesztő azt mondja, nem adják fel.”
„Nem bíztunk a hatalom jóindulatában, de azért mégiscsak bíztunk egy kicsit a csodában” – mondja Pataki Gábor, a Klubrádió főszerkesztője, aki arra készül, hogy csapatával ugyanúgy folytassa az online térben is a munkát, mint tette eddig a 92,9 fm-en, ahol budapestiek százezrei hallgatták naponta. A vég az szinte borítékolható volt, és a szerkesztőség tudatosan készült erre 2020 szeptemberétől, amikor a Médiatanács bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a Klubrádió számára a február 14-én lejáró műsorszolgáltatási engedélyt. Az indok az volt, hogy a Klubrádió többször megsértette a médiatörvény rendelkezéseit. A bejelentés sokkot okozott, nemcsak a nemzetközi sajtó bírálta a lépést, nemcsak a kormánykritikus média és az azt fogyasztó magyar közvélemény számára volt elfogadhatatlan, de a visszajelzések szerint meglepetést okozott a mérsékelt Fidesz-hívek körében is. A médiatanács döntése ellen pert indított a rádió, kedden született ítélet az ügyben: a keresetet a Fővárosi Törvényszék elutasította, egyben kötelezte a perköltség megfizetésére. A Klubrádió tehát befejezi sugárzását a Budapest FM 92,9 MHz frekvencián. 2021. február 14-én 23:59-kor, vasárnapról hétfőre virradó éjjel a rádió hallgatói már csak online hallgathatják tovább.
Szeptemberben már hangos volt a nemzetközi sajtó attól, hogy politikai szándék húzódik meg a döntés mögött. Az akkor megszólaló munkatársak kereken ki is mondták véleményüket, hogy mondvacsinált okok mentén vonja vissza az engedélyt a Médiatanács. Melyek voltak a felsorolt vétségek?
Tartalmi hibát nem találtak, az NMHH szeptemberi indoklása szerint hatszor vétettünk, ezek mind apró, adminisztrációs vétkek voltak: különböző adatok késői leadása, a magyar zenei kvóta egy százalékos megsértése, azaz a kelleténél egy százaléknyival kevesebb magyar zenét játszottunk be, meg ilyenek. Annak idején bírságot is fizettünk ezekért a vétségekért, egy elenyésző összeget, pár tízezer forintot (ez is egy rekord a maga nemében, hogy ilyen alacsony összegről van szó – jelzi a vétség „súlyosságát”), azonban maga a tény, hogy ezt kifizettük, mint kiderült a mostani per alkalmával, ellenünk felhasználható érvvé vált, ugyanis az NMHH logikája mentén, ezzel elismertük a szabálysértést, ergo a Médiatanács jogosan járt el, amikor visszavonta sugárzási engedélyünket.
Nem ez az első harca a Klubrádiónak az NMHH-val. Mióta tart ez?
Én 2014-ben érkeztem a rádióhoz főszerkesztőként, de lehet a teljes történetet 2010-től kellene kezdeni, ugyanis akkor már a kizárólag a Fidesz által megválasztott tágokból álló Médiatanács dönthetett a frekvenciákról. A teljes rádiós piac újra rajzolása kezdődött el: akkor az újonnan létrejött tanács nem volt hajlandó aláírni a szerződést a rádió korábban elnyert 92,9-es frekvenciájára, majd egy másik frekvenciáért benyújtott pályázaton azért zártak ki, mert a pályázat üres oldalait nem írtuk alá. (Az ezt követő években a rádió sorra elveszítette vidéki frekvenciáit, és ez a Budapesten és környékén fogható 92,9 volt az utolsó – szerk. megj.). Szeptemberben, amikor a hosszabbítást kértük, abban reménykedtük, hogy megadják, nem ez történt. Ez azért lehet, mert a Klubrádió egy kritikus hang maradt, ahol úgy gondoljuk, hogy az újságírói etikának kell megfelelnünk, nem pedig egyéb normáknak. Mi próbálunk minden rendszer kritikus hangja lenni, és az egész országhoz igyekeztünk szólni, ezért már akkor, amikor elveszítettük vidéki frekvenciáinkat, beüzemeltük az online-t, és igyekeztünk tartalmainkat minél elérhetőbbé tenni a szokásos rádiós hullámhosszokon túl is. A honlapunkon minden műsor letölthető.
