A politológus az, aki megmagyarázza, hogy valami miért nem úgy következett be a (nagy)politikában, ahogyan ő megjósolta… Különösen érvényes ez a dudvaként szaporodó kremlinológusokra és egyéb nemzetközi kártyavetőkre. (No meg a meteorológusokra, akikre emlékezetem szerint először alkalmazták ezt a közhelyes igazságot.)
Ukrajna (és Oroszország) kapcsán a botcsinálta szakértők mezeje kivirágzott. Szabad a pálya – elvben kétesélyes a meccs: vagy lesz (orosz) invázió, vagy nem, Ha lesz, akkor jöhet a ’naugyemegmondtam’; ha nem lesz, akkor belép az alaptézis: megmagyarázzuk, miért nem lett, pedig mi megmondtuk… Ez a magyarázkodás ugyanolyan könnyű és egyszerű, mint az ellenkezőjének a megjósolása. És a globális blöffölés leköti a médiumok milliárdos (és a ’szakértők’ soktízezres, jól kereső) táborát. És ’puskaport’ biztosít a magukat vezető főpolitológusnak tartó államfőknek, kormányfőknek, külügyminisztereknek és egyebeknek. A népek meg csak hüledeznek, kicsit rettegnek is, de egyelőre nem jobban, mint egy horrorfilm nézése közben.
Eszem ágában sincs beállni a világpolitika szájmenéses augurjai (időjósai) közé. Az augur a rómaiaknál megbecsült állás volt, bár mindenki kételkedett kissé, hogy a madarak beléből vagy röptéből valóban meg lehet-e mondani, mi vár ránk… De a római proletárok csak legyintettek: az augurmak is élnie kell valamiből, hát csak jósolgasson; nekünk meg ’panem et circenses’!…
Nagyon nem szeretném, ha még egy háborút át kellene élnem a közeli (avagy távoli) szomszédságban. Elég volt (sok is) a születésemkor átvészelt világháború, a diplomataként megtapasztalt vietnami vagy a Dráván túlról idehallatszó délszláv háborúskodás.
Eleget öltünk már… Lehet, hogy túl naiv vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy az oroszok (Putyint is beleértve) háborúzni akarnának. Bármit is mondjanak a politológusok.
Az viszont igaz, hogy 1945 óta világunkon nem volt egyetlen békés nap sem: valahol valakik mindig – minden nap – lőttek.
Akkor pedig – teljes bizonyossággal – nem látható előre, lesz-e ennek (orosz-ukrán) folytatása avagy nem.
Kitanulom a politológiát!
De a béke reményét nem adom föl. Túl romantikus lennék..? Netán hamvamba holt naiv költő..?
… „Csupa béke minden orom.
Sóhajnyi szinte a lombokon
a szél, s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.“ ….
(Johann Wolfgang Goethe: Wandrers Nachtlied, Vándor éji dala, Szabó Lőrinc fordítása)
Béke legyen veletek, velünk!
