Egy kicsit erősebb Fidesz–KDNP-eredményre számított az európai parlamenti választáson Ember Zoltán politikai elemző. Az Iránytű Intézet vezető munkatársa szerint lesz következménye a párton belül annak, hogy a Fidesz veszített vidéki bázisából. Az elemzőt a Magyar Péter előtt álló nehézségekről és a kis pártok maradék esélyeiről is kérdeztük.
– A választás előtt azt mondta a Magyar Hangnak, hogy ha a Tisza Párt eléri az európai parlamenti választáson a 30 százalékot, akkor politikai földindulás következik. 29,53 százalék megfelel földindulásnak? Visszaállhat a kétosztatú politikai tér?
– Mindenképpen új helyzet áll elő, mert hosszú idő után van egy olyan párt, amely önmagában el tudta érni ezt a közel 30 százalékos eredményt. 2014-ben az MSZP–DK–Együtt–PM együtt tudott közel 26 százalékos eredményt elérni.
A Jobbik 2010 után két alkalommal volt a legerősebb párt, 20–21 százalékkal. És mostanra a Tisza Pártnak már több szavazója van, mint a választás napján, hiszen a kormányváltást akarók, akik kis pártokra szavaztak, az eredmény láttán elgondolkodhatnak.
– Ez a fajta győzteshez húzás megkísértheti a Fidesz elkötelezettebb szavazóit is?
– A Fidesz-szavazók egy része sem követi mindenáron a Fideszt. Ez a szavazói réteg vagy anyagi okból csapódott a kormánypárthoz, vagy azért, mert a másik oldalt alkalmatlannak tartja – csakhogy ők egyre kevesebben vannak. Az elemzők szerint másfél–két milliós lehet a Fidesznek az a tábora, amely megingathatatlan. Néhány százezer fő lehet azoknak a száma, akik erről a táborról leszakíthatók, nem a maghoz tartoznak. Ehhez viszont nagyon kemény politikai munka kell.
– Volt valami, ami azért meglepte a választási eredmény láttán?
– Egy kicsit erősebb Fidesz–KDNP-re számítottam a délutáni részvételi adatok alapján. Az eredményekből egyelőre úgy tűnik, a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő településeken, ahol korábban is nagy mobilizációs erővel bírt, a Fidesz most is nagyjából kimaxolta ezt a képességét. Olyan kistelepüléseken, ahol 70-80 százalék körüli volt a részvétel, sejteni lehet, hogy a Fidesz gyakorlatilag kézen fogva vitte el a szavazókat választani. De ez azt is jelenti, hogy ezeken a helyeken a mostani számokon felül már nincs nagyon kit elvinni szavazni, nem maradt a Fidesznek ilyen típusú mozgósítási tartaléka. És emellett úgy tűnik, hogy kisvárosi, középvárosi környezetben visszaesés indult el.
Van, ahol csak néhány százalékpontos ez a visszaesés, de érzékenyen érinti a kormánypártot. A választási eredmények visszaigazolják azokat az elemzői becsléseket, hogy jelenleg 2,3 millió körüli lehet a Fidesz szavazóbázisa, de ha van egy egyértelmű kihívó, akkor a következő választáson ez kevés lehet.
– Első pillantásra az önkormányzati választáson sem szerepelt rosszul a Fidesz. Azt hangsúlyozzák, hogy három megyei jogú várost vesztettek el, de négyet átvettek.
– Három helyett lehet, hogy két megyei jogú városról érdemes beszélni: Győrött a teljes képviselőtestület fideszes. Az új polgármester, Pintér Bence bozótharcos lesz, és valószínűleg nem tud túl sokáig kitartani, aminek rövid időn belül időközi választás lehet a vége. A megyei jogú városok megnyerése olyasmi, amivel jól tud ugyan takarózni a Fidesz, de nem tudja elfedni azokat a veszteségeket, amelyeket kisebb településeken elszenvedett.
– Mit lép ön szerint a történtek után a kormánypárt?
– Úgy vélem, a vidéki veszteségeknek súlyos következményei lesznek, például választókerületi elnökök leváltására számítok. Talán Kubatov Gábor nyugodtabban aludhat, mert ő abból tud dolgozni, ami megvan. És ha megnézzük a kistelepülési adatokat, úgy tűnik, mintha ő tudta volna hozni, amit a Fidesz elvárt. De Rogán Antal arcán nagyon látszott az aggodalom Orbán Viktor beszéde alatt, és Gulyás Gergelyén is. Az ő esetükben előfordulhat, hogy elvonnak tőlük hatásköröket, vagy növelik a kontrollt. És emellett áttekintenek gyakorlatilag mindent. A Fidesz tanulékony szervezet. Most kaptak egy pofont a ringben, de nem akkorát, hogy máris rájuk kellene számolni. A rendszer ép, a vezetőjével együtt, de a pofon azért pofon, külpolitikai értelemben is. A Fidesz szereti azt mutatni a külföld felé is, hogy Magyarországon csak ő van. És most mégsem tudta hozni ugyanazt az eredményt, mint 2019-ben. Márpedig ez az, ami Orbán Viktort jelenleg igazán érdekli a focin kívül, a nemzetközi politika, „az orbánizmus terjesztése”. Elképzelhető, hogy beülhet Meloni mellé az ECR-be, de erre jelenleg egy kicsivel kevesebb esély van, mint múlt héten.
