Személyes indítás: baráti beszélgetésekből tudom, hogy Gergely Ágnes magyar költő kedvenc – ám sosem látott – spanyol városa Toledo, s mellette: Granada, Federico García Lorca szülő- és halóföldje)… G.Á. Idei, kilencvenedik születésnapja körül jutott ’kezembe’ egy spanyolországi online folyóirat, benne beszámolóval az idei García Lorca-díj odaítéléséről. Eljátszottam a gondolattal: ha G.Á. spanyolul írna/írt volna, biztosa megkapta volna a granadai díjat is – akár az Izabelláról és Ferdinándról írt csodálatos verséért, mely nélkül nehéz megérteni a spanyol történelmet és a spanyolokat (vagy más – spanyol, illetve latin-amerikai vonatkozású – alkotásáért). Ez vezetett oda, hogy csatoljam ezt a versét, ha nem Granadáról szól is (bár urai említésre kerülnek)… Mert mégiscsak Granadáról szól, hiszen a Katolikus Királyok az utolsó mór erődítmény, Granada 1492-es el-(vissza- ?) foglalásával fejezték be a spanyol rekonkvisztát, hogy más világrengető dolgokkal is foglakozhassanak: elindították Kolumbusz újvilági expedícióját, és kiűzték az egyesített katolikus országból a (szefárd) zsidókat meg a kikeresztelkedett mórokat…
Húsz éve, pontosabban 2004-ben Granada városa alapított egy díjat, melyet évente ítél oda a városi tanács egy élő költőnek kiemelkedő irodalmi munkásságáért, mellyel jelentősen hozzájárult a spanyol irodalom kulturális örökségének ápoláshoz.
Granada Város Federico García Lorca Nemzetközi Költészeti Díja
Eleddig húsz spanyolországi illetve latin-amerikai irodalmár kapta meg a díjat. A díjazott megkapja Miguel Moreno Romera granadai szobrászművész Hold című alkotásának kicsinyített eredeti másolatát (és 20 ezer eurót). Hátha egyszer magyar városi önkormányzat is alapít irodalmi díjat, hogy ne csak fociakadémiák maradjanak fönn a nemzeti emlékezetben…
Az idei granadai díjazott: Circe Maia, kilencvenegy éves uruguayi költő, aki életművével érdemelte ki az elismerést. Számos kötetét szülőhazáján kívül Spanyolországban is kiadták. Harmincöt jelölt közül választották ki őt.
Granada (görögül Ἐλιβύργη, latinul Illiberis) város Spanyolországban, a Sierra Nevada lábánál, illetve az azonos nevű tartomány székhelye Andalúzia autonóm közösségében.
A 11. században a pireneusi félszigetet lerohanó és nagyrészét elfoglaló mórok Medina Elvirából („Elvira városa”) Medina Garnatába helyezték át a fővárost. A földrajzi név etimológiája vitatott, és vagy az arabból (Gar-anat, „zarándokhegy”) vagy a latinból (granatum, „gránátalmafa”) származhat. A muszlim Granada a 11.században a Granadai Zirid Mór Királyság, a 13. és 15. század között pedig a Naszrid Emírség központja volt. Miután a Katolikus Királyok elfoglalták a várost, Granada a Kasztíliai Királyság fővárosa lett, (1492-ben az erős kasztíliai sereg ostrom alá vette a Granada városát és az utolsó mór király, Boabdil is megadta magát, beteljesítve ezzel a rekonkvisztát. a királyi udvar 1499-ben ideiglenesen letelepedett Granadában. elrendelték a mórok kiűzését, illetve gettóba zárását.)
Az 1936-39-es spanyol olgárháború kitörésével Granada lázadó zónaként elszigetelődött a köztársasági kormány által ellenőrzött területek között, és ez számos politikai letartóztatáshoz és kivégzéshez vezetett (ekkor ölték meg Federico García Lorca költőt is. Granada ma nagyszámú hazai és nemzetközi látogatót fogad, köszönhetően kiterjedt művészeti, műemléki, kulturális és etnológiai örökségének. Granada legnagyobb művészeti gazdagságát a spanyol-muszlim művészet, különösen az Alhambra, és a Generalife palotaváros adja. 2014-ben az UNESCO(UCCN) hivatalosan az Irodalom Városának (Ciudad de Literatura) , a Kreatív Városok Világhálózata tagjának minősítette. (Wikipédia).
Gergely Ágnes verse Granada elestének 500. évfordulóján (a vers 1492 más, fontosabb eseményére emlékeztet)
Gergely Ágnes: Izabella és Ferdinánd
1492
Izabella és Ferdinánd
kéz a kézben a kert iránt,
valladolidi kert iránt
ment Izabella s Ferdinánd.
E frigyből lett Hispánia:
nem kell immár szétválnia,
részekre tagolódnia,
mint Kasztíl- s Aragónia.
Izabella és Ferdinánd –
e katolikus két királyt,
ez erős kezű két királyt
csodálja ó- és újvilág:
lantpengés, verses, prózai,
Granada gazdag grófjai,
Sevilla titkos jósai
és Columbus hajósai.
Izabella és Ferdinánd
nem ismeri a trónviszályt,
csak dicsőséget, trónt, uszályt,
spanyol népet, spanyol királyt.
Csak halat, hatalmat, hajót,
irályt és inkvizíciót,
várőrséget és vérbirót,
szabott eszmét, egyszeri szót.
Izabella és Ferdinánd
megszabja, kinek mennyi járt,
s megszabja majd, ki mennyit árt –
Izabella és Ferdinánd.
Ki kőcsipkét ver hidegen,
meggazdagszik a tizeden,
turbánt, kaftánt hord szivesen,
tekercset olvas: idegen!
Izabella és Ferdinánd,
a menet Allahot kiált,
a menet Adonájt kiált,
a két menet égre kiált.
És mennek Gibraltár felé,
Kisázsia, Bizánc felé,
Velencei kalmár felé,
Spinoza és Rembrandt felé.
Izabella és Ferdinánd!
Ismeritek a tű fokát?
Ez átjut és az nem jut át:
egy gémeskút útjába állt.
Ki Szentélyt szeretni tanult,
ki Toledóban leborult,
Goethe előtt gödörbe hullt,
annak szerelme az a kút.
Mert – Ferdinánd és Izabel –
az embernek egy haza kell.
Ha tejet ád az anyamell,
nem kutatjuk, honnan a tej.
De merni kell az új hazát,
ha az a tej méregre vált –
ó, Izabella! Ferdinánd!
Csak meg ne bánd. Csak meg ne bánd.
1992. október 22.
Szoborséta Granadában
A továbbiakban Miguel Moreno Romera (1933) néhány granadai monumentális szobra
