Vesszőparipámmá nemesedett témám a kisjenőzés.
Sokáig nem értettem, miért kaptak rá egyesek a Moldovai Köztársaság (korábban Moldavszkaja Szovjetszkaja Reszpublika; még korábban: Besszarábia) fővárosának „magyarítására”. Hogyan lett Chisinau – korábban, oroszosan : Kisinyov; most államnyelven, román betűkkel : Chișinău. Magyarul Kisjenő…?
Már (fél-)hivatalos szövegekben, például a magyar Wikipédiában, újságcikkekben is: a Kisjenőt erőltetik…
A moldovai fővárosnak bizonyítottan nincs semmiféle magyar vonatkozása. A honszerzésre induló magyar törzsek ahhoz túl rövid ideig tartózkodtak ezen a területen, hogy egyikükről, a Jenő törzsről elnevezzenek egy helyet (települést?) máig ható érvénnyel… A földrajzi nevekben fönnmaradt Jenő-törzset (nemzetséget?) egyébként a magyar kódex-író krónikások nemigen emlegetik (a hét vezér között sem volt Jenő), a bizánci Bíborbanszületett Konstantin tesz róluk először említést. Etelközt is Konsztantinosz császár írta le először, nem túl pontosan (korábban ez volt a szittyák földje); ezt a legelőkben dús szállásterületet később a Fekete-tengertől (és a Krím-félszigettől…) északra elterülő – mai moldovai és dél-ukrajnai – sztyeppével, a Prut, a Szeret, a Bug, a Dnyeszter és a Dnyeper folyók egybeérő síkságával azonosították – az Al-Dunától a Donig. Az ótörök eredetű „etel” folyót jelöl, a türk népek használták a Donra is meg a Volgára is…
Chisinau-i diplomáciai szolgálatom idején kicsit utánanéztem: a helyi (moldovai) és a román nyelvészek szerint a szó (a főváros-név) etimológiája bizonytalan. Egyes nyelvtörténészek szerint talán egy archaikus – víz, forrás jelentésű – chișla továbbélése a nouă – új – utótaggal. De akad olyan – román! – történeti nyelvész is (Stefan Ciobanu academician), aki hipotézisében a (romániai azaz erdélyi/partiumi) Kisjenőből indul ki, anélkül. hogy valamiféle magyarázatot adna a magyar Jenő törzs (?) chisinaui jelenlétére… Azt sem említi, hogy Erdély román fennhatóság alá kerülésekor rengeteg magyar helynevet egyszerűen átírtak románosra (azaz: nem fordították le, nem találtak ki újat – igyekeztek a magyar kiejtést román betűkkel visszaadni: jenő = ineu, kis = chiș).
Ez lehet az egyik magyarázat a „névmagyarításra” , valamint a Kisjenő név népszerűségére (különösen romániai magyar közegben).
A másik magyarázat is ezzel a közeggel kapcsolatos: ténylegesen létezik Kisjenő – kettő is – a határainkon túl. Egyik – az ismertebb – Arad megyében található, egy Körös menti kisváros (Chișineu-Criș – régebbi magyar neve, a Kisjenő, nem utal a folyóra), és egy másik Bihar/Bihor megyében (Ineu, korábban Ineu de Criș – régebbi magyar neve: Köröskisjenő), ugyanazon folyóvíz mellett. Arad megyében van egy Borosjenő is, az egykori jenei várral, román neve ennek is Ineu… (Az ősi névadók, föltehetően a Jenő törzsbéli honfoglaló eleink, szerettek vizek környékén települni. Lásd még Tiszajenő a kanyargós folyónknál, de Budajenő sincs túl messze a Dunától, s a bakonyi Jenő se a Balatontól… Ám vannak „kontinentális” -jenők is: Baranyajenő, Jászkarajenő, Diósjenő, Pilisborosjenő, Somlójenő is. Ez utóbbi neve egykoron egyszerűen Kisjenő volt…
És akkor beugrott Antall József, rendszerváltó miniszterelnökünk… Életrajzában olvastam, hogy felmenői „kisjenői” előtaggal kijelölt nemességet kaptak – a kormányfő apja, a lengyel menekültek istápolója mindig így szerepelt a sajtóban is: kisjenői Antall József (fia a nemesi előnevet csak ritkán használta az épülő szocializmusban). Rákerestem erre az előnévre , így derült ki, hogy a Veszprém-vármegyei Somlójenőről, az Antall-család ősi fészkéről van szó. (Tehát semmi Erdély, semmi Moldova). Talán az Antallok iránti szimpátia is belejátszott kicsit, hogy Chisinau Kisjenővé magyarosodott – értelmetlenül és logikátlanul.
Summa summarum: maradjunk csak meg a magyarosan írt Chisinau-nál, ha a moldovai („moldáviai”) fővárosról van szó!
A kisjenői kisnemes atya és demokratikus kormányfő fia.
