A kedvelt napi olvasmányom, az EL LATÍN DEL DÍA idézte a minap Martialis aforizmáját: summum nec metuas diem nec optes. Magyarítása: Végső napodtól ne félj, de ne is vágyakozz utána.
A kedvelt latin–magyar szótáram (a Finály) a ‘summus, -a, -um’ szócikknél ezt hozza: időben legutolsó, legvégső – venit summa dies. Az illusztráló szöveg Vergilius Aeneiséből van: „Venit summa dies et ineluctabile tempus dardaniae. Fuimus troes, fuit ilium et ingens gloria teucrorum…” – „Itt van a vég, az időknek teljessége betellett, Csak voltunk dardánok! Csak voltunk trójaiak, csak volt Ilion s a trójaiak nagy dicsősége.” (Publius Vergilius Maro művét Lakatos István műfordította.)
Az elkerülhetetlen vég képe sok későbbi költőt megihletett. Itt van két szép magyar vers a venit summa dies jegyében:
Juhász Gyula: Venit summa dies
Eljön mindenkinek a pillanat,
Mikor egészen egyedül marad,
Mikor mellette senki, semmi más,
És nem segít se átok, sem sírás.
Az élet távol, a halál közel,
Bűnt, balgaságot semmi sem föd el,
Mikor az ember az Írás szerint
Megméretik és megítéltetik.
Eltünnek a boldog káprázatok,
Minden, mi az életnek színt adott.
Kialszik a remények csillaga
S a lélek van a pusztában maga.
Nyugat, 1934, 23-24. szám
Gergely Ágnes csodálatos versét két változatban is idegépelem – egyik szebb mint a másik…
Gergely Ágnes: Venit summa dies
Édesanyámnak
Eljő legvégül ama nap
fonákra fordul a Teremtés
fölvillámlik egy perc alatt
a megöröklött összefüggés
mészkő vagy én csak vékony érc
világok közt hozzádfonódom
és felépül a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron
Gergely Ágnes: Venit summa dies
Legvégül eljő az a nap.
Semmibe fordul a Teremtés.
S felsistereg a föld alatt
ama legelső összefüggés –
vízeséshez szól így az érc,
vulkán felett száll így a sólyom –
és helyreáll a létezés
egy elszakadt köldökzsinóron.
