a bicskei gyermekotthonban zajló vizsgálatról, a rendőrség és a pszichológusok tévedéséről, Vásárhelyi Jánosról és K. Endréről, a Belügyminisztérium furcsa lépéseiről
Csomós Miklós, Budapest kultúráért felelős volt főpolgármester-helyettese levélben jelezte Karácsony Gergelynek, hogy vállalja az erkölcsi és a politikai felelősséget a bicskei gyermekotthonban történtekért, mert nem tudott mindent megtenni. Miért futhatott zátonyra a 2011–12-es rendőrségi nyomozás? Miért nem vette komolyan Balog Zoltán akkori emberierőforrás-miniszter az ombudsman visszásságokról szóló jelentését? Miért kellett kárpótlással egybekötött titoktartási szerződést kötni az áldozatokkal, és miért szivárogtatta ki mégis a megállapodást a Belügyminisztérium? Többek között erről beszélgettünk Csomós Miklóssal.
– Nemrégiben levelet írt Karácsony Gergelynek, amelyben elismerte politikai és erkölcsi felelősségét a bicskei gyermekotthon ügyében. Egyúttal azt is jelezte: szívesen állt volna a III. kerületi polgármester, Kiss László által vezetett vizsgálóbizottság rendelkezésére, de állítólag nem találták meg őt. Levelét Gy. Németh Erzsébet felolvasta a Parlamentben, ugyanakkor kihagyta azt a részt, amelyben a bizottság munkáját kritizálta. Mit gondol, miért nem sikerült megtalálniuk önt?
– Az e-mail-címemet, de a postait is könnyen ki lehetett volna deríteni. Ráadásul az elmúlt időszakban több levelet is kaptam a fővárostól. Azóta érkezett egy főjegyzői válasz arról, hogy a vizsgálóbizottság meghívóját a régi címemre küldték. Ezzel együtt is furcsállom, hogy mint az ügynek a főváros részéről leginkább érintett szereplőjét, képtelenek voltak megtalálni. Lehet ennek persze más oka is.
– Milyen más oka?
– Amikor a kegyelmi ügy kirobbant, az ellenzék úgy látta, ez akár hasznos is lehet a számára. Ezért kötötte össze az azóta elhalt, a közvetlen köztársaságielnök-választásról szóló felvetéssel, ami nyilvánvalóan zsákutca volt, hiszen annak a kérdésnek semmi köze a botrányhoz és a gyermekvédelemhez. A Kiss László vezette vizsgálóbizottság érdemben nem tett hozzá semmi fontosat az ügyhöz. Hiányos munkát végeztek.
– Mit hiányol a munkájukból?
– Ahogy a főpolgármesternek írt levelemben is fogalmaztam, a vizsgálat nem alkalmas az igazság feltárására, mert hiányzik belőle a kronológiai összefoglalás, anélkül pedig az eseménysor értelmezhetetlen. Azzal sem foglalkoztak, hogy a hosszúra nyúlt rendőrségi vizsgálat miért vezetett hamis eredményhez, mi volt az oka a pszichológusok tévedésének, azaz miért feltételezték, hogy a sértettek nem mondanak igazat, illetve mit tett, vagy mit nem tett a Balog Zoltán vezette minisztérium a fenntartói szerep átvétele után? Kiss László mindezt azzal magyarázta, hogy a főváros – hatásköréből adódóan – bizonyos dolgokkal nem foglalkozhatott. Akkor mi értelme a vizsgálóbizottság felállításának? Ismétlem, felmerült bennem, hogy a kegyelmi botrányt elengedte az ellenzék, mert nem hozta meg számukra azt a politikai hasznot, amit reméltek tőle. Olykor politikai okokból félre is vitték az ügyet. Például amikor a Demokratikus Koalíció egykori tanácsadómat, Pölöskei Gáborné Annát, Áder János testvérét támadta, egyértelműen a rokonság miatt. Holott Pölöskeiné köztisztviselővolt csupán, intézkedni nekem kellett. Máig tisztázatlan az is, hogy a bicskei gyermekotthonban mikor kezdődtek a visszaélések.
– Lehet erről bármit tudni?
– 2006-ban már érkezett egy bejelentés az otthonból. A tartalmáról fogalmunk sincs, mert az iratokat azóta megsemmisítették. Egyébként is életszerűtlen lenne azt gondolni, hogy a 2010-es választások, Tarlós István főpolgármesteri hivatalba lépése után döntötte volna el a bicskei igazgató, Vásárhelyi János, hogy pedofil lesz. Kérdés, hogy miért csak 2011-ben tudták rászánni magukat a sértettek, hogy megkeressenek minket, és jelentkezzenek az általam felügyelt ügyosztálynál.
– Ön szerint miért?
– Feltételezem, hogy közrejátszott benne a politikai váltás és az abból adódó várakozás, bizalom is. Ha ez volt mögötte, akkor bizonyos, hogy óriásit csalódtak. Mindannyiunkban, bennem is.
