Putyin orosz katonái lövik Odesszát is – bár echte orosz városnak tartják… (Neve „orosz-magyarosan” Ogyessza.) Az ukrajnai kikötővárost az ukránok természetesen echte ukránnak tartják… Az oroszországi (és onnan kivándorolt) zsidók pedig echte zsidó városként emlegetik. És mindhármójuknak igaza van valamelyest… Odessza szerepét az ukrán és az orosz, valamit a zsidó kultúrában is nehéz lebecsülni.
Ukrajna harmadik legnépesebb városa és egyik legfontosabb kereskedelmi központja, az ország legjelentősebb tengeri kikötője és közlekedési csomópont az ország délnyugati részén, a Fekete-tenger északnyugati partján, a Dnyeszter torkolatától 31 kilométerre északra, a fővárostól, Kijevtől 443 kilométerre délre. 2014-től a városban található az Ukrán Haditengerészet fő támaszpontja. A város erősen mediterrán jellegű, épületeiben francia és olasz hatással. Népessége 2020-ban körülbelül 1 millió fő volt. (Wikipédia)
A 19. század nagy részében és egészen a 20. század közepéig Odesszában a legnagyobb etnikai csoportot az oroszok, a második legnagyobb etnikai csoportot pedig a – külön etnikumként nyilvántartott – zsidók tették ki. A II. világháború idejétől, de főleg a Szovjetunió szétesésétől az ukránok kerültek túlsúlyba.
A mai várost hivatalosan 1794-ben alapították, miután Oroszország a törököktől megszerezte a területet, és Novorosszija, azaz Új-Oroszország néven a cári birodalomhoz csatolta.
1905-ben a városban munkásfelkelés tört ki, melyhez csatlakozott az orosz Patyomkin cirkáló legénysége is. 1905-ben Odesszában és környékén játszódik, az orosz forradalom idején az odesszai Valentyin Katajev Távolban egy fehér vitorla című ifjúsági regénye, gyerekkorom kedvelt olvasmánya. (Mihail Lermontov Vitorla című versének kezdősorai: „Távolban egy fehér vitorla / Tenger kék ködén átragyog. / Mért indult messzi országokba? / És otthonában mit hagyott?”) Az író öccse volt Petrov, az Ilf-Petrov szerzőpáros „fele”(Tizenkét szék, Aranyborjú…).
Az orosz városi legendák szerint az orosz(-zsidó) viccek nagyrészét az odesszai zsidók találták ki. Széles körben elterjedt állítás szerint Odessza a világ humor-fővárosa…
Nekem Odesszáról mindig Babel jut eszembe, az Odesszai történeteivel. És Gergely Ágnes , aki nagyon szereti (és érti) Babelt.
Gergely Ágnes: Babel
Scheiber Sándornak
Azonosulni? Meddig? És kivel?
Egyenruháig próbálta Babel,
gennyesre sebzett, pokrócolt lovak,
meghágott kancák verték az utat,
kitekert nyakú libáig, ha kell,
véres szakállig próbálta Babel,
gyalázott freskón kocsmárosra lelt,
fivére volt, ki utolsót lehelt,
és nem bánt mítoszt, könyvet, ősi jusst,
csak csókolhatná azt a puskatust,
csak kilőhetné tövig, ha lehet,
a hagymaszagot, a szemüveget,
mint pravoszláv papokra a csuha,
lelkére nőne az egyenruha,
írt égő várost, vágtát, viadalt,
kívülről volt kozák. De belehalt.
1976