Ennek a folyamatos nyomásnak hogy lehetett ellenállni az évek során? Illetve most, hogy már csak az online maradt, mire számít a szerkesztőség, sikerül-e megtartani a hallgatókat?
Mi már szeptember óta folyamatosan arra tanítjuk a közönségünket, hogy vigyázat, elkövetkezhet az a nap, mikor a rádiót hiába kapcsolják be. De aki számára fontos a Klubrádió, és az is fontos, hogy nem az akárhol elérhető egysíkú híreket hallja, az meg tud találni minket. Túlélő leckéket szerveztünk azoknak a hallgatóinknak, akik nem annyira jártasak az online-ban, hogy ne okozzon akkora gondot az átállás. Ami a folyamatos ellenszélben való munkát illeti, mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz. A médiapiacon való megélhetés lesz egyre nehezebb ilyen körülmények között: elestünk a reklámbevételek nagy részétől, mert ugye, az állam, a kormány a legnagyobb megrendelő, és megrendelései a kormányközeli médiában landolnak. Emiatt van az, hogy a Klubrádióban a fizetések is jóval kisebbek, mint általában a magyarországi médiában, de beszélhetnék arról is, hogy mennyire nehéz volt a műszaki minimumot szinten tartani. A szerkesztőség is megkarcsúsodott, most 70-80 munkatársunk van, de jól szemlélteti az állapotunkat az, hogy a hírszerkesztőségünk, amely önálló entitásként működött, és mintegy tíz riporter és szerkesztő kolléga dolgozott azért, hogy friss információkkal lássuk el a hallgatókat, annyira leszűkült, hogy most minden váltásban egy-egy újságíró látja el ezt a feladatot. De az is, ami van, a hallgatóink támogatásának köszönhető. Évente két adománygyűjtő akciót szoktunk lebonyolítani, eddig mindig sikerült annyit összegyűjteni, hogy kihúzzuk vele a következő félévet. Túlélő gyakorlatnak szoktuk ezt nevezni, és évek óta megszervezzük. Mintegy 80 millió forint gyűl össze ilyenkor, ami azt jelenti, hogy fontos a hallgatóinknak a szólás szabadsága, a média függetlensége. A közönségünk megérti, hogy ma egy demokratikus eszméket valló rádió Magyarországon nem tudja fedezni a költségeit a reklámpiacból, az újságírók nem tudnak megélni, nem tudják végezni dolgukat másképp. Legutóbb például 100 millió forint körüli összeget adományoztak hallgatóink. Ha az internetes rádiózás közben is megmarad ez a fajta adakozás, akkor mi ugyanúgy tudunk szólni tulajdonképpen.
Mekkora közönségről beszélünk, van-e legalább hozzávetőleges kép arról, hogy hányan hallgatják a Klubrádiót, és kik?
A rádió hallgatottsága érdekes módon folyamatosan nő 2010 óta, éppen annak köszönhetően, hogy a médiahatóság célkeresztjébe kerültünk, és mindig meg kellett küzdenünk a frekvenciáért, a jelenlétért. Nagyon kevés az a magyar médium egyébként, amely elfogadja a NMHH méréseit a hallgatottság tekintetében, ezért mi is csak hasalni tudunk, hogy kb. hányan követnek minket. Az online adatokat tudjuk ellenőrizni, eddig valóban sokkal többen voltak azok, akik az fm-re kapcsoltak, ez hétfőtől megváltozik, és mi leszünk a legnagyobb netes rádió, ami csak online fog szólni. De most is ott vagyunk a top 3-ban, ha a netes hallgatottságról van szó. Előttünk és mögöttünk is csak zenés rádiók vannak, mi pedig vállaltan és tudatosan sokat beszélő rádió vagyunk. Nagyon reménykedünk abban, hogy sikerült felkészíteni idősebb hallgatóinkat a váltásra, és az átmenet nem fogja azt jelenteni sem számukra sem számunkra, hogy megszűnnek a Klubrádió tartalmait fogyasztani. (…) Az elmúlt napok hallgatói visszajelzéseiből úgy tűnik, hogy sokan mutatnak hajlandóságot arra, hogy velünk tartanak, és kedvünkért a rádiózási szokásaikon is változtatni fognak. De persze, ez csak hétfőn és az azt követő napokban fog teljes mértékben kiderülni. Pénteken kapunk majd egy ízelítőt majd a demonstráció alkalmával, hogy hányan gyűlünk össze az online térben.
Mi változik hétfőtől?
