Fakuló emlékeimből
Találtam egy régi római képet:
Tolnain kívül a kulturális attasé ismert nekem (Murairól és Mályiról sosem hallottam): Kalmár Gyuri egy ideig kollégám volt a Küm-ben, mikor Romániába készültem föl. Romános és olaszos volt, nálam egy jó húszassal idősebb. Ő volt a kis Kalmár Évi (Kiskalmár Éva) tévébemondó papája; a hölgy Bukarestben született, a papa akkor – 1953-ban, tehát a római kiküldetés után – ott diplomatáskodott. (Én 1990-ben, Bukarestben is dolgoztam vele egy rövid ideig – az már a második romániai kiküldetése volt.)
A KIS Kalmár Évi papája, az ÖREG Kalmár zsörtös öreg bolsevik volt, de jó diplomata; olaszosként és románosként is jól dolgozott. Nemrég halt meg, majdnem százévesen (Kalmár György 1923-2021); nem azonos a hasonnevű újságíróval, az utóbbit nem ismertem közelebbről. A külügyér Kalmár lánya tíz évvel fiatalabb, mint én (1953-as), a veje – Fischer Sándor (1915 – 1995) – pedig nyolc évvel idősebb volt, mint az após…
Fischer tanár úr engem a Rádióban tanított beszélni (tkp. megtanított normális ritmusban olvasni és beszélni – rettenetesen hadartam és orrhangon beszéltem ) és mikrofonengedélyt kaphattam (enélkül az „átkosban” nem lehetett belebeszélni az éterbe – ma pöszék, dadogók, hadariak stb. uralják a teret… Többször olvastam föl híreket hajnalban (amikor éjszakás hírszerkesztő voltam). Nagyon szerettem Fischer tanár úr beszédtechnikai óráit. Külügyér kollégám, az ÖREG Kalmár Gyuri viszont nem tudott kibékülni túlkoros vejével…
Ez az öreg Kalmár wikije.
Mindezek apropója, hogy véletlenül ráfutottam egy cikkre a leányról, az Újságmúzeum szerdán közölte… A Kiskalmár most múlt hetvenéves.