ITT VOLTUNK TEGNAP
Gergely Ágnes barátom egyik legindulatosabb verse… Akkortájt írta, mikor édesanyját eltemettette… Az akkori „hivatalos” dokumentumokban és szóhasználatban a pártállami bürokraták „szemérmesen” elhallgatták az intézmény nevét (Izraelita Temető), helyette csak az utca-címet adták meg. A vers – indulatosan is – nagyon szép.
Gergely Ágnes: Temető Pannóniában
Szép, hosszú tér megannyi kő
és cipruslomb alatt –
nevét ha kérded, azt mondják:
a Kozma utca 6.
Ha fájó szűd pihenni vágy,
mint bús galambcsapat –
kitárt ölébe visszavár
a Kozma utca 6.
Rákoskeresztúr, Farkasrét,
Kerepes kertje nagy –
de kicsiny, intim, drága hely
a Kozma utca 6.
A katolikus temető
katolikust fogad –
de nem tudni, kit hantol el
a Kozma utca 6.
Ha lutheránus, baptista,
ha kálvinista vagy –
nincs feltüntetve cím gyanánt
a Kozma utca 6.
Ó, Istenem, úgy kedvelem
a szimbolumokat –
de mit jelképez voltaképp
a Kozma utca 6.
Vajon az antikozmaság,
egyszerre megszakad,
ha két zárójel között áll,
hogy (Kozma utca 6.)
Az élet csupa jelbeszéd –
a halál álmosabb:
egyformán ásit bárkire
egy Kozma utca 6.
Csak a szemérem nem kopik
a pannon ég alatt –
miféle információ
a Kozma utca 6!
Ne hidd, hogy jobb a semminél
egy puszta számadat.
Itt éltél. Több vagy holtan is,
mint Kozma utca 6.
