A zsidógyűlölet, a zsidóelleneség, az antiszemitizmus egyik fő eleme az antijudaizmus, ami – gyakorlatilag – a kereszténységgel egyidős. A furcsa benne az, hogy az első keresztények mind zsidók voltak. A tanítványok, az apostolok, az evangélisták, az első hitvallók és mártírok – nagyon kevés kivétellel – majdnem mind izraeli területről csatlakoztak a szintén odavalósi (galileai) Jézushoz, és az igét is kezdetben e földeken hirdették. (Arámiul meg hellénül – mert akkor ezeken a nyelveken beszéltek a Szentföldön…)
Mind önutálók, öngyűlölők lettek volna? Hitehagyottak? És az őket (meg)hallgatók, elfogadók is? A keresztények (a Krisztus-követők) alapdokumentumának, az Újszövetségnek egy (a szövegösszefüggésből) kiragadott passzusa – versrészlete – lett a kedvence a korai judaizmus-ellenes ókori-középkori aszkéta egyházi íróknak; csakúgy, mint a humanizmus korára megérett inkvizíció főállású vérebeinek (Domini cani), a
fölvilágosultabb (és elvilágiasultabb) újkori filozófusoknak, az ateista bolsevik kommunistáknak, az istentelen náci fasisztáknak stb. – és rá hivatkozva próbálták elfogadtatni, szentesíteni a zsidókat sújtó (elűző, kiirtó) hozzáállásukat. A ’jámbor’ hívők tömegei körében hatalmas sikerrel …
A galileai zsidó Jézus-tanítvány, görögös-latinos nevén Iohannes (katolikus nevén Szent János), a legfiatalabb apostol, az evangéliumot lejegyző írástudatlan halász, a jelenéseket látó próféta – az egyetlen, aki társait túlélve természetes halállal távozott e világból, aki kiérdemelte a Mester kiemelt figyelmét és szeretetét, aki a Mester legfajsúlyosabb üzeneteit közvetítette (a zsidóknak) – a legmegfelelőbb hivatkozási alapnak bizonyult .
Az ominózus passzust a János írása szerint való Szent Evangéliumban találták meg és abból vették (ki). A 8. fejezet 44. verse így szól: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem
állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja.” (Károli Gáspár magyarítása)
(A vers mai – up to date – fordítása csak picit tér el Károliétól: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”)
Nem kívánok a bibliamagyarázók, kutatók, történészek és egyéb szakemberek dolgába belekontárkodni; ezért a fenti passzusnak nem a vallási összefüggéseivel foglalkozom, csupán a való világra, az emberi történelemre gyakorolt hatásával. Ez tehát nem egy teológiai eszmefuttatás, se nem politológiai okoskodás – pusztán egy amatőr (TIT-es…) ismeretterjesztés. Hangosan gondolkodás. Arról, hogy mi minden befolyásolhatja egy történelmi jelenség – adott esetben az antiszemitizmus – megerősödését.
*
Vajon miért beszél ilyen durván, ellenségesen egy zsidó (Jézus) a vele egy népből való atyafiaival és hitsorsosaival? A teljes bibliai fejezet ismerete talán közelebb visz a (lehetséges) válaszhoz.
A fejezet így kezdődik: „Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.” – Az Újszövetség későbbi fordítói, szerkesztői (tördelői) – tehát nem János, a föltételezett szerző – az első 11 versnek ezt az összefoglaló-eligazító alcímet adták: A házasságtörő nő . A 7. versben van a sokat idézett „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ„. Erre minden
szentírás-olvasó, megrettent parázna, kanos csábító stb. jól emlékszik. Mert konkrét a példa.
A 21. verstől az 59.-ig (a fejezet végéig) tartó „törzsanyag” alcíme: Beszéd a zsidók hitetlensége ellen. Erre már kevesebben emlékeznek (mert túl elvont, és nincs is benne megfogható példa).
Pedig itt van elrejtve az ördögfiókás, emberölős, hazugos passzus. S aki keres – talál is: a zsidógyűlölők minden korban, mindig megtalálták… Apostol mondja, tehát igaz. Sőt: mivel egy próféta mondja, ki által egykor maga az Isten szólt az emberekhez: százszorosan igaz.
A zsidók atyja tehát maga az ördög. Vagyis a zsidók: az ördög fiai. A többi – lényegtelen mellébeszélés.
