Лубя́нка – oroszul így nevezik-írják a nevezetes moszkvai teret és a metrállomást. Azaz: Lubjánka. Magyarul gyakran, „ráoroszosítva”: Ljubljánka… Mint az Osztyapenkó… (Még jó, hogy nincs Osztyap Bender a magyaros átírásban…)
Mikor Moszkvában diákoskodtam (a hatvanas évek elején), a tér is meg a metróállomás is Dzerzsinszkaja volt – a téren állt a KGB hatalmas épülete, előtte az alapító főcsekista, a lengyel gyökerű Feliksz Edmudovics Dzerzsinszkij hatalmas szobra… Róla keresztelték át 1935-ben az eredetileg is Lubjanka-teret. 1990-ben meg visszakeresztelték…
A komor épület a csekista bálvány nélkül megmaradt, a KGB (utóbb NKVD) pedig FSZB néven élte túl a Szovjetuniót. Van egy szerényebb – és újkeletűbb – emlékmű is a téren: a Szoloveckij Kő (Соловецкий камень), a Szovjetunióbeli politikai megtorlások és a Gulág áldozatainak az emlékműve (a megtorlásokban főszerep jutott Féliksznek és utódainak).
Az alacsony talapzatra helyezett egyszerű gránittömböt az északi Szoloveckij-szigeteken létesített egykori hírhedt szovjet „Különleges Rendeltetésű” kényszermunka-tábor (Gulág) területéről szállították Moszkvába 1990-ben. Az emlékművet akkor a főcsekista szobra elé helyezték – azóta Dzerzsinszkij szobrát eltávolították…
És a tér egyik oldalán ma is működik ia a gyermekek áruháza, a Gyetszkij Mir. Ezt meg a közeli GUM-ot a magyar turisták is mindig becserkészték… Nincs messze a Vörös-tér sem, a Lenin-mauzóleummal és a Kremