Régi történelmi leckém didaktikus ismétlése
Ukrajna kapcsán (újólag) előtérbe nyomult ősi kérdés: mi is egy ország területi integritása (azaz nemzetközileg elismert határai)? Amit meg kell(ene) védenünk – különösen Putyin törekvéseitől…
Saját (különbejáratú) véleményemet már többször kifejtettem, az „be van betonozva” nálam. Kifejtem most is, noha nem akarom ráerőltetni senkire.
*
A helyzet, a fennálló állapot, ahogyan éppen áll (vagy ahogyan korábban valamikor állt) – ez a „status quo”.
A (késő)latin kifejezést kisajátította a (geo)politika… az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, a „rend” fenntartására értve. ( A status quo ante ezt jelenti: „a dolgok állása, ahogy eddig/addig volt”. További finomítás: „status quo ante bellum”)
Tovább szűkítve az értelmezést, eljutunk az ország (az állam, a birodalom stb.) határaihoz. Melyek kijelölésében (és nemzetközi elismerésében) elsősorban a status quo elvének alkalmazása segít(hetne). Jobb híján, mondhatjuk.
*
A fennálló helyzetek ugyanis nincsenek lebetonozva: könnyen ledőlnek, megváltoztathatóak és új formában is elfogadtathatóak.
A demokráciákban (mely rendszereket ugyancsak jobb híján ismerünk el legmegfelelőbbeknek) ez az alapelv gumicsontként mindenkor alkalmazható, még ha saját ellenétébe fordul is. (Példa rá Dél-Tirol, India-Pakisztán, Tajvan, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia; Koszovó, a Boszniai Szerb Köztársaság, Észak-Ciprus, Dél-Szudán stb.)
A demokratikus többségű nemzetközi közösség viszonylag könnyedén és rugalmasan képes a status quo változásoának elfogadására és földolgozására. (Mi magyarok is ebben reménykedtünk a bécsi „döntések” idején.)
Putyin elvtárs (és néha Trump elvtárs) ma is úgy véli: elegendő – akár erőszakosan, avagy üzleti tranzakció keretében – átalakítani a fennálló helyzete(ke)t; a világ („haladó”) közvéleményét ez nem rendíti meg: hajlamos (chamberlainesen…) bármilyen új status quo elfogadására.
*
Sokszor – de nem elégszer – elmondtam már: a Szovjetunió szétesésekor rögzült határokat az oroszok (akik ugye annyian vannak, mint …) lelkileg (lásd russzkaja dusa) egy pillanatig sem tudták komolyan venni. Hogy a Krím nem orosz…? Odessza nem orosz..? A Kaukázus nem orosz..? Stb. Ja, persze – egy darabig… csak amíg újrarajzoljuk az (ideiglenes) határvonalakat… Az ukrán nácikat meg Berlinig rugdossuk… Ez az össz-orosz hozzáállás néhány továbbélő eleme.
*
Az országhatár két politikai–adminisztratív szempontból egymástól független ország között húzódó adminisztrációs vonal, amelynek többféle funkciója, megjelenése, értelmezése és hatása van . A határvonal által körbezárt terület rendszerint azonos az ország területével .(Wikipédia).
Többféle értelmezés lehetséges… Rendszerint ez és az , itt és ott stb. mást és mást jelent (minimum az érzelmi töltete más)…
Biztonságpolitikailag nézve az egyes államok, szövetségi rendszerek katonai potenciáljának eredője a status quo. Vagyis: egyfajta ERŐ-vonal… Aki katonailag impotens (nem erős…), az ne nagyon okoskodjon szuverenitás-ügyekben. Nyilazó rablóhordáinktól egy ideig rettegtek ugyan, most már (Augsburg óta) csak a baromságainktól félnek kicsinyég… Vétóinkon már nyíltan röhögnek szerte a világon… Kikerülik őket (vezéreinket és vétóikat), mint egykor a hátrafelé nyilazó őseinket. Maradjanak inkább kívül és nyilazzák (nyilasozzák…) egymást!
*
Mindezekkel egyetemben (és mindennek ellenére) a szuverenitás, a területi integráció, a határok sérthetetlensége stb. a politológusok mindennapi kenyere lett/maradt. Az „zembörök” azonban sehol sem veszik komolyan (a kenyerespajtásokat sem). Sokszor én magam sem… Noha tudom (belém verték), hogy a függetlenség, a szuverenitás meg a demokrácia végső soron mindenkinek jó. Teljes szívű EU-hívő vagyok.
Marad az örök sto gylaty…
A „békés egymás mellett élés” (egymással élés…) – úgy tűnik: csupán egy hidegháborús metafora túlélése… Különösen szomszédok esetében. Megkérdezhetsz akár egy románt vagy szlovákot; szerbet, írt, baszkot, katalánt; südtiroler digót; jenkit vagy mexikóit; izraelit, palesztint; magyart, lengyelt vagy ukránt is…
Az együtt békében virágzó Európa (s a népek hazája „nagyvilág”) is csak egy álom volt/lett csupán.
Ukrajna (neadjisten, Grönland, Kanada, Palesztina, Katalónia stb.) viszontagságainak olvastán vegyétek figyelembe eszmefuttatásaimat a status quo-ról!
