Október 7-e óta Izrael és a világ számos pontján éneklik spontán kórusok a Remény dalát, a Hatikvát. A dallam Magyarországon is sokaknak ismerős lehet – méghozzá egymástól igen távoli forrásokból. A Kárpátia együttes rajongói közül például minden bizonnyal sokan meglepődnének, ha tudnák, hogy amikor kedvencük Felvidéki táj című dalát hallgatják, akkor valójában az izraeli himnusz zenéjének örülnek. A Hatikva (Remény) dallama tette meg talán a legkalandosabb utat, mire a Földközi-tenger medencéjének egyik sarkából Magyarországot is érintve eljutott a másik sarkáig.
A dal a 19. század végén Közép-Európában vált a cionista mozgalom himnuszává. Szövegét az Osztrák–Magyar Monarchia Galícia tartományából származó Naftali Herz Imber írta 1877-ben – a romániai Iași (Jászvásár) zsidónegyedében. A kocsmáros fiaként született kalandos életű fiatal költő bebarangolta a térség több országát, köztük Magyarországot is. Igazi nyelvzseniként több nyelven is képes volt verseket írni. Műveit nemesi házaknál, gazdag polgári családoknál olvasta fel némi pénzért. 1872-ben Ferenc József császártól díjat is kapott Ausztria című verséért, amelyet Bukovina Habsburg Birodalomhoz csatolásáról írt.
26 éves korában egy brit diplomata titkáraként jutott el a Szentföldre, ahol hatalmas élményt jelentett számára egy zsidó bevándorlók által alapított telep felfedezése. Ennek tiszteletére adta ki héber nyelven Barkai (Hajnalcsillag) című verseskötetét, amelyben a Romániában írt Tikvateinu (Reményünk) című költeménye is szerepelt. A sok csiszolgatás után véglegesített, kilencstrófás művet Nikolaus Becker német költő hazafias verse, a Rheinlied (Rajna-dal) ihlette.
A verset tíz évvel később, 1888-ban immár Hatikva (Remény) címmel zenésítette meg egy másik közép-európai emigráns, a moldáviai származású Samuel Cohen. Ő a dallamot elmondása szerint a Carul cu boi (Ökrösszekér) című román–moldáv népdalból kölcsönözte.
Mondhatnánk ezek után, hogy a román dallam és a Romániában született vers a Szentföldön egymásra talált. Ennél azonban jóval bonyolultabb a helyzet. A dallam adaptációja ugyanis megjelenik Bedřich Smetana cseh zeneszerző 1874–79 között komponált Bohemia, Má Vlast (Csehország, hazám) című szimfonikus költeményében a Moldva című tétel főtémájaként.
De vajon hogyan jutott a melódia Smetanához? A moldvai románon kívül több közép-európai nép dallamkincsében megjelenik, így például a szintén román Luncile s-au Deșteptat (Ébredezik a rét), a lengyel Pod Krakowem (Krakkó mellett) című népdalokban, valamint a cseh Kočka leze dírou (A macska bemászott az ablakon) és a szlovén Čuk se je oženil (A kis bagoly megházasodott) című gyermekdalokban.
Ezek szerint tehát Smetana volt az első, aki a népi motívumot saját kompozíciójába illesztette? Ez sem igaz. Ismert ugyanis Szentirmay Elemér magyar nótaszerző 1866-ban írt Szerelem Dalok című gyűjteménye, amelynek egyik darabja Petőfi Sándor Tíz pár csókot egy végből című megzenésített verse – ugyanarra a dallamvariációra. Ráadásul Szentirmay nem is önállóan szerezte, csupán átdolgozta a melódiát Egressy Samu Keresetlen csárdás című műve alapján.
Ha ezek után levonnánk a tanulságot, hogy a Hatikva első lejegyzett dallamváltozata egy megzenésített Petőfi-vers, csalódnunk kell. Felesleges lenne az elsőségért harcolni, hiszen a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a moldvai Cohen, a magyar Szentirmay és a cseh Smetana egymástól függetlenül dolgozták fel ugyanazt a dallamot. Amely nem volt eredetileg népdal sem: első modern kottája Giuseppino del Biado 17. századi torinói zeneszerző La Mantovana című dalához készült, és valószínűleg innen terjedt el a zenekedvelő kelet-európai nemesi udvarokban. Torinóba azonban a spanyolországi Toledóból került: a Harmatáldás néven ismert zsidó imádságot 1400 körül ott zenésítették meg először.
Az ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallamot az 1492-ben elűzött zsidók vitték magukkal Itáliába. Innen jutott vissza évszázadok alatt közép-európai közvetítéssel a zsidó közösséghez. A Hatikva a század végére a cionista mozgalom dala lett, 1897-ben hivatalosan is himnuszként fogadta el a bázeli Cionista Világkongresszus. A dalszövegírók hálátlan sorsát mutatja, hogy a következő ilyen kongresszuson, New Yorkban, a szerző, Naftali Herz Imber is be akart jutni az épületbe. Meghívó nélkül hiába bizonygatta, hogy bent az ő versét éneklik, az őrök nem engedték be.
A Hatikva a 20. században nemcsak a cionisták körében lett ismert, hanem minden zsidó közösségben. Hangfelvétel őrzi, amint 1945-ben, a bergen-belseni haláltábor felszabadítása után a különböző országokból származó foglyok közösen éneklik. A dal Izrael megalakulása után a zsidó állam félhivatalos himnusza lett. Magyarországon a diplomáciai kapcsolatok szüneteltetése idején tilos volt nyilvánosan előadni, ezért a zsinagógákban és más összejöveteleken Smetana Moldváját játszották helyette. Csak 2004-ben lett hivatalosan is Izrael himnusza.
De vajon hogyan került a dallam a zsidó állam iránti lelkesedéséről mérsékelten ismert magyar rockzenekar repertoárjába? Úgy, hogy a vándormotívum megkezdte fordított irányú útját. Először a 60-as években német keresztény közösségekben bukkant fel a Zünde an dein Feuer (Gyújtsd meg a tüzedet) című dal, amelyet szerzője az izraeli himnusz dallamára írt. Innen érkezett a 70–80-as években Magyarországra, ahol katolikus, majd protestáns közösségek – többnyire gitáron kísért – énekeként lett ismert Tüzed, Uram Jézus címmel. Azok közül, akik ma a templomokban éneklik, kevesen tudják, hogy Izrael himnuszát dalolják más szöveggel.
A Hatikvát hamarosan Magyarországon is meghallgathatja bárki – méghozzá különleges pillanatban. Az október 7-ei terrortámadás óta az izraeli futballválogatott nem tudja hazai környezetben lejátszani mérkőzéseit. Az UEFA kérésének eleget téve Magyarország semleges helyszínt biztosít a mérkőzések számára. Az izraeli férfi válogatott a felcsúti arénában fogadja november 15-én Svájcot, három nappal később pedig Romániát. (A Kárpátia együttes rajongóinak fel van adva a lecke, hogy ezen a napon kinek drukkolnak majd.) A Hatikva mindenesetre fel fog csendülni. Aki szereti a focit, és szolidaritást érez Izraellel, akár elmehet drukkolni.
Kép: Holokauszt-túlélő zsidók éneklik a Hatikvát a haifai kikötőben, 1949. dec. 9-én, Getty Images
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. november 4-én.