– Ön egyike a keveseknek, akik bocsánatot kértek, és az ügy miatt vállalták a politikai és erkölcsi felelősséget. Milyen felelősség terheli?
– 2016-ban lett öngyilkos az egyik áldozat, és tartóztatták le az igazgatót, illetve a helyettesét, K. Endrét. Azóta nyomaszt az ügy, a kérdés, hogy miben hibáztam, mit nem vettem észre 2011-ben?
– Mit tett 2011-ben, amikor megkapták a bejelentést a bicskei otthonban történt visszaélésekről?
– A bejelentés 2011 szeptemberében érkezett meg a Főpolgármesteri Hivatalba. Miután a kollégáim közreműködésével egyre több minden derült ki, úgy láttam, hogy ami történt, az bűncselekmény. Ezért tettem már szeptember végén rendőrségi feljelentést. Sokan máig a szememre vetik, hogy miért nem indítottam belső vizsgálatot. A válasz egyszerű: mert kevés lett volna. Mindez nem fegyelmi ügy, a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a bűnüldöző szervek az illetékesek a kérdésben. A hatóság előtt tett tanúvallomásnak ráadásul büntetőjogi következménye van.
– Mit csinált a rendőrség?
– A vizsgálatot elhúzták, és végül 2012 júniusában azzal zárták le, hogy nem állapítható meg bűncselekmény. Később megtudtuk az okot is: a sértettek visszavonták a tanúvallomásukat. Ezekről a vallomásokról a szakértő pszichológusok ugyanis azt állították, hogy hazugságok. A mából nézve nemcsak tévesen, de további lehetőséget adva a visszaélésekre. A nevelőtestület is kiállt Vásárhelyi János igazgató mellett – két fő kivételével, akiket hamarosan kirúgtak. Látva, hogy a túlnyomó többség a rendőrséggel együtt úgy véli, nem történt bűncselekmény, illetékes főpolgármester-helyettesként lezártnak tekintettem a kérdést. Gyanakvóbbnak kellett volna lennem.
– Nyomást nem gyakoroltak önre?
– Sehonnan nem kaptam sem üzenetet, sem telefont, hogy Vásárhelyi János ügyében hogyan kellene eljárnom. Csupán 2016-ban vált számomra világossá, hogy valakiknek valamiért fontos ez az ember. Utólag azt gondolom, valószínűleg azért sem üzentek, mert így is túl sokat okvetetlenkedtem, inkább lerendeztek mindent a hátam mögött. Nyilván nagyon magas helyről kellett közbeavatkozni 2011–12-ben, hogy az ügyet el lehessen sikálni. Feltevésemet alátámasztja, hogy néhány hete a Belügyminisztérium az áldozatoknak többmilliónyi kárpótlást fizetett ki, ugyanakkor titoktartásra kötelezte őket.
– Ez is olyan, mint egy megvesztegetés…
– A kárpótlás jogos és természetes, az viszont érthetetlen, miért kellett titoktartást vállalniuk. A titoktartási kötelezettség ráadásul kölcsönös, amit – bonyolítva a szálakat – maga a Belügyminisztérium szegett meg, amikor a hírt kiszivárogtatta. Ezért szakértők szerint a minisztériumot be is lehetne perelni.
– Mi állhat a kiszivárogtatás hátterében?
– Nem tudom, de azzal közéleti tapasztalataim alapján tisztában vagyok, hogy akkor szoktak ilyen eszközzel élni, amikor súlyosabb dolgot kívánnak elfedni. A kiszivárogtatás akár üzenet is lehet a számos, máig feltáratlan nevelőotthoni visszaélések névtelenségben élő áldozatainak: nem érdemes a nyilvánosság elé lépnetek, célszerűbb titoktartással terhelt kárpótlási megállapodást kötni a hatóságokkal.
– Azt mondta, igen magas helyről szólhattak annak idején, hogy ne verjen nagy port az ügy. Kire, kikre gondol?
– Bizonyítékom nincs, csupán kérdéseim. Miért lehetett politikai védernyő 2011-ben és 2024-ben is a két bicskei vezető, Vásárhelyi János és K. Endre fölött? Amit – tegyük hozzá – akár korábbi időszakokban is élvezhettek. Miért fontosak ők? Miért hagyta figyelmen kívül a rendőrségi nyomozás lezárta után keletkezett, a visszaélésekre rávilágító ombudsmani jelentést Balog Zoltán, aki akkor már miniszterként fenntartója volt a bicskei intézménynek? És miközben nem vitatta az ombudsmani jelentés igazságát, miért nem lépett semmit, és miért tüntette ki 2016-ban Vásárhelyi Jánost? Miért nem kérdezik ki a nyomozásban részt vett, az áldozatokat hazugsággal vádoló pszichológusokat, a vizsgálatot irányító rendőröket? A sorjázó kérdésekre nem csupán nekik és Balog Zoltánnak, hanem az események összes résztvevőjének kutya kötelessége lenne választ adnia.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 21. számának (2024. május 24-30.) nyomtatott változata.