Moldova után Grúziában is választott a nép: pici többséggel EU-csatlakozást álmodtak… És az oroszokkal is álmodtak mindkét kis posztszovjet országban. Nem rémálomról van szó – inkább egyfajta nosztalgiáról… Megélhetési nosztalgiáról: nehéz az oroszok nélkül (meg)élni. Erről értekeznék szerény szösszenetemben.
Nyugati értékelések (találgatások) szerint a grúzok (pardon: georgiaiak, még inkább szakartvelóiak, avagy kartvelik – hogy politkorrekt legyek) 80 százaléka támogatja az ország belépését az Európai Unióba. Eltérő eredményt hozott a minapi szavazás: 54 százalék a belépést csöppet sem favorizáló kormányzó pártot támogatta, vagyis a csatlakozást igenlők nemhogy 80 százalékot: ötvenet sem értek el.
Természetesen csalást, szavazathamisítást, erőszakot, orosz nyomásgyakorlást stb. emlegetnek, de ez a végeredményt már nem befolyásolja. Tehát Orbán miniszterelnök –és soros (kötelezően kisbetűvel!) renden kívüli és gratulálásra meg nem hatalmazott EU-elnök és békemisszionárius – sietős és kifütyült helyszíni töketlenkedése patrióta szemszögből jogszerű volt… A választások rendben, nagyobb összetűzések nélkül – demokratikusan – zajlottak le.
Az orosz sajtó a szavazási végeredményt kétségbevonó tbiliszi tömegtüntetéseket – melyeket az Európa-párti államfő teljes mellszélességgel támogat (Moszkva szerint: szítja őket) – megpróbálja lejáratni, a Putyin ellen fölhozott vádakat ellenük fordítva: a nyomásgyakorlást – és a csalást – a nyugatiak követték el és követik el folyamatosan, a nyugati elnök irányításával (emlékeztetnek arra, hogy Szalome Zorubasvili (Grúzia, Georgia, Szakartvelo) törvényes köztársasági elnöke, de semmiképpen sem minden grúzok cárnője, amúgy alig húsz éve szerezte csak meg a grúz állampolgárságot a francia mellé; előtte addig Franciaország nagykövete volt Tbilisziben).
A tömegesedő grúz tüntetők egy része ’antimajdánozni’ próbál: az elnököt és a jelenlegi kormányt támogatva – ám az ellentüntetők sem hagyják magukat. De nem az egykori kijevi Majdánra hasonlít a helyzet, inkább a mostani Kisinyovra (pardon: Chisinaura, politkorrektebben)… Forradalmi változásokra se ott, se itt nincs kilátás.
Tbilisziben is megszakítás nélkül folytatta munkáját a parlament, valamint a grúz álmot megtestesítő nem-EU-barát kormányzat. A harcias hagyományú grúzok pedig egyre békésebbek lettek az idők folyamán…
Az utca sűrű népe egy időre föllendíti az utcai árusok forgalmát – nekik mindegy, ki ellen (vagy mellett) zavarognak, csak vegyék a tökmagot meg a színes kézműves karpereceket, a pici grúz meg orosz zászlókat (a kék EU-lobogó vagy a csillagos-stráfos amerikai, pláne a kék-sárga ukrán már nemigen kelendő) és a fülsiketítő hangú sípokat és trombitákat; az EU ilyesmit nem vesz; lám, az „elnök” Orbán sem vett még szotyit sem, pedig mondták róla, hogy szereti; ki is fütyülték; a nyaraló oroszok viszont kilószámra veszik a magocskát – és köpködik a héját szerte az országban). És nem csak a kevés szereplős idegenforgalom (a valamikor is, most is alapvetően fontos ágazatnak számító turizmust gyakorlatilag a „ruszkik” éltették és éltetik: a turisták egyötödét-egynegyedét teszik ki, csak a törökök voltak többen idén), a szerény gazdasági-kereskedelmi együttműködés is erőteljesen oroszfüggő, nem nagyon befolyásolja az utca pillanatnyi hangulata…
A Grúziában lábatlankodó profi orosz újságírók és amatőr bloggerek ontják az ottani utca (főként a falusi utca) embereinek az egybehangzó álláspontját: Oroszországgal kell erősíteni a kapcsolatokat, beleértve a barátságot (druzsba) is, mert az EU, a Nyugat nem veszi meg (nem issza) a grúz borokat és a grúz teát, nem falja a grúz ételeket, nem töri le a korrupciót, nem ad el olajat és gázt, nem akar harcolni egy kaukázusi fronton is, és nem küld milliós nagyságrendű jó torkú – és pénzes – turistát meg üdülővendéget Georgiába; a grúzoknak meg fölkopik az álluk…
Ahogyan a közép-ázsiai –isztánok népei (sőt, kicsit a moldovaiak is) visszasírják a Szovjetunió szétesése utáni népnemzeti hevületben elűzött orosz turistákat – nemigen élhetnek (meg) oroszok nélkül. És még mindenütt beszélnek oroszul, még az étlapokat, kereskedelmi reklámokat is ki tudják nyomtatni ezen a (közös? linguafranca?) nyelven. Sőt beszélni is újra mernek rajta…
Végül, a hangulat kedvéért, turistacsalogató fotók Grúziából
