Olvasom: Megszavazták, mostantól az Orbán-kormány dönti el, milyen neveket lehet magyarul anyakönyveztetni…
A jövőben már nem az akadémiai Nyelvtudományi Kutatóközpont (talán már nem is létezik) , hanem a kultúráért felelős miniszter fog dönteni az anyakönyveztethető utónevekről. Kósa Lajos nyújtotta be a törvényjavaslatot, aki korábban arról beszélt, hogy mindenki legszemélyesebb identitásának részéhez tartozik a saját neve, ugyanakkor a keresztnév egy nemzet identitásához is kötődik. „Ezzel a rendszerrel legalább lesz felelőse a névlistának, jelenleg ugyanis adható magyar női név a Kandida vagy az Orália, férfinév a Késav, az Orda, a Gida vagy a Legolasz” – mondta a fideszes képviselő.
A lényeg: a magyar utónévlistát ezután nem a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján, hanem a Magyar Közlönyben teszik közzé.
*
Eszembe jutott konzuli előéletem.
A konzulok legtöbbször „mezei” diplomaták, akiknek a világ távoli szögleteiben (ahol nagykövetségünk működik) közjegyzői, ügyvédi, jogi tanácsadói szerepet kell betölteniük – alaposabb jogi előképzettség nélkül.
A konzulok (mint pl. a tengerjáró hajóskapitányok is) néha kénytelenek – és így jogosultak is – hivatalos okiratba foglalni elhalálozást, születést, névadást, házasságot stb.
Ezt a konzuli segédkönyv segítségével képesek jól-rosszul ellátni, melyben szinte minden konzuli esetre van egy kész formula, csak azt kell kimásolni és adaptálni. Ha nincs az adott esetre minta, akkor meg kell kérdezni a ”Központot” (a külügyminisztérium illetékes konzuli részlegét) és a kapott utasítás szerint kell eljárni.
Konzuli éveim alatt szinte napi olvasmányom volt a Ladó-féle utónévkönyv (meg a kisé irredenta töltetű ) összmagyar településnévsor.
A Magyar utónévkönyv a Magyarországon (a Magyar Népköztársaságban) anyakönyvezhető utóneveket tartalmazta, közzétéve eredetüket, beceneveiket, névnapjaikat és gyakoriságukat is. Kiegészítésképpen tanácsokat adott a megfelelő név kiválasztására… valamint röviden közölte az anyakönyvezhetőség szabályait is. (1971-ben a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét kérte fel egy korszerű utónévjegyzék elkészítésére, az Intézet pedig Ladó János nyelvészt bízta meg a feladattal. ) Később anarchia uralkodott el a névadásban is – a legfurcsább ötletek nyertek szabad utat… Szegény névadó (L.J.) meg foroghat a sírjában – Kósa Lajos nem-nyelvész szabadon fölülbírálhatja…
Egyelőre még csak visszafogottan, pl. a közelmúltban beterjesztett hazafias szülői kívánságot, hogy a gyermeknek (remélem, alkotmányosan hímneműnek) ’Orbánviktor’ keresztnevet (utónevet) adhassanak, hivatalosan nem engedélyezték. (Ezzel egyelőre – elejét vették /de meddig..?/ a hasonló ötleteknek: nem lehet anyakönyvezni utónévként e javaslatokat sem: ’Rogántóni’, ’Gyurcsánygfletó’, ’Áderjanó’, Poltpéter’, Ficórobi, Lepennamária etc.
Konkrét esetem: a világ másik végén (Argentínában) konzulkodtam, még akkori rendszerünk megváltozása előtt, mikor egyik munkatársunk egészséges leánygyermeknek adott életet. Eljött az ideje a névadásnak, és a boldog mama kérte, jegyezzem be a Titanilla nevet, amely neki az Aranykoporsó ( Móra Ferenc történelmi regénye) első elolvasása óta a kedvence. (Az Aranykoporsó Móra egyik legnépszerűbb regénye. Az ókori Rómában, Diocletianus uralkodása alatt játszódik. Titanilla (tulajdonképpen Maximilla, „a vad nobilissima”) egy laza erkölcsű, kacér, de szeretni való lány, mindenki kedveli sugárzó személyiségét.
Óvatos duhaj lévén, a Ladóban is utánanéztem és a Központtal is konzultáltam – egyértelműen kiderült, hogy a név anyakönyvezhető – így hát bejegyeztem a Buenos Aires-i magyar nagykövetség anyakönyvébe…
Titanilla azóta jó negyven éves; remélem, jó egészségben leledzik – Isten éltesse sokáig!
*
Kis kiegészítés:
A Titanilla név eredete: görög-latin; jelentése: óriás, óriásleány, női titán ( a Titánia latin kicsinyítőképzős formája). A Magyar Nyelvtudományi Intézet által javasolt Titanilla-névnap: január 26., február 6., február 11. A Titanilla hivatalos (naptári) és nem hivatalos névnapi dátumai, amit a Magyar Nyelvtudományi Intézet javasol: A Titanilla név előfordulási gyakorisága (1970-ben): rendkívül ritka női név / lánynév…
*
A titán: vagy férfi vagy nő (az alaptörvény szellemében)… A Titanillo tehát kis titán fiú . Ha „Orbánviktor”-ként egyelőre elutasították is e nevet, talán így bejegyezhető…
Bejegyzésem pusztán segítő szándékú… Ezért nem is humorizálok a névvel, amely a Kádár-korszakban igen népszerű volt: a kötelezően elhelyezendő kádergyerekeket a káderesek (személyügyiek) e ragadványnévvel passzolták át másik munkahelyre: „Ti tán tudjátok valamire használni, mi nem…”
A szerkesztő megjegyzése
Titánia – női név; Titánia – az Uránusz egyik holdja; Titánia, tündérkirálynő Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában.
Titanilla, Titanillo – Titánocska, az óriástörpe
Az anyakönyvi hivatalban
– Apuka, akkor mi legyen a kisfiú neve?
– Gültem!
– Gültem? Milyen név ez, még nem találkoztunk vele… Talán török? Olyan törökösen hangzik…
– Nem, dehogyis.
– De hát hogy jutott eszükbe?
– Egyszerűen. Hogy ne legyen vita, előre eldöntöttük – egyébként nálunk családi hagyomány –, hogy ha fiú lesz, akkor az anyja mondja meg a keresztnevét, ha lány, akkor az apja. Amikor megyszületett a kisfiúnk, ahogy beengedtek a szülőszöbába, berohantam, és a hős kis feleségem azzal fogadott: úgy legyengültem!
