Szijjártó Péter összehívta az EU tagállamok budapesti nagyköveteit és egészen alpári stílusban kioktatta őket arról, hogy „mi a dolga a nagyköveteknek és mi nem a dolga.” Ez a megnyilatkozás minden részletében ellentmond a diplomáciai érintkezés elemi szabályainak és az európai civilizációs normáknak is.
Először is Szijjártó nem főnöke a Budapestre akkreditált nagyköveteknek, tehát nem ő mondja meg, hogy mi a dolguk, hanem a küldő országok illetékesei.
Másrészt az az arrogáns, pökhendi, kioktató stílus nem csak a diplomáciában, de a civilizált emberi kapcsolatokban is elfogadhatatlan. Lássunk egy kis ízelítőt a mai magyar diplomácia nyelvezetéből: „Világossá fogom tenni a nagyköveteknek, hogyha a következő időszakban belebeszélnek, beleokoskodnak, belekommentelnek, belekritizálnak a magyar választási folyamatba, akkor nagyon-nagyon nehéz dolguk lesz a jövőben Budapesten a munkájuk elvégzése során. Az biztos, hogy az államigazgatás egyetlen vezetőivel sem fognak tudni találkozni.”
A végén még meg is fenyegeti őket. Ez is nagyfokú korlátoltságra vall, mert egyrészt a diplomáciában a kölcsönösség és a szimmetria egy alapszabály, tehát ha itt ők nem találkozhatnak magyar állami vezetőkkel, akkor a magyar diplomaták sem találkozhatnak a fogadó ország vezetőivel, ami a teljes elszigetelődést vonja maga után az EU-n belül.
Másrészt ha a magyar állami vezetők találkoznak a diplomatákkal, akkor nem különleges szívességet tesznek nekik, hanem a dolgukat végzik és a diplomatákon keresztül tudnak különböző ügyekben a küldő EU országgal együttműködni. Vagy talán erre már nincs is szüksége a magyar kormánynak? Mire készülhetnek?
Azt csak bónuszként említem, hogy ez a váratlan és durva kirohanás azt a gyanút eősítheti meg, hogy valami nagyon durva dologra készül a kormány a kampány ill. a választások során és már előre meg akarja félemlíteni a diplomatákat, hogy erről ne merjenek „okoskodni”, véleményt nyilvánítani. Reméljük, hogy ez nem igaz, de sajnos ez a nyilatkozat óhatatlanul ezt a gyanút erősíti.