Már több mint ezren írták alá azt a nyílt levelet, melynek szerzői arra kérik Bötje Csabát, hogy – bejelentésével ellentétben – mégse szembesítse volt szobatársaival és nevelőivel a Szent Ferenc Alapítvány szovátai otthonában történt szexuális erőszakról beszámoló lányt. Mónika, amint arról írtunk, az Átlátszó Erdély és a Mérce munkatársainak, Szabó Tündének és Kulcsár Árpádnak számolt be a sorozatos erőszakról, amit kénytelen volt kiskorúként elszenvedni az említett otthon vezetője részéről. Mint kiderült, hiába mondta el évekkel korábban is, hogy mi történt vele, sem a gyermekotthon dolgozói, sem az őt meghallgató pszichológusok, sem Böjte Csaba nem értesítette a hatóságokat, és amikor maga tett panaszt, akkor minden érintett tagadta a tényt, amiről tudomásuk volt.
A Szent Ferenc Alapítvány háza táján nem ez volt az első botrány, melyben súlyos bántalmazási esetekre derült fény: tavaly az említett két lap a Transtelexszel együttműködve számolt be arról, hogy egy volt nevelő 15 fiú életét tette pokollá 10 éven át két székelyföldi otthonban. Emiatt egyébként nemrég jogerősen 28 év börtönre ítélték. Böjte Csaba ezzel kapcsolatban azt állította, elszigetelt estről van szó, egyébként pedig ők minden visszaélést jelentettek a gyermekvédelmi igazgatóságnak. Emiatt döntött úgy több, bántalmazást elszenvedett volt nevelt, hogy a sajtóhoz fordul, mivel az ő esetükben – Böjte állításával szemben – nem került sor semmilyen jogorvoslatra, bírósági eljárásra pedig pláne nem. Közülük választották ki az újságírók Mónikát és a szovátai otthon ügyét.
Böjte Csaba azonban kétségbe vonta a lány szavahihetőségét. Pár napja pedig arról posztolt, hogy a ház vezetőivel úgy döntöttek, keddre (holnapra) meghívnak minden hajdani diákot, nevelőt egy találkozóra, ahová várják a sajtó képviselőit is. „Szembesítsük a vádaskodó hajdani lányunkat a vele egy szobában lakó lányokkal, azokkal akikkel nap mint nap együtt járt iskolába, együtt tanult, játszott! Hallgassuk meg a kirepült gyerekeket, akik felnőttek, akiknek ma már szép családjuk van! Vajon milyen volt a mindennapi étel, ital, program? Vajon valóban csúfolták, verték itt egymást a gyerekek, felnőttek!? (…) Ne hagyjuk, hogy a gonosz széttépje azt, amit oly sok áldozat, fáradtság által építettünk!” – írta a Facebook-on Böjte Csaba.
Erre a bejegyzésre született válaszként a petíció, melynek aláírói kérik a szerzetest, hogy tekintsen el a szembesítéstől, mivel csakis annyit érhet el, hogy további traumákat szenvednek el az áldozatok, illetve a jövőben az abúzust elszenvedettek meg sem mernek majd szólalni. A nyílt levelet itt lehet elolvasni és aláírni. A csatlakozók között több ismert név is szerepel már, például Kolozsvárról Eckstein-Kovács Péter volt miniszterelnöki tanácsos, illetve Selyem Zsuzsa egyetemi oktató, de Magyarországról is sokan írták alá, például Mérő Vera író, jogvédő, műsorvezető, Mérő László matematikus, egyetemi tanár, D. Tóth Kriszta újságíró, műsorvezető vagy Karafiáth Orsolya író, költő.
„Az ilyen konfrontációkat már a rendőrség, ügyészség is kivette az igazság feltárását célzó módszerek közül, mert ilyen szembesítő helyzetekben könnyebben érvényesülnek a hatalmi viszonyok, mint az igazság kimondásának vágya. Az ilyen nyilvános rendezvények sem a feszültségek oldására, sem a vitás kérdések rendezésére nem alkalmasak. Viszont traumatizálhatják a résztvevőket, elbátortalaníthatják, megfélemlíthetik azokat, akik a jövőben szeretnének segítséget kérni” – írják a levél szerzői.
Arra kérik ugyanakkor, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a kialakult helyzetben a gyermeki jogok védelme, az áldozatok védelme, a jogszerű tényfeltárás és igazságszolgáltatás maradéktalanul érvényesüljön. „A közbizalom helyreállításáért pedig javasoljuk, hogy nyilvánosan, átláthatóan, az arra megfelelő, hivatalos fórumokon adjon konkrét válaszokat arra, mit tesz az Alapítvány a hasonló esetek megelőzéséért, bármilyen fizikai és érzelmi bántalmazás megakadályozásáért.
Az áldozatoknak biztonságos körülményekre, jogi biztosítékokra, személyiségi jogaik, érzelmi és fizikai biztonságuk védelmére van szükségük. Arra, hogy akkor és úgy valljanak szabadon, senki által nem kényszerítve, saját akaratukból a traumáikról, amikor és ahol jogbiztonság, pszichés támogatottság garantált, és nem áll fenn a trauma ismétlés veszélye” – teszik hozzá.
