A NATO félünnepélyesre sikeredett washingtoni jubileumi találkozóján nem sikerült egyhangú zárónyilatkozatot kiadni Ukrajna ügyében. A kiadott nyilatkozat az ukrán elnököt sem nyugtatta meg túlságosan (Zelenszkij jelen volt az ünnepi ülésen – Biden
gerontológiai elnök kedvesen ’Putyin elnök úrnak’ szólította)…
A 75 éves jubileumi összejövetel – a győzelem letéteményesének minősített Ukrajna további megsegítésével foglalkozó – közös dokumentumát a 32 tagúvá duzzadt északatlanti szövetség egyharmada nem írta alá. Ezek elsősorban a viszonylag friss tagok, tízen (akik annak idején mindent megtettek, hogy bekerülhessenek az
északatlanti klubba): két közép-kelet-európai – hazánk és Szlovákia –, valamint nyolc balkáni (Törökország és Görögország, a NATO régi tagjai mellett olyanok vannak e társaságban, mint Románia, Bulgária, Albánia, Horvátország, Montenegró, Észak-Macedónia). Nem a legpatinásabb, legfontosabb, legeuroatlantibb NATO-tagországok… és a NATO remélt, de a valóságban nem létező elrettentő katonai erejének is csak piciny töredékét képviselik, még ha Törökország az „izmosak” közé sorol is. Érdemes megjegyezni: a NATO-deklaráción ott van Ukrajna, az EU-vezetés valamint Japán (!) aláírása is… A nem-aláírók igen tarka (főként vegyes indíttatású) társaság, és az európai
háborúhoz való hozzáállásuk sem egységes (még ha az orosz és oroszbarát sajtó megpróbálja is egy kalitkába terelni a szerinte egyszínű fehér békegalambokat). A kétharmad azonban itt is kétharmad, ha nem pontosan úgy működik is, mint szép hazánk politikai struktúrájában…
A renitensek tehát más- és másféle okokból nem írtak alá. A kifejezetten vagy visszafogottabban oroszbarátok (Magyarország, Görögország, Bulgária, Észak-Macedónia, valamint a szavakban Ukrajna-barát, oroszellenes Szlovákia) nem kívánják magukra haragítani a moszkvai „cárt”. Nem kíván konfrontálódni Horvátország és Montenegró sem.
A két moszlim ország (Törökország, Albánia) elsősorban a gázai események miatt orrolt meg a NATO-ra (amiért támogatja Izrael palesztinellenes hadműveletét). Románia meg talán azért, mert az északatlanti szövetség mindeddig nem állt ki egyértelműen a
„fenyegetett” Moldova mellett. Moszkvai megítélés szerint amúgy is (csak) három igazán békeszerető NATO-tagállam van: a török Erdogán, a magyar Orbán és a szlovák Fico országa… Az orosz sajtóban visszafogottan dicsérik – de dicsérik és bátorítják – az
önjelölt magyar békemisszionáriust, noha nem fűznek nagy reményeket „EU-elnöki” tevékenységéhez.
Az egybehangzó értékelések szerint ez a washingtoni csúcs nem vitte közelebb a világot a vágyott békéhez…
A békekalitkában sokféle galamb toporog: fehér, szürke, tarka, talán még fekete is. Békegalamb-szerepre azonban egyelőre csak egyetlen ország vállalkozott (önként és önkényesen): Magyarország. Képviselője szinte megállás nélkül röpködget az euroatlanti – és az eurázsiai – légtérben… Talán egy csillogó Nobel-érmét keres…
A szerkesztő megjegyzése
Kosztolányi mondta: „Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.” Nos, a leglényegesebb a fentiekkel kapcsolatban: szó sincs róla, hogy a szóban forgó dokumentumot ne írta volna alá mind a harminckét NATO-tag! Tehát az említett „tízek” is. Mondhatnánk, egy fake áldozatai lettünk. De van az esetből és a cikkből tanulság! (Túl azon, hogy az ilyen jellegű valósághamisítás mennyire jellemző a kormányközeli magyar sajtóra is…) És hogy pillanatig se hagyjuk bizonytalanságban az olvasót, íme:
A szerző, NJF utólagos kiegészítése
Mikor írtam a jegyzetemet, a neten még nagyon kevés használható anyagot találtam, kommentárt meg még kevesebbet.
A NATO központ kiadta a közös nyilatkozatot (kommentár nélkül): Washington Summit Declaration. A lényeget tekintve minden szempontból ez a hiteles, mérvadó dokumentum!
Viszont miután elolvastam, sehol nem találtam precíz infót arról, hogy kik írták vagy nem írták alá ezt a dokumentumot… A NATO honlapján van egy olyan utalás, hogy a részvevő harminckét tagország állam-és kormányfői jóváhagyták (approved) a nyilatkozatot (the Washington Summit Declaration).
És akkor, és akkor: ostoba módon sietségemben hagytam magam elcsábítani a putyinista orosz sajtótól… az Argumenti i fakti (Érvek és tények) c. online portálon találtam több kommentárt is. Mivel ez a portál eddig mindig megbízhatónak bizonyult, eszembe sem jutott, hogy könnyen cáfolható álhírekkel (fake) operálnak. Ezt olvastam (néhány extractum):
Демарш десяти. Украина расколола НАТО из-за позиции по России
Голосование за «Украинскую декларацию» по итогам саммита НАТО показало раскол внутри Альянса. Сразу 10 стран, треть от всего состава, отказались подписывать документ. Украинская декларация привела к расколу НАТО. «Украинская декларация» опубликована на сайте Еврокомиссии.
Под ней подписались 22 страны. B НАТО входит 32 страны – 10 стран отказались подписывать документ. Это Албания, Болгария, Венгрия, Греция, Северная Македония, Румыния, Словакия, Турция, Хорватия и Черногория.
A Tízek demarsa. Urajna az Oroszországgal kapcsolatos álláspont miatt megosztotta a NATO-T.
A szavazás a NATO csúcson az „Ukrajna-nyilatkozat” -ról bizonyította, hogy a Szövetségen belül szakadás van. Egyből 10 ország – a teljes létszám harmada – tagadta meg a dokumentuzm aláírását. Az Ukrajna-nyilatkozat a NATO megosztását eredményezte. Az „Ukrajna-nyilatkozatot” az Európai Bizottság honlapján (site) tették közzé. 22 ország írta alá. A NATO-nak 32 tagországa van – 10 tagország megtagadta az aláírást. Ezek: Albánia, Bulgária, Magyarország, Görögország, Észak-Macedónia, Románia, Szlovákia, Törökország, Horvátország és Montenegró. (Megjegyzés: az országok az orosz ábécé sorrendjében következnek egymás után.)
A mea culpa azért van, mert tovább kellett volna kutatni, ellenőrizni – az Argumenti i fakti sosem hozott abszolút valótlan hírt. A kommentárjai ugyan Putyin-barátok, de az információit eddig pontosnak találtam… Csúnyán hazudtak!… Föl kellett volna, hogy tűnjék: sem az amerikai, a nyugati, sem a hazai sajtó nem szólt az alá-nem-írásról. Én meg elhittem, hogy a „tízek” – élve jogaikkal – tartózkodó álláspontra szorítkoztak, „nem kötelezték el magukat”… Most is csodálkozom, hogyan tehettem.
Megpróbálom kifigyelni, honnan szedhették az oroszok ezt a fake-et; van-e bármilyen valóságalapja. De megjegyzem. És jegyezzük meg!
