Európai közvetítő. Putyin tárgyalásokat kezdett az ukrajnai helyzet rendezéséről.
Két jólöltözött dalia az üres kandalló előtt, kánikulában. Félméteres asztalkánál. (Az ismert ötméteresnél kiabálni kellene…)
Folyik a baráti hazudozás. (Hazudozni kiabálva elég nehéz…)
Viktort „európai közvetítőként” vezetik föl. Ő meg ezt szerényen elfogadja. (Bár tudván tudja, hogy nem az… S hogy nem is békegalamb. Se nem postagalamb.) Vlagyimirról azt állítják: megkezdte tárgyalásait az ukrajnai helyzet rendezéséről. Ő pedig nem helyesbít (bár tisztában van vele, hogy Viktor nem tárgyalófél, semmire sincs fölhatalmazva, nem is „közvetítő” – még üzenetet se nagyon lehet vele küldeni.) Vologya sem békegalamb.
De tökéletes a PR-esemény: Vlagyimir bizonyíthatja a világnak (meg a sajátjainak), hogy ő hajlandó a tárgyalásokra az ukrajnai rendezésről. Hajlandó fogadni az EU alázatosan meghallgatást kérő vezéregyéniségét. A többi már nem rajta múlik…
Viktor bizonyíthatja magának (meg a magafajtáknak, beleértve a hazai pártszavazókat), hogy ő az elveiért, a békéért elmegy – ha kell – a Kremlbe, de akár a Fehér Házba is (ha fogadják).
Bárhová elmegy, ha van, aki leül vele smúzolni. És leülnek, mert ő egy vezéregyéniség.
A sajtó meg csak csámcsogjon – a lényeg úgysem az, hogy mit írnak; a lényeg: hogy írjanak. Minél többet, sok fotóval…
A sorosbérencek ugatása nem hallik a Kremlig. Kit érdekel, hogy az EU mire hatalmazta föl Viktort – ők ketten ott ülnek a kandalló előtt és barátságosan dumálgatnak. Az se érdekes, hogy miről. Ki más dumálgathat így, ahogyan Viktor és Vologya…?
Ja, hogy ennek semmi hatása nincs se az ukrajnai frontra, se a brüsszeli erőviszonyokra..? Ki nem tesz erre spongyát, hogy finom legyek…
Kiemelt részlet a cikkből, ízelítőnek:
Президент России Владимир Путин и премьер-министр Венгрии Виктор Орбан, прибывший 5 июля в Москву в статусе председателя совета ЕС, обсудили за закрытыми дверями урегулирование украинского конфликта. Это был первый визит европейского лидера в РФ с начала СВО.
Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin és Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor, aki július 5-én Moszkvába érkezett az Európai Unió Tanácsának elnökeként, zárt ajtók mögött megvitatták az ukrajnai konfliktus rendezésnek kérdéseit. Ez volt egy európai vezető első látogatása az Orosz Föderációban az ukrajnai különleges hadművelet kezdete óta.
Hogy miért emeltem ki? Mert minden egyes szó merő hazugság (kivéve a zárt ajtókat). Ha nem is tűnik totális fake-nek…
A cikkíró még hozzáteszi, miheztartás végett: orosz politológus szakértők szerint a mostani találkozót nem érdemes túlértékelni, de vitathatatlanul ez az első lépés a béketátárgyalások rögös útján…
Putyin a kandallós beszélgetés előtt az orosz-ukrán konfliktust a legnagyobb európai válságnak minősítette. Utalva saját magára, megerősítette, hogy a békés rendezés feltételeit ő már többször kifejtette, de hajlandó megvilágítani bizonyos „nüanszokat”. Ugyanezt várja el tárgyalópartnerétől: kíváncsi az európai „partnerek” álláspontjára, annak nüanszaira … (Mint ismeretes, az EU testületileg, vezető politikusai egyénenként is már többször kifejtették, részletesen is, a „nüanszokat”: az agresszor Oroszországnak abba kell hagynia a háborúzást és ki kell vonulnia Ukrajnából.
De nem hiszem, hogy Orbán ezt elismételte volna a kandalló előtt…
Tovább böngészve
(LAURUS)
Narcissus (a görög mitológiában Narkisszosz) egy önmaga szépségébe és okosságába szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. (A végén ez okozta vesztét is.) A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek – bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. A freudi pszichológiában a nárcizmusban – önimádatban – szenvedők folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék. (A Wikipédia alapján)
Az orosz ’hivatalos’ (azaz: Putyin által jóváhagyott) politológusok elég sokat foglalkoznak Orbán Viktorral mostani moszkvai útja kapcsán. Ha igyekeznek is a realitások talaján mozogni és nem túlértékelni ezt a látogatást, egyetértenek abban, hogy valami haszna mégiscsak lehet (legalábbis orosz szemszögből)… Egy politológus szerint kizárt dolog, hogy az önmaga érdekeit hatalmas erőbedobással védelmező magyar ’szuverén’ véglegesen össze akarna veszni Ukrajna miatt az EU-val….
Egy „szakértő” kiemeli: Orbán kissé nárcisztikus… (a ’kissé’ – szerintem – eufemizmus; a ’nagyon’ pontosabb lenne). Viktor nagyon szeretné elnyerni a „béketeremtő közvetítő” babérkoszorúját, különösen, ha csak viselni kellene az örökzöldet, szuverénül, mindenféle elkötelezettség nélkül. (Bár nem Putyin elnök, hanem a külügyes moszkvai Szijjártó „kolléga”, Szergej Lavrov viseli a BABÉR – a latin ’laurus’ oroszul ’lavr’ – nevet; Viktor a koszorút elsősorban Trumptól és Puyintól várja (sőt: elvárja), no meg a „magyar emberektől” és a még egyelőre hálátlan európai és világ-közvéleménytől. Mi – hétköznapi magyarok – manapság főként a krumplilevesből meg a lencsefőzelékből ismerjük a babérlevelet…
Más szakértő szerint Orbán a már divatjamúlt klasszikus „kompdiplomácia” gyakorlatias fölélesztője: kompja önkényesen kóvályog Moszkva, Washington, Peking, Kijev, Brüsszel és Budapest között. A víz hányja-veti ide-oda, de ő meg van győződve arról, hogy egy nagy kormányos.
Pedig csak járulékos fűszer a krumplilevesben…
a falon a nagy tükör, nárcistáknak)…
