Vladimir Udrescu román költőt (sz. 1940. dec. 8-án, Bukarestben) a kevesek között tartjuk számon, akik az egyenlő felek közötti román-magyar párbeszédet szívügyüknek tekintik. (L. Ferenczes István: Arghezi/ Ergézi című könyvének román körben történő meg/elismertetése érdekében írt cikkei.)
Udrescu a hatvanas években végezte a kolozsvári BBTE-n a román nyelv- és irodalom szakot. Olyan rendkívüli költői pályát tudhat a magáénak, amely autentikus költői tehetségnek se előtte, se akkor, se utána nem adatott meg! A 70-es években egymás után két debüt-kötetét “kaszálta el” a szeku (Dolor, Scot cavaleria), a harmadik kötet közlésétől (Boierii dumneavoastră) az olvasószerkesztő tanácsolta el. Belátja, mást nem tehet, mint lemondani a saját néven történő közlés igényéről.
Eltanácsolt köteteit 1990 után jelenteti meg, és fedezik fel, lesz kezdő költő ötvenévesen. (B. Gy.)
Lupul de stepă
fără de margini este patria lui
de verbe magnetice
îşi creşte puii sub fulgerele
metempsihozei
are părul sur asemeni duhului de eremit
singurul lui adevăr
rămâne inima îngropată
în zăpezile fondatoare
noapte de noapte
lupul de stepă aleargă prin capilare
urlă la luna care scintilează
în creier
cu paşi de pâslă trezeşte
bizonii din sânge
e un turbat de rasă divină
are ochii stinşi precum
spiritul sacru
pe care-l fugăreşte mii de leghe
hămesit câteodată
cu fălci de ghepard rupe hălci
din incunabule celeste
se visează hoinar furişându-se
printre manuscrisele ascunse
de Vatican
un hoitar de pergamente aramaice
lupul de stepă este
dar pe câte trepte de schituri
nu şi-a primit vrăjmaşul
îndeobşte
cu mici animale sufleteşti
se hrăneşte
le află dând la o parte
cu labe aporetice frunzişul
de pe literele de aur
lupul de stepă a însoţit
cândva
zeii Walhallei
de la miazănoaptea iluziilor
pe urmele lor a ademenit
osânda înţelepciunii
îşi aminteşte doar
că în hublourile nopţii entropice
păru-i ardea în vâlvătăi
sub scânteile singurătăţii
torţă olimpică dincolo de Lethe
mesajul cu neantul fondator
îl aduce-n dinţi
a un alergător de la Marathon
ca un acordor şcolit de piane
fiară încolăcită la picioarele
spiritului în copilărie
lupul de stepă este
am o nedumerire îi strigă
lupului de stepă
paznicul pavilionului de vânătoare
ultimul om de pe pământ adică
întunericul nu e întâmplător
dar dacă El este
pot ajunge pe valuri acolo
la ţărmul acela
*) Titlu existent şi la Hermann Hesse (Der Steppenwolf), dar cu altă semnificaţie.
Sztyeppei farkas
hazája a mágnes-igék
alkotta végtelen
kölykeit a lélekvándorlás
villámai alatt neveli fel
a szőre szürke mint a remete-lélek
a tájat megalapozó havak alá
temetett szív
egyetlen igaza
a sztyeppei farkas minden éjjel
a kapillárisokban rohangál
az agyban villogó
holdra üvölt
nemez-léptei felverik
a vérben bujdosó bölény-csordát
egy isteni fajta megveszettje ő
hunytszemű miként
a szentlélek
amelyet üldöz ezer mérföldön át
van úgy hogy kiéhezve
gepárd-álkapcsokkal harap ki falatokat
az égi ősnyomtatvány-testből
vagy intellektüel-csavargónak álmodja magát
aki a Vatikán titkos irattárába
beszabadult
arámeus pergamenek dögkeselyűje
a sztyeppei farkas
hány cella-lépcsőn nem botlott
ellenségbe eddig
általában kisebb testű
lélek-állatkák képezik a
táplálékát
amelyekre úgy lel
hogy aporikus manccsal lesöpri
az arany betűkre rakódott avart
valaha a sztyeppei farkas
a Walhalla
isteneit követte
az illúziók északi oldalán
nyomukban haladva
szolgájává tette
az értelem kárhozatát
néha eszébe jut
hogy az entrópia éjének hajóablakában állt
a magány szikráitól kigyulladt hajjal
miként a Léthe vizén túl
lángralobbantott olimpiai fáklya
fogai között az alapozó nemlét üzenetével
érkezett meg
mint marathoni futó
vagy iskolázott zongorahangoló mester
már kis kölyök-korában a sztyeppei farkas
a szellem lábánál összegubancolódva
szeretett pihenni
valamit nem tudok
kiáltja a sztyeppei farkasnak
a vadászlak őre
az utolsó ember a földön
hogy a sötétség nem véletlenül támadt-e
ám ha Ez áll fenn
a hullámok még elsodorhatnak
odaát arra a partra engem is
*) A címet, más összefüggésben, használta már Hermann Hesse is (Der Steppenwolf).
