Karácsonykor az amerikai zsidók kínai kaját esznek…
Ennek nincs semmi felekezeti alapja: a kínai éttermek keresztény ünnepnapon, karácsonykor is nyitva tartanak, nincsenek teledekorálva Jézusos motívumokkal, a kínai ételek jelentős része megfelel a lazább zsidó kóserság előírásainak – és finomak… Ráadásul a kínaiak nem antiszemiták…
Az USA nemzetalkotó bevándorlói sorában előkelő helyen vannak a kínaiak is meg a zsidók is. Gasztronómiailag a kínaiak a globálisabbak (a nem elhanyagolható zsidó konyha „vevőköre” sokkal szűkebb). A nagyobb városokban a zsidó közösségek korán rátaláltak a kínai konyhára: a rengeteg vegetariánus étel a sok tésztával, a baromfihús – beleértve a kacsát is – dominanciája, a sok hal és tengeri herkentyű, a húsos és tejes ételek nem keveredése, a tojásos ételek, a tartalmas levesek, a finom desszertek és gyümölcsök mind vonzóbban voltak, mint a tréfli jenki, olasz, mexikói és más ételsorok. A tudós rabbik a kínai disznóhús jelenlétére is találtak igazolást: a nyilvánvaló (étlapon föltüntetett, nem titkolt és nem kevert) tréfli étel nem befolyásolja az általános kóserságot… Persze, nem a ’glatt kóser’ (ortodox) étkezés hívei járnak a kínaiakhoz, hanem a kevésbé szigorú előírásokkal is megelégedő reformzsidók (akik lassan többen lesznek, mint a hagyományőrzők).
A kínaiak hagyományosan jó tanulók: hamar eltanulták, milyen ételeket kell fölkínálni a zsidóknak: sólethez hasonló főtt babot, latkeszhez hasonló krumplipalacsintát, pasztramira emlékeztető érlelt marhahúst, maceszgombócot idéző levesbetétet – amit és ahogy a vendég megkívánja…
Kis kitérő anekdota, a kínaiak tanulékonyságáról: Blumenstein, közösségi elöljáró, dicsérőleg nyilatkozik Kohnnak, a vendéglősnek, hogy kínai pincérje milyen szakszerűen szolgája föl a kóser ételeket, ráadásul tökéletes galíciai dialektusú jiddis nyelven. Kohn elárulja: a kínai jó tizenöt éve jelentkezett nála munkára, és fizetségül nem kért mást, csak hogy tanítsa meg a főnök angolul. Kohn viszont maga sem tanult meg angolul… A kínai máig büszke arra, milyen szépen elsajátította amerikai gazdája nyelvét, az angolt…
Így lett tehát a zsidók számára a kínai karácsonyi étel hagyománnyá… A kínai wonton-leves pedig zsidó ”nemzeti’ eledellé. A kínai éttermek ilyenkor átalakultak tánctermekké, ahol a zsidó fiatalok jól érezhették magukat – maguk között, családostól… Mint a keresztény többség – csak karácsonyi énekek nélkül. (Manapság már nem ritka a kínai éttermekben a „karácsonyi” klezmer muzsika sem.)
levesbetét. A kínai konyha – azon belül a kantoni, mandarin konyha – egyik fő fogása.
Számos kínai éttermen kiírják ilyenkor: “The Chinese Rest. Assoc. of the United States would like to extend our thanks to The Jewish People. We do not completely understand your dietary customs… But we are proud and grateful that your GOD insists you eat our food on Christmas.” (Az USA Kínai Éttermi Szövetsége köszönti a Zsidó Népet. Mi nem értjük pontosan az Önök étkezési szokásait. De büszkék és hálásak vagyunk, hogy az Önök ISTENE Karácsonykor a mi ételeink fogyasztására biztatja Önöket.”)
Be-teavon! Jó étvágyat!
Joskele