Növényi motívumok nagy számban fedezhetők fel a szatmári épületeken is. Ez már századok óta elterjedt díszítési mód az élet, mindennapi környezetünk számos területén, különösen a népművészetben, ahol egy adott pillanatban uralkodó jelenséggé vált.
Motívumvilágát a közel-keleti ókori civilizációk hozták létre, mivel az iszlám országok egyházművészetében tilos az emberábrázolás, a díszítőművészet kiemelkedően fontos szerephez jut. Kezdetben az alkotók természethűségre törekedtek, mert a motívumoknak a növények termesztésével, az élelmezéssel kapcsolatos mágikus, kultikus szerepet szántak. Az idők folyamán ez díszítő szereppé módosult, ennek következtében a művészek leegyszerűsítették, stilizálták, alapformákra redukálták az alapformákat.
Összefüggő díszítményként a növényi ornamentika főleg a keresztes háborúkat követően terjedtek el Európában. A reneszánsz idején széleskörűen használják különböző területeken a növényi motívumokat, számos kéziratos és nyomtatott mintalap kerül ki ebben az időben olasz és német műhelyekből. A 18. században a növényi ornamentika szerepe, jelentősége fokozatosan felerősödött, általánossá vált a kézműipar területén, tudósít a Wikipédia
Az építészetben, díszítőművészetben való elterjedését a múlt századfordulón az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola is szorgalmazza, az „ékítményes rajz és festés” 1897-ben az alakrajz után a második helyet foglalta itt el a tantervben, ezt heti hat, majd nyolc órában tanították, de a művészettörténeti tanulmányok során is folyamatosan szó esett róla. Az intézmény könyvtárának 1900-ban kiadott katalógusa közel négyszázötven olyan mű címét sorolja fel Iparművészet címszó alatt, amelyek erről a témakörről szólnak. A kiadványok jelentős hányada mintalap, különböző díszítmények felvétele, iparművészeti tárgyakról készített rajz és fotó. Ezek másolása, értelmezése, alkalmazása folyamatos feladat a hallgatók számára.
A fentiek jelentették a kiindulópontját, a feltételét annak, hogy a növényi ornamentika a múlt századfordulótól Szatmárnémeti építészetében is széles körben elterjedhessen. A gyors térhódításban meghatározó szerepe volt a szecessziónak. A homlokzatokon felfedezhető stilizált ágakról, virágokról, levelekről a szatmáriaknak reflexből a Pannónia/Dacia szálló kerámia-díszei jutnak az eszébe, azt már kevesebben tudják, hogy ennél sokkal szélesebb körű elterjedésről beszélhetünk nemcsak a homlokzatok, hanem a különböző kovácsoltvas kiegészítők: lépcső- és erkélykorlátoknál, zászlótartóknál is.
Növényi motívumokkal díszített, kör alakú mázas kerámia díszt fedezhetünk fel az antropomorf ábrázolások mellett a szatmárnémeti Fehér ház (fehérház) épületén, amely elsősorban szín- és formai egyszerűségével hat.
Az úgynevezett Zöld házon a növényi díszítmény antropomorf és zoomorf elemek, motívumok társaságában jelentkezik. A mellékelt reprodukción a füzérdíszek, ágak, levelek, virágok mellett női arcot, halakat is felfedezhetünk.
Van néhány olyan növényi motívum szatmári épületeken, amelyek helyi, egyedi megoldásoknak tűnnek, például a Vajay/G. Georgescu utcában találkoztam hasonlókkal. Szépek, érdekesek, különlegesek ezek, számomra a mintalapok felhasználásával készült példákhoz képest kicsit nyersek.
Sajátos varázsa van egy magánház díszítményének Szatmárnémetiben az Ady Endre utcán. Sokáig törtem a fejem azon, hogy mi a különleges rajta, végül rájöttem, hogy itt a motívumok nem a térkitöltő homlokzati elemek tartozékai, hanem a számukra külön kialakított felületeken élnek önálló életet.
A színház utcájában látható díszítményt sem egy síkbeli homlokzati rész kitöltésére használták, hanem háromdimenziós épületelemet ölel körül, tesz érdekessé, különlegessé. Az Állami Levéltár Szatmár Megyei Részlege (régebben polgármesteri hivatal) homlokzati dísze attól egyedi a városban, hogy a félkörös homlokzati elemet, olyan szimmetrikus elrendezésű keretek tagolják, amelyek a növényi ornamentikával együtt dinamizálják, mozgalmassá teszik a felületet.
Hosszan sorolhatnám, elemezhetném az ide tartozó példákat, amelyekkel találkozhatunk többek között a Széchenyi/1 Decembrie 1918, az Eötvös/Cuza Voda, Vajay/G. Georgescu, Hunyadi/Corvinilor, Kölcsey/Iuliu Maniu, Kinizsi/Ioan Slavici, Árpád/ Vasile Lucaciu, Kossuth Lajos/Mircea cel Bătrân, Hám János/Horea, Popp Aurél, Rákóczi/M. Viteazul utcákon, a város régi főterén, de erre nincs hely, lehetőség, meg talán szükség sincs rá.
Egy-egy ilyen írásnak nem az a célja, hogy mindenről mindenkinek mindent elmondjon, sokkal inkább arra való, hogy felkeltse az itt lakók, ide látogatók érdeklődését építészeti értékeink iránt. A cél az alaposabb, behatóbb megismerés, ami az érzelmi kötődés és az ebből fakadó, értékeink iránti felelősségérzet megkerülhetetlen feltétele.