*
De nem így van: a többi is lényeges. János ugyanis Jézus szavait és tetteit fölidézve nem ’a zsidókat’ becsmérli, hanem a Jézust hallgató közönséget jellemzi, amikor elmeséli, hogy a Mester hiába próbálja meggyőzni őket arról, hogy csak a benne való hit (a krisztusi hit) az igazi, minden többi, korábbi, eltérő: hamis, hazug, ördögi. Az új egyház megalapítója tömör ’hegyi’ hitvallásával erős ’kampánybeszédet’ tartott – maga mellett. És használt erős szavakat is. (Nézzük csak meg, milyen megfogalmazásokat használnak a mai kampánybeszédekben a különféle véleményformálók….) Kezdi egy diszkriminációval; egy nagyon általános – nem vallási, nem genderi,
főként nem faji – megkülönböztetéssel: „… ti e világból valók vagytok,
én nem vagyok e világból való.” Majd – szidalmazva Ábrahám fiait – eljut a 44. versig. (Ezután alig tud elmenekülni az őt megkövezni törekvő csökönyös hallgatói elől, akik nem akarták végighallgatni prófétai üzenetét…)
Tehát nem „a zsidók” démonizálásáról van szó – a kampánybeszéd a jámbor zsidók meggyőzését célozza (vagy a konokabbak meggyőzhetetlenségét ostorozza). Azaz: Jézus (és ’párttársa’, tanítványa János) nem ellenséges ’a zsidókkal’ – csupán a maga
oldalára próbálja csalogatni/terelgetni őket. Ennek érdekében a szónok bármit mondhat – jogában áll. (A zsidók földjén – a nagy római birodalomban – szólásszabadság volt!)
*
Visszaélni a jézusi szavakkal, kiforgatni összefüggéseiből a krisztusi igét viszont senkinek sem áll jogában. Nem szabad, nem illik. Tilos. A későbbi, a mai farizeusoknak is.
És mégis: ma is él ez a csak akkor aktuális szövegrész. Elszabadultan. Önállóvá váltan.
Nincs itt semmi félreértés, belemagyarázás: ez a biblikus szövegrész fegyver lett a keresztény (és nem-keresztény) antiszemiták kezében.
A nácik már a kisiskolások tankönyveibe beleszuszakolták a zsidókhoz való „krisztusi hozzáállás” megalapozásául… A pittsburghi zsinagóga vérbunkó mészárosa is idézte – pár éve, GAB-bloggerként.
A három kiemelt mondat évszázadokon keresztül „igazolta” (démonizálta) a zsidóellenességet a keresztények szemében. És: a viszonylag fölvilágosult, a zsidók felé békülékeny katolikus egyházfő, Ferenc pápa sem kommentálta ezeket a kanonizált krisztusi kijelentéseket, mikor a „palesztinok” (a Hamász) tavaly októberi mészárlása kapcsán idézte őket. Amikor sajnálkozását fejezte ki, hogy a gyűlölködés kanócát egy éve újra meggyújtották, és kérte a térség keresztényeit: „győzzük le közösen a mi igazi ellenségünket: az ördög lelkét, amely a háborúkat szítja, mert ez a lélek ’emberölő volt
kezdettől fogva’ és ’ mert hazug és (a) hazugság atyja”.
(Megjegyzésem: ez saját, nem-hivatalos gyorsfordításom… Ideírom
az eredetit is a cikkből: … lamented the “the fuse of hatred” lit a year ago and urged his Christian followers in the region to “defeat our one true enemy: the spirit of evil that foments war, because it is ’murderous from the beginning,’ and ‘a liar and the father of lies.’” – A szerző)
Vagyis, kétezer évvel a Hegyi Beszéd után, Krisztus földi helytartója majdnem úgy szövi bele megemlékező (zsidógyilkolásról megemlékező !) beszédébe ezeket a kiragadott ominózus mondatokat, ahogyan az ókori-középkori antijudaisták, inkvizitorok
tették, ahogyan a zsidókat kiirtani szándékozó antiszemita hitleristák tették! Anélkül, hogy megmagyarázná ezt a krisztusi üzenetet.
Nem véletlenül reagáltak azonnal tudós rabbik szerte a világon: helyreigazítást, magyarázatot, esetleg bocsánatkérést követelve…
Ez megint nem az én dolgom, illetve nem a dolgozatom dolga… De én sem tartom elegánsnak, hogy a Szentatya egy vallási türelmetlenségből és gyűlöletből elkövetett terrorista tömeggyilkosságot éppen ezzel az idézettel ítél el, felélesztve az újszövetségi hagyomány későbbi – azaz: nem eredeti – antijudaista-antiszemita vonalát . De lehet, hogy nem jól értelmezem a pápa szavait és szándékait… Azt azonban nem hiszem, hogy az egyszerű hívők nálam jobban értenék, mit akart mondani Ferenc…
A hívő ember sosem vitatkozik a Szentírással. (A pápával sem.) Én sem, noha nem vagyok hívő. A Biblia – évezredes hagyomány. A hívő: hisz benne, fenntartások nélkül. De neki is szüksége van az eligazításra, az útmutatásra (ahogyan a nem-hívőnek is).
*
Meg vagyok győződve róla, hogy Jézus – akár a valós, akár a fiktív – nem minősítette volna ördögfiókáknak az atyafiait. Az Atyja fiait. Nem adott volna kapaszkodót a későbbi antijudaistáknak, antiszemitáknak.
