Argentínai diplomáciai szolgálatom idején (konzul voltam) vízumkérés-ügyben megkeresett egy magyar emigráns; beadta a kérelmét, majd elmenetelkor odavetette: „Tudom, hogy maguktól nem kapok vízumot, de azért megkísérlem a lehetetlent.”
Már elment, mikor megnéztem a nevét: dr. Imrédy… Ügyvéd…. Családi okra hivatkozva kért vízumot, temetésre, talán az anyjáéra.
Utánanéztem: az ún. tiltólistán nem szerepelt, így akár azonnal adhattam volna neki belépési engedélyt… De óvatos voltam, és biztos akartam lenni a dolgomban, ezért külön táviratban kértem utasítást a Központtól, mit tegyek a kivégzett magyar miniszterelnök fiának kérelmével. Javasoltam: kapjon vízumot, minthogy a hivatalos hazai álláspont szerint a családtagok nem öröklik meg a szülők megítélését. Hozzáírtam, hogy a vízum megadása pozitívan hatna a főként jobboldali érzelmű magyar emigrációnak a nagykövetséghez fűződő viszonyának javulására is. Még volt két távirati fordulónk ez ügyben, végül a Központ elfogadta érvelésemet. Személyesen adtam át a vízumot a kérelmezőnek, aki döbbenetében még megköszönni is elfeledte. Visszaérkezése után jelentkezett nálam, és hálásan köszönte, hogy találkozhatott a családjával – Magyarországon…
Argentína a háború után a (szélső)jobboldali, nyilas, profasiszta emigráció menedéke volt, ott telepedett le többek között a világháború előtti és alatti prominens magyar politikusok, vezetők hozzátartozói közül Imrédy Béla volt miniszterelnök fia is.
Akkor szinte még semmit sem tudtam Imrédy Béláról, az olyan összegyűjtött információk, mint amelyek ma a Wikipédián vagy Zöldi László cikkében olvashatóak, jóval későbbiek.
Imrédy bukása és zsidó felmenői
… A nyilasok ellenében is politizáló Imrédy miniszterelnököt, az „úri fasiszta” szervezkedést Horthy és környezete is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsőjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott ellene (a nyilasok 1939. februárjában robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen, mely tizenhárom halálos áldozatot követelt). Imrédy lemondatására végül kiváló ürügyül szolgált, hogy Rassay Károly és Bethlen István kiderítette egyik dédszülőjéről – Imrédynek anyai ágon dédapja szeredi Vajkay Károlyné Heller Karolina apjáról, Heller Móricról –, hogy zsidónak született. Másrészt kiderült, hogy Imrédy anyai nagyatyja, a bécsi születésű zsidó származású Zenger Károly, aki 1848-ban nevét Vajkayra magyarosította, szintén a keresztény vallásra áttért zsidó volt. Imrédyt így saját zsidópolitikája buktatta meg. …
A ”tiltólista” egy – a Belügyminisztérium által – évente megújított, kiegészített, pontosított stb. szigorúan titkos könyvecske volt, a magyar konzulok kézkönyve, bibliája, kötelező olvasmánya. Aki abban szerepelt, az nem kaphatott beutazási engedélyt (vízumot) Magyarországra – csak a Központ írásbeli engedélyével. A konzulnak joga (feladata) volt javaslatot tenni a lista bővítésére vagy bizonyos személyek listáról való levételére… Ezzel a jogukkal a konzulok ritkán éltek: a Központban nem szerették az akadékoskodókat.
