„Ahogy Nagy Szent Gergely egyházatya mondta: Ha az igazság botrányt kelthet, inkább legyen botrány, mint hogy megtagadjuk az igazságot!” (Ulickaja: Daniel Stein, tolmács)
Ezt a cikket közvetlenül a választás után írtam, csak még nem mertem leadni.
Tehát, mint a címben is jelzem, győzelemnek tartom a választási eredményt.
Nem bolondultam meg. A nemzet győzött önmaga fölött.
Igaz, a választási matek szerint az ellenzék veszített. De a történelmet tekintve: Orbán is veszített. No, de akkor ki győzött? Magyarország.
Valójában már negyedik alkalommal győzött. Azzal, hogy a választók mintegy harmada nem a nacionalista gőgre, a kezeletlen történelmi traumák sebeinek elkaparására, az autokratikus és hazudozó manipulátorokra szavazott, legyőzte a rosszabbik énjét.
Szükséges a magyarázat? Talán.
Az első világháború kitörésekor a közömböseket és az eltompítottakat – a megalázottakat és megnyomorítottakat – leszámítva a nemzet elsöprő többsége a kutya Szerbia elleni gyilkos és igazságtalan háborúra dalolva szavazott. Nemigen volt ezer ember, aki Adyval siratta az ágyútölteléknek fellobogózott magyarokat: „Gyürkőzz, János, rohanj, János! /…/ Kellesz a nagy arénára / Akkor is, ha életednek / Életed lesz majd az ára.”
S hamarosan elkövetkezett a második világháború, amelyben – a közömböseket és a kirekesztetteket ismét nem számítva – szintén alig akadt látó ember, és még kevesebb, aki a saját népe halálba hajszolását bátor cselekedettel akadályozta volna, mint Bajcsy-Zsilinszky és társai. Tény, közel 900 fát ültettek el Jeruzsálemben a magyar származású Világ Igazainak, akik zsidó származásúnak tartott magyarokat mentettek. De bizony sokkal többen kellett volna lenniük honfitársaik megmentőinek.
Folytassam? Ha volt is rejtek-gyűlölet a Rákosi korszakban – mert volt! -, zengett az „éljen Rákosi!” Ha volt is rejtek-gyűlölet a Kádár korszakban – mert volt! -, maroknyi értelmiségi mert, merészelt a szamizdatokba írni. Én sem léptem közéjük.
De íme eljött egy korszak, amelyben kétmillió szavazóképes felnőtt nem a múltra, nem az álmokra, nem az elkapart sebekre szavazott.
És ezt ti nem nevezitek győzelemnek?
A beteg test lassan gyógyul. Egészséges része harcot vív a gyilkos vírusokkal, a kóros szervekkel. Ha maga a szervezet élni akar, még a rákot is le tudja győzni – némi orvosi szakértelem és hatékony beavatkozás segítségével.
Élni akaró szervezetnek nevezem a gondolkodni tudó magyarok növekvő tömegét. Azokat, akik egyre jobban értik az altató, kábító szövegek mögötti hatalomvágy természetét. Akiket ferencjózsefek és vilmoscsászárok, hitlerek és horthyk, rákosik és kádárok már nem tudnának csőbe húzni. E jónéhány évtized csikorogva forgó, de mégis forgó demokráciájának az illata, és Európa közel nyolcvan év békében elért sikeres működése a halállal többször eljegyzett magyar nép millióit vitte közelebb egy harmonikus, toleráns, az ellenfelet is értő, más véleményét elfogadó létezéshez ebben a választásban is.
Ezért mondom, a pillanatnyi lángocskákkal gyertyaként pislogó számok ellenére, hogy győztünk.
Magyarország győzött.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. június 8-án.