A művészet határtalan és kortalan. Illetve: a kor behatárolja…
Az ukrán (nacionalista) vezetés döntése alapján  „orosztalanítani” kell az országot. (Putyin „nácitlani”  akarja Ukrajnát.) Az egykori szovjet tagköztársaságban nem fukarkodtak a szobrokkal, emlékművekkel: minden faluban volt legalább egy Lenin, esetleg valamilyen ukrán bolsevik társaságában. Néha bronzból, néha kőből, legtöbbször gipszből.
Kotljárka falu tanácselnöke is megkapta az ukázt: távolítsa el a szovjet kommunista vezért a főtérről, és állítson helyébe egy ukrán hőst. A Zsitomír melletti jelentéktelen kisközség „polgármestere” – tudván, hogy a legfontosabb kiadásokra sincs elég pénze az önkormányzatnak – kigondolt egy zseniális megoldást: a Lenin-szobrot át kell alakítani ukrán hőssé, ezzel két legyet is üthet egycsapásra. A gondolatot tett követte: egy helyi kőfaragó kicsit megfazonírozta a szobor fejét, Lenin bajuszát csüngőre ukránosította, kecskeszakállát leborotválta, a magas homlok maradhatott, a jövőbe tekintő szempár is, no meg a kézben tartott könyv is – hiszen költő lett a hivatásos forradalmárból. Kár, hogy nem találtam az eredeti szoborról fotót – biztosan elég szocialista és elég realista volt…
A rebranding (remake)  viszont elég rondára sikerült… Nem hasonlít sem a Leninről elterjedt képre, sem Sevcsenkóéra (akit szerettek volna olcsón megúszni). A falu – ukrán és orosz nyelvű – lakosainak a tetszését se nyerte meg a mű: követelik, hogy tüntessék el és állítsanak helyette valami szép szobrot.  A talapzat maradhat… (A viccgyártás is azonnal beindult. Az új főtéri szobrot elnevezték Vlagyimir Iljics Sevcsenkónak, illetve Tarasz Hrihorovics Uljanovnak. Olyan duma is volt, hogy ez tkp. Lenin elvtárs álruhában – a bolsevik vezető közismerten nagy mestere volt az önálcázásnak.
Íme a sevcsenkósított Lenin:

Vlagyimir Iljics Sevcsenko – Kotljarka (Zsitomir megye), Ukrajna

Tarasz Sevcsenkót (1814 – 1861) a legnagyobb ukrán költőnek kiáltották ki a független Ukrajnában. A festőként is befutott irodalmár oroszul és lengyelül is verselt… Petrográdon, Kijevben és (legtöbbet) száműzetésben élt…

A költőről még életében festett portré (Kramszkoj orosz festő képe)

Tarasz  Hrihorovics Sevcsenko szobra Budapesten, a Tarasz Sevcsenko téren, a Külügyminisztérium, illetve a budai Szent Flórián görögkatolikus templom mellett:

Ukrán szobrász alkotása