(Javaslat elavult tankönyvi fejezet korszerűsítésére)ű
A törvényes hatalom megdöntésére szövetkező, hazai politikai támogatással nem rendelkező ellenzékiek novemberben látták elérkezettnek az időt az árulásra. Agyafúrt tervük megvalósításához egy idegen államtól reméltek pénzt és nemzetközi politikai támogatást. Vezetőjük egyenesen a franciáknak küldött titkos levelet, amelyben felajánlotta szolgálatait, és elárulta saját országának vezetőit.
Rákóczi Ferenc csak tettestársát, Bercsényi Miklóst avatta be tervébe, és megállapodtak abban, hogy az ország ellenségéhez, XIV. Lajos francia királyhoz fordulnak támogatásért. Az 1700 november 1-jén kelt, bizonyító erejű levelet a belga származású François Joseph de Longueval császári tisztre bízták, aki azt el is vitte Versailles-ba. Innen aztán már Barbesieux francia hadügyminiszter támogató válaszával együtt indult haza. Rákóczi és társai ettől kezdve idegen hatalom ügynökeinek számítottak. Szerencsére Longueval – idegen származása ellenére – nem vált árulóvá, és Rákócziék levelét a válasszal együtt lemásolta, majd átadta a bécsi törvényes hatóságoknak. A becsületes tiszt még a Rákóczival folytatott beszélgetéseiről is jegyzeteket készített, amelyeket szintén átadott a kancelláriának.
Rákóczi Ferenc Franciaországba küldött levele egyértelmű bizonyíték volt az árulásra és az idegen hatalom előtti szolgai megalázkodásra:
„Felség,
családom gyakran élvezte már királyi támogatásának tanújeleit és Felséged mindezideig oly nagylelkűen pártfogásába vette Európának azokat a fejedelmeit, akik Felségedhez fordultak, ezért remélhetem, hogy a mostani körülmények között sem tagadja meg segítségét hazámtól, amelynek elnyomatása annyira ismeretes. Nem kell tehát Felséged elé idéznem az elnyomatásnak szomorú képeit, hogy fölkeltsem Felséged együttérzését és megnyerjem jótékony hajlandóságát: legyen atyánk, támogatónk és fölszabadítónk.
Ilyennek tekintem Felségedet, amióta megvilágosította szemeimet az értelem, hogy csodáljam mindazokat a nagy dolgokat, amiket Felséged tett az elnyomottak javára. Ugyanezért járulok Felséged színe elé, hogy országunk nevében kérjem további támogatását, melynek jótéteményeit már oly sokszor éreztük. (…) Ezért, ha Felséged a segítséget megadni kegyeskedik, semmi kétség, hogy a támogatásnak, amit kérünk, jobb lesz a kimenetele, mint az elmúltakban bármikor. Ami engem illet, semmisem tehet boldogabbá, mint ha Istentől kapott rangomat és becsületemet a hazámbeliek között Felséged dicsőségének szolgálatába állíthatom és nyilatkozhatom, Felség, hogy őseimtől örökölt hajlandóságom és tiszteletem
Felséged szent személye iránt mindennél inkább táplálja Felségedhez való ragaszkodásomat. A nemes ember, aki levelemet viszi, valaha abban a megtiszteltetésben részesült, hogy szolgálhatta Felségedet, most pedig az a tisztesség vár rá, hogy hosszabb fölvilágosításokkal szolgáljon és kifejezze mélységes tiszteletemet, amellyel maradok, Felséges uram,
Felségednek
nagyon alázatos, nagyon engedelmes és nagyon
készséges szolgája
Rákóczi Ferenc herceg”
Rákóczi elolvasta a francia hadügyminiszter válaszlevelét, és a júdáspénz reményében 1701 február 11-én egy második levelet is küldött XIV. Lajosnak, amelyben megerősítette szándékát az ország törvényes vezetésének elárulására. Mivel a rend éber őrei Longueval segítségével ezt a levelet is megszerezték, megérett a helyzet az ellenzéki mozgalom felszámolására.
A pártvezetőt – őfelsége I. Lipót császár utasítására – 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták, majd május 29-én a bécsújhelyi várbörtönbe zárták. Vele együtt fogták el tettestársai egy részét, akiket szintén előzetes letartóztatásba helyeztek.
A független és pártatlan császári különbíróság vádirata megállapította, hogy Rákóczinak vérében van az árulás, szüleitől örökölte hazája gyűlöletét, és francia érdekből tört az ország törvényes vezetői ellen. Az ügyész ezek után nem is kérhetett más ítéletet, mint fej- és jószágvesztést.
A per során megállapítást nyert, hogy Rákóczi párttársa, Bercsényi Miklós a varsói francia követhez írt hasonló pénz- és támogatáskérő levelet. Rákóczit a vizsgálat során szembesítették Longuevallal, aki megerősítette, hogy a vádlott és társai külföldi pénzből akarták megteremteni lázadásuk anyagi fedezetét. A derék tanút a per lezárulta után alezredessé léptették elő.
Sajnos azonban a törvény őrei túlságosan jóhiszeműek voltak. Rákóczit 1701 november 7-én Gottfried Lehmann dragonyos kapitány megszöktette a börtönből. Az áruló pártvezér természetesen külföldre, Lengyelországba menekült, onnan szervezte meg későbbi árulásait. Lehmann kapitányt mint nyilvánvaló francia ügynököt a császári törvényszék halálra ítélte és kivégeztette. Sajnos ez sem tudta megakadályozni a későbbi sajnálatos eseményeket, amelynek során a franciák beváltották ígéreteiket, és rengeteg pénzzel finanszírozták a törvényes rend ellen lázadó mozgalmat.
Címkép: Rákóczi és XIV. Lajos
Forrás: Újnépszabadság