columba albă
în acest pocal stau înghesuite
principiile binelui comun
mergem azi cu toţii
la sărbătoarea inimii din lucrurile
netrebnice
este o călătorie printre jnepeni
şi frunze încărunţite
de copita gazelei
mirosul de mătrăgună în amurgul
lânced
otrăveşte trecutul istoric
al provinciei
acolo
ce să mai aştepţi
tăciunii doctrinei fumegă
în vatra somnolentă
a mulţimilor
intri-n istorie ca într-un camuflaj
o poveste captivă
precum apa-n burdufuri
din pielea cămilei
să luăm însă aminte
pe păşuni slăvite de nouri
dobitoacele pasc
iarba cerului de iluzii
acolo da
se naşte metabolismul lumii
pieritoare
după cum zici
atâtea cruci stafii şi urzici
pe bolta cerească
unde să mai semeni şi să mai încolţească
un suflet însingurat
columba albă-ţi ciuguleşte din palmă
binecuvântarea speciei
în beznă sticlesc ochi de şacal
pe-al istoriei val se ostenesc
să ajungă la mal mormintele
vestitorilor
se miră columba albăde plânsetul femeilor troiene
au de ce să tângui o viaţă
scursă pe scut
gnomii oricum îşi au sălaşul
în ţărâna logosului
fehér galamb
ím ebben a serlegben sűrítve ott találod
a közjó princípiumait
ma mind elmegyünk
a haszontalan dolgok szívének
ünnepére
utunk boróka-bokrok közt vezet
és a gazella patái nyomán
teljesen megőszült lombok alatt
nadragulya-illat mérgezi
a lankadt alkonyatban
a vidék történelmi múltját
ott
mire lehet még várni
doktrina üszke füstölög
a tömegek álmodó
tűzhelyén
a történelem amelybe lépünk mint egy elsötétítés
bezárt történet
mint tevebőr tömlőkben
a víz
vegyük azonban figyelembe
a felhők által magasztalt legelőket
az illúziók egének füvét
legelik az állatok
az ott igen
a veszendő világ
anyagcseréjének születése
mint ahogy mondod
annyi kereszt kísértet csalán tenyészik az égen
hol kapsz helyet egyetlen magános lélek-mag számára is
hogy oda beveted és kihajtson
a fehér galamb a markodból csipegeti
az emberi faj áldását
a sötétben üvegesen csillognak a sakál-szemek
a hírmondók sírjai azon fáradoznak
hogy a történelem hullámain
partot érjenek
a fehér galamb csodálkozik
miért jajveszékelnek a trójai asszonyok
avagy a pajzson leélt életet
miért kell siratni
a törpék úgyis mindenképp
a föld logoszában lakoznak
epitaf
tocmai te-ai întors din rai
de pe pajiştile în putrefacţie
ale binelui trecător
de sus cad tropi teologali
departe se află inima
lucrurilor moarte
este o întreagă poveste asta
cu proza bine scrisă
cu poezia care etc.
atâtea reclamaţii în tinda literaturii
îţi vei cumpăra un surtuc nou
de ziua de naştere a lozincilor
contemplative
ce mai
hybrisul a declanşat războiul
cu sufletele aflate în cleşti
experţii în întâmplări de pomină
zgândără corzile harphei
vai mie
ordinea bietelor sentimente subînţeleasă
e în beneficiul tău
bucură-te de dogmatismul breslei
făcătorilor de bine
că a lor va fi împărăţia
liberului arbitru
am zis că e bine
am zis că e şi mai bine
am zis
el trece din grafic în grafic
cu negarea cunoaşterii prin scris
tu ţii în extaz aporia pe braţe
podoabă bosumflată în agora
cu palestre
care va să zică
pluşul fiecărei istorii s-a rupt
pe la încheieturi
se văd discursul bombastic
şi diferenţa specifică
nişte cuie bătute strâmb
în racla înţelepciunii
vai ţie
pe coclaurile din coliba lumii
s-a pripăşit bosonul
ca un metec
particula lui Dumnezeu
cum îi zici
modelele sunt băiţuite de ebenişti
spălători de cadavre
în flagelul istoric
ţi-am mai spus să ai grijă
la sosirea din rai
poezia sugrumă poezia
sírvers
éppen most tértél vissza a mennyországból
a mulandó jó miatt
korhadó legelőkről
fentről teológiai trópusok esője permetez
messze maradt tőled a halott
dolgok szíve
egy egész történet ez
a jól megírt próza esete
a költészeté amely stb
megannyi reklamáció az irodalom pitvarában
majd egy új öltönyt veszel
a szemlélődés falragaszainak
születésnapjára
mit ad az isten
a hübrisz háborút indított
a harapófogóba szorított lelkek ellen
az emlékiratok szakemberei
erősen zengetik a hárfahúrokat
jaj nekem
javadra szolgál a szegény érzelmek közmegegyezéssel
megalkotott sorrendje
töltsön el örömmel a jótevők céhének
dogmatizmusa
mert a szabad akarat országa
lesz az övék
mondtam én jól van ez
mondtam én a jónál is jobb
mondtam én
ő minden grafikonban jelen van
azzal hogy tagadja az írás által történő megismerést
te meg amint önkívületben tartod karjaid közt az apóriát
a tornatérrel megtoldott agóra
durcás alakjaként
vagyis ahogy mondani szokás
minden történet szövedéke kifeslett
a hajlatoknál
kilóg alóla a fellengzős diszkurzus
s a jellemző elkülönbözés
az intellektus koporsójába
ferdén bevert szögek
de jaj neked is
a világ kunyhójának bugyraiba
befészkelte magát a bozon
jöttment részecskéje
az Úrnak
ahogyan nevezed
műbútorasztalosok kezére került a világmodell bepácolása
a történelmi világégés
hullamosói ők
azt is mondtam még hogy vigyázz
visszajövet a mennyekből
a költészet az amely megfojtja a költészete
Bartha György fordításai
(Az eredeti szöveg fellelhető: Portal-MĂIASTRA, 2019/ 4. sz. 36. lap)