Tulajdonképpen semmi. Mi ugyanoda megyünk be dolgozni, ugyanoda ülünk be, ugyanazt a munkát végezzük el, csak a kimenet más. Nincs többé fm, csak az internet marad. Épp az imént említette, hogy mivel az internetes rádiózási szokás még nem terjedt el Magyarországon, ez mégis egy óriási bizonytalanságot eredményezhet, hiszen a médiumok a társadalmi igényeket kell, hogy kielégítsék. Ha fm-re van igény, akkor egyértelmű, hogy egy fontos ellenzéki hangnak az online térbe való kényszerítése tudatos zsugorításként értelmezhető. Ez így van, mi is tudatában vagyunk annak, hogy van egy olyan hírfogyasztó csoport, amely elsősorban a rádióból informálódik. Utazás közben, autóban hallgatja a rádiót, vagy otthon vacsorakészítés közben. akkor van ideje rá. Ezeknek a hallgatóknak elvágni az elérhetőségi lehetőségeit, azaz a mi legfontosabb kommunikációs csatornánkat megszüntetni, egyértelműen ennek a jele. A külföldi sajtó meglepően sokat fogalakozott az esettel. (…) A helyi sajtó kedden kezdett észbe kapni. Nagy hiányérzeteim vannak ezzel kapcsolatban. Idejött tizenöt újságíró kedden egy sajtótájékoztatóra, és nem tudtak kérdezni, senki nem kérdezett. Én ezt nem is értem. Itt volt a vezérigazgató és az elnök, a sajtó fölvette, leírta a nyilatkozatukat, majd távozott. A hallgatóink viszont sokkal árnyaltabban és szolidárisabban viszonyulnak a helyzethez, mi pedig próbáljuk azt közvetíteni nekik minden lehetséges módon, hogy tartsanak ki, mert mi is kitartunk, nem adjuk fel. Azt kapjuk vissza, hogy nagyon szeretnek minket, és ez jó. Ez tartja össze ezt a klubot, ezt a társaságot, amit Klubrádiónak nevezünk. Nagyon izgalmas napok várnak ránk, mondhatni, hogy a veszteséget még nem is érezzük, nincs időnk feldolgozni, mert pénteken lesz az internetes demonstrációnk, majd vasárnap egy 10 órás élő műsorfolyammal búcsúzunk az fm-en. Nyomot akarunk hagyni az éterben, ahonnan most ideiglenesen eltűnünk. Ezt az „ideiglenes” szót nagyon szeretjük hangsúlyozni, mert minden erőnkkel azon vagyunk, hogy visszatérjünk. A 92,9-es frekvenciát ugyanis, miután nem hosszabbították meg a mi szerződésünket, ismét megpályáztatták, és mi is jelentkeztünk ezen a pályázaton. Ez az eljárás azonban szünetel, mert a Médiatanács kizárt két másik pályázót, és azok a bíróságon megtámadták a döntést. A Klubrádiótól pedig hiánypótlást kértek. Mi benyújtottuk a hiánypótlást, tehát elméletileg a mi pályázatunk rendben van, azonban amíg a peres ügyben nincs bírósági végzés, addig nem tudják lezárni a pályázatot. Tehát mi arra készülünk, hogy ezen a pályázaton nyerni fogunk.
Akkor zárjuk ezzel az optimista hangvétellel a beszélgetést? Nekem mégis úgy tűnik, hogy ez a pályázat is csak egy elterelő hadművelet, és nehéz annak a Médiatanácsnak a döntésében bízni, amely épp ellehetetlenítette a Klubrádió fm-es műsorszolgáltatását.
Már egyszer megnyertük ezt a frekvenciát, és annál most egy sokkal jobb pályázatot írtunk. Mi az interneten is klasszikus fm rádióként működünk tovább, és amint lehet visszatérünk az fm-re, mert ez erkölcsi kötelességünk hallgatóink irányába. (…) Számításaink szerint néhány hónapba beletelik még, amíg ez a jogi procedúra kifut, de talán májusban vagy nyár elején eredményt hirdethet a Médiatanács. Valóban kétesélyes a dolog: vagy megadják, vagy nem. De mi, ismétlem, úgy dolgozunk, és úgy futunk neki a következő hónapoknak, hogy csak ideiglenesen, és nem végleg kapcsolták le a Klubrádiót.
Megjelent a Transindex portál Világ rovatában, 2021. 13-án.
