Az ENSZ 2012-ben döntött úgy, hogy a boldogságot megünneplésre méltó célként ismerjük el, hiszen a boldogságkeresés hozzátartozik az emberi léthez. Azóta minden évben ezen a napon jelenik meg a World Happiness Report (WHR), amely a boldogságmérés az évi rangsora. A másfélszáz oldalas beszámolót fárasztó lenne végigolvasni, ezért javaslom inkább az összefoglalását a kultúra.hu blogból:
Mellébeszélés bocs!): A kacagó kisgyermekről az „átkosban” állítólag kötelezően szavalt óvodásversike jut eszembe:
Jaj de boldog vagyok
mert ma van a nagyok-
tóberiszocialistaforradalom
ünnepe…
Azt vettem ki a csatolt kiváló írásból – melyet ajánlok b. figyelmetekbe –, hogy boldogok a finnek… (És a nem-finnek, akik élhettek országukban egy ideig…) [Én sajnos csak pár napot tartózkodhattam Suomi-Finlandban…[
A sorrend olyan tényezőket vesz figyelembe, mint az egy főre eső GDP, a társadalmi támogatottság, az egészségben megért életévek száma, a szabadság érzete, a jótékonyság és a korrupció észlelése. Tavaly immár hetedik éve zsinórban Finnország kaparintotta az aranyérmet, és 7,741 pontos átlagával toronymagasan vezeti a listát. A lista második és harmadik helyezettje Dánia (7,583) és Izland (7,525). Tarolnak az északiak… A lista másik végén Afganisztán a szerény 1,456 ponttal a világ legboldogtalanabb országának bizonyult.
Mi (magyarok) is boldogok vagyunk, viszonylag – meg a többi lelki szegények is… A 6,017 pontunkkal az 56. helyen végeztünk, Portugália és Paraguay között. A szomszédos országok közül csak Horvátországot tudtuk lehagyni (meg – érthető módon – a háborús Ukrajnát). A többiek mind boldogabbak nálunk. A kis híján másfélszáz (143 ) országot tartalmazó rangsor közepe táján vagyunk az 56. helyünkkel (na jó, kicsivel a jobbik térfél széle előtt); a régiónk alsó középmezőnyében helyezkedünk el. Mária országában ez már nagy eredmény… Ha nem is vagyunk még sereghajtók, a trend nem biztató: egy év alatt öt helyet csúsztunk vissza. Az adatok alapján nem érezzük eléggé szabadnak magukat a döntéseink terén, és az egymás iránti bizalmunk sem túl magas fokú. A korrupciót az egyik legnagyobb problémának tartjuk, a társadalmi támogatás pedig – ha nem rossz is – elmarad a nyugat-európai szinttől; az egy főre jutó GDP és a várható élettartam szempontjából sem állunk túl jól. Élenjáró északi Nnem kipcsák) rokonainknál – de Szlovéniánál és Csehországnál is – sokkal jobbak a mutatók…
„Szauna, jeges merülés, közösség és bizalom – ez lenne a boldogság receptje?” – áll az idézett írás elején. Ha elolvassuk, megtudjuk: nem csupán erről van szó.
Amúgy sok mindent ünneplünk e szép napon. A tavaszhozó szenteket – hogy egy szép népi rigmust is idézzek: Sándor, József, Benedek – zsákban hoznak meleget...
Benedek napja talán a rím kedvéért kerülhetett bele a tavaszi triumvirátusba … („A sok változatban élő név szerte a világon népszerű; a magyarban több változata is akad, jó kéttucatnyi; köztük pl. a latinos Benediktusz és a magyaros Bánk, Bence, Bende, Bene, Bekő. (A mostani pápa is Nursiai Szent Benedekről, a bencés rend alapítójáról, Európa (társ)védőszentjéről vette főpapi nevét.)
De a tavaszkezdő nap a költészet világnapja is, egyben a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja. És az erdők nemzetközi napja. A sok emléknap között meghúzódik Szegecselő Rózsi is (Rosie the Riveter Day ) – igaz, csak az USA-ban tudnak róla…
Ezen a nőket háborús munkára toborzó 1942-es USA-plakáton látható Rózsi – a tiszteletére írt dalban hallható is.
A naphoz fűződő fontos események közül kiemelhető, hogy Bismarckot kinevezik Németország legelső kancellárjának, vagy hogy a „népi” Kína hadserege leveri a tibeti népfelkelést.
Március 21-én halt meg Szent Benedeken kívül – sok más híres ember mellett – Windisch-Grätz császári és királyi tábornagy, az 1848–49-es szabadságharcunkban egyik fő ellenségünk, és Mansfeld Péter az 1956-os forradalmat követő megtorlás legfiatalabb áldozata ; vagy – nemrég – G. Foreman amerikai boxbajnok ; és e napon zárták be végleg a hírhedett amerikai börtönt, az Alcatrazt…. Két név az ekkor születettek közül:
Kassák Lajos Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, képzőművész ; Dayka Gábor magyar költő, pap. (Nem személy, de e napon született a Magyar Tanácsköztársaság, valamint erre emlékeztetve a KISZ is – ld. még: Forradalmi Ifjúsági Napok… Ki emlékszik már ezekre..? )
Messze kanyarodtam a boldogságtól – ideje kicsit visszamenni az eszmefuttatás lezárása előtt – emlékeztető kivonat a Hegyi Beszédből (amit az evangélium szerint maga Jézus mondott):
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasak, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyekországa. …”
Ismerős nagy igazságok, ugye…Kár, hogy ötvenöt országban boldogabbnak tűnnek az emberek, mint nálunk. Ha nem krisztusi kritériumok alapján alakult is így…