A Second Avenue egyik új, fémből és üvegből készült épületének harmadik emeletén kezdte meg működését három évvel ezelőtt a New York-i román könyvtár. Szinte ugyanakkor nyitotta meg kapuit Bukarestben az amerikai könyvtár. A két esemény egyik megnyilvánulása volt a román–amerikai kulturális együttműködés fejlődésének.


Stephen Chaplin, a bukaresti amerikai könyvtár igazgatója, a Washingtoni Foreign Service Institute-ban tanulta és meglepően jól beszéli a román nyelvet.
Szabatosan és szívélyesen válaszolt a könyvtár munkájára vonatkozó kérdéseinkre.

– Elmondaná néhány szóban az intézmény célkitűzéseit, terveit?
– A szellemi értékek kölcsönös megismerése a népek közötti barátság fejlesztésének egyik feltétele. A bukaresti amerikai könyvtár változatos módszerekkel igyekszik megismertetni az Egyesült Államok népének kultúráját, életét, törekvéseit, eredményeit és természetesen azokat a problémákat is, amelyekkel meg kell küzdenünk, amelyekre megoldást keresünk. A tulajdonképpeni könyvtár valamivel több mint 8000 könyvet és 252 lapot, folyóiratot bocsát az olvasók rendelkezésére. Van zenei részlegünk, kiállítótermünk, valamint egy filmvetítésre és előadásokra szolgáló terem. Az elmúlt esztendőben 1015 filmet és 2190 diapozitívet kölcsönöztünk a különböző intézményeknek. Számos amerikai szakember tartott előadást a legkülönfélébb területekről.

– A jelenkori amerikai társadalom sokrétű problémáinak a bemutatása bizonyára nagy gondokat okoz a könyvek, lapok vagy akár az előadások témájának a megválogatásában.
– Valóban rendkívül bonyolult feladat. Egyfelől azért, mert egy 215 millió lakosú ország problémáit kellene kiegyensúlyozottan tükrözni, másrészt mert az olvasók, az intézményünket látogatók érdeklődési köre is rendkívül széles. John F. Kennedy könyvet írt, amelyben az amerikaiakat a „bevándorlók nemzetének“ nevezte. Noha egy esztendő múlva ez a nemzet kétszáz éves lesz, még mindig nem mondható homogénnek. Ez a sajátossága természetesen a kultúrájában is megnyilvánul, különösen az irodalomban. Ezért a könyvtár anyagának az összeállításánál arra törekedtünk, hogy reprezentatív válogatást nyújtsunk bukaresti olvasóinknak. Olyat, amely a tényekre a lista szemléletét tekintve egységes ugyan, de a következtetések tekintetében annál változatosabb. Ez a törekvés nem csak a társadalom- és gazdaságtudományi művekre vonatkozik. A történelem terén is az olvasó rendelkezésére bocsátunk olyan műveket, amelyek egyazon eseményt különféleképpen értékelnek. A modern amerikai irodalom képviselői közül egyaránt megtalálhatjuk a könyvtár polcain Steinbeck, Faulkner, Hemingway műveit, és az utánuk jelentkezett írók, mint John Updike (aki Bukarestben is járt egyébként), Bernard Malamud és Saul Bellow munkáit. Hozzá kell tennem, hogy az amerikaiak kezdik felismerni néhány, eddig kevésbé ismert költő értékét. Robert Lowell például közel hatvanéves, nem olyan közismert, mint néhány, szerintem indokolatlanul „felkapott“ költő, de egyre többen fedezik fel, s ez talán az amerikai közönség kritikai érzékének a fejlődését is mutatja. Külön említeném Truman Capote-t, aki egy új műfaj megteremtőjének tekinti magát; legismertebb könyve, a Hidegvérrel ennek a törekvésnek egyik legjellegzetesebb terméke. Szólnom kellene az újonnan feltűntekről is. Nagyon sokan vannak, és őszintén, határozottan feszegetik társadalmunk alapvető problémáit, többek között a négerek helyzetét. Megemlítenék egy nevet, amellyel – gondolom – nemsokára az európai közönség is találkozni fog: Ishmael Green.

– Mivel a kor egyik jellemzője a tudomány és a technika rendkívül gyors fejlődése, bizonyára a szakirodalomnak is fontos helyet biztosítanak könyvtárukban.
– Meg kell mondanom, hogy sokat töprengtünk ezen a kérdésen. Feltétlenül meg kell őriznünk a helyes arányokat az irodalmi és a tudományos művek között, de ez utóbbiak számának gyors növelését gyakorlati meggondolások is nehezítik. A költségvetésünk elsősorban. Ennek ellenére a tudományos és műszaki kérdéseket tárgyaló könyvek nem csak mennyiségileg növekedtek, de sikerült kipuhatolnunk az olvasóközönség érdeklődési területét is.
Elsősorban az űrkutatásról szóló és a mesterséges holdak segítségével létrehozott távközlési technikával kapcsolatos könyvek tartanak számot széleskörű érdeklődésre.

– Feltételezve, hogy valakit különösen érdekel valamilyen, Amerikában megjelent szakkönyv, módjában áll a könyvtárnak, hogy beiktassa azt a címet a megrendelők közé?
– Előfordul, hogy olvasóink – többnyire a szakemberek – egy bizonyos könyv iránt érdeklődnek. Kéthetenként vagy havonta megkapjuk a megjelent könyvek jegyzékét. A rendelkezésünkre álló anyagi eszközökhöz mérten teljesítjük a kívánságokat. Kivéve, ha az olvasó által kért könyv annyira szűk körű témát tárgyal, hogy ez nem tarthat számot mások érdeklődésére. De sokkal könnyebben és olcsóbban juthatunk hozzá mikrokártyákhoz, és ezért gyakran ezt a megoldást ajánljuk az érdeklődőknek. A könyvtárnak jelenleg 20100 címszóról készült mikrokártyája van.

– Közel három és fél évi tevékenységük során bizonyára sikerült kitapasztalniuk a különböző formák hatékonyságát. Van-e olyan, amelyről lemondtak, mint hatástalanról?
– Nagyon nehéz végleges elhatározásra jutni ilyen kérdésekben. Egyik előadónk például – építészeti kérdésekről beszélt – csupán harminc hallgató előtt fejtette ki elképzeléseit. Néhány hónappal később egy hasonló témájú előadásra 140 ember gyűlt össze. Lehet, hogy az első alkalommal előadásunk egybeesett valamely más izgalmas bukaresti kulturális eseménnyel. A szakemberek előadásait általában érdeklődéssel várják a könyvtár látogatói. A mi számunkra ezek rendszeres megtartása elsősorban anyagi kérdés. Nagyon drága az útiköltség. Ezért gyakran az Európában tartózkodó amerikai kritikusokat, művészeket, gazdasági és technikai szakembereket kérjük fel bukaresti szereplésre. Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy akárcsak a New York-i román könyvtárban dolgozó kollégáink, mindent elkövetünk a román –amerikai kulturális, tanügyi és technikai tudományos egyezmény betűjének és szellemének a megvalósításáért a magunk munkaterületén, mert meggyőződésünk, hogy ezzel mind a két ország, mind a két nép fejlődését szolgáljuk, a barátságot, amelyre világszerte annyira szükség van, a béke és a haladás biztosításáért.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 31. számában, 1975. augusztus 1-én.