Meloni elgondolkodhat, mert jó viszonyt épített ki az Európai Néppárttal, amely ráadásul nemhogy veszített volna támogatottságából, még jobb eredményt is ért el, mint az előző választáson, vagyis ő már ott van az asztalnál, ahol a döntések születnek. Mérlegelni fogja, hogy maga mellé vegyen-e egy olyan problémahalmazt, mint Orbán Viktor, akinek a csillaga ebben a pillanatban nem is tűnik olyan fényesnek, mint korábban.
– Van még jövőjük ezek után olyan kis pártoknak, amelyek egyszázalékos vagy az alatti eredményt értek el, vagy korábbi mandátumaikat elvesztve kiestek az EP-ből, mint a Jobbik vagy a Momentum?
– Nagy probléma most ezeknek a formációknak, hogy kicsinek látszanak, mert az átlagos választó a választási eredményből csak az európai parlamenti választás százalékos eredményeire figyel, arra nem, hogy ki nyerte az önkormányzati választást Zuglóban vagy Balatonalmádiban. A másik gond az ebből következő belső probléma: apátiára és kilépési hullámra számíthatnak. Az aktivisták kilépnek, elmennek máshová, a tisztújításokon pedig jönnek a változások.
A Momentum helyzete nagyon nehéz azért is, mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a párttagság még akkor is képes megdönteni az elnökséget, és a közvélemény számára ismeretlen figurákat ültetni a helyükre, amikor megy a párt szekere. Ha ezt most, válsághelyzetben is megismétli, akkor bele fog süllyedni a belső harcokba és az új emberek felépítésébe.
– Ilyen választási eredmény után a közvélemény azt szokta elvárni a pártvezetőktől, hogy mondjanak le. Nem jogosan?
– Lehetséges, hogy ezt illik felajánlani, és új választást tartani, de az MSZP és a Momentum közelmúltja is azt mutatta, hogy ha sorcserét hajtanak végre, akkor a következő garnitúra gyengébb az előzőnél. Egy szűkülő közegnek kellene kitermelnie saját új elitjét.
A Tiszának ezért van szerencséje, mert oda most ezrével fognak új arcok bekerülni. Amit a kis pártok tehetnek, az az, hogy bátran felhelyezik magukat egy ideológiai skálákra, felvállalnak értékeket, azokat következetesen képviselik.
A túlélésük kulcsa, hogy elvégezzék ezt az ideológiai házi feladatot. Egyelőre nem támadhatják Magyar Pétert, mert az visszaütne, amíg el nem végzik a fenti feladatokat.
– Magyar Péter előtt pedig a pártépítés feladata áll. Mi lehet a legnagyobb kihívás számára?
– A legnagyobb nehézsége az lehet, hogy hatalmas közösséget kell megszerveznie, miközben a Tisza Pártnál nincs meg az a közös szocializációs közeg, ami a pártoknál általában meg szokott lenni. Nincs magja a pártnak, amely hasonlóan gondolkodó, egymást jó ideje ismerő, közösen tevékenykedő emberekből állna. Gondoljunk arra, milyen körülmények között alakult az LMP, a Jobbik, a Fidesz. Lehet, hogy egy új belépő a casting alkalmával tiszta előéletűnek bizonyul, de mi a garancia arra, hogy az első adandó alkalommal nem fog egy párttársával összeveszni, vagy kiülni a frakcióból? Amíg megy a szekér, addig a konfliktusok esélye kisebb, de nyilván lesznek döccenők. Nagy kérdés, hogy ezeket hogyan kezelik majd.
– Nem lehetséges a Fővárosi Közgyűlésben megkerülni a következő főpolgármesternek a Tisza Pártot, ha a Fidesz nélkül akar többséget szerezni. A fővárosi csaták nem jelentenek majd végzetes aknamezőt egy felépülőben lévő pártnak?
– A Fővárosi Közgyűlés tényleg aknamező, de megvan az az előnye, hogy a pártok itt gyakorolhatják a kormányzást, és a koalícióépítést. Ha Karácsony Gergely marad a főpolgármester, akkor ez talán kevesebb konfliktussal járhat, mert ő ebben jó. Talán furcsán hangzik, de egy Karácsony Gergely-i győzelmet nem is tudok másképp elképzelni, mint hogy rengeteg hiba, csetlés-botlás és egy nem túl jó kampány után megérkezik egy olyan közegbe, amely vele szemben nem támogató, és a végén „mégiscsak lesz valahogy”.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 24. számának (2024. június 14–20.) nyomtatott változata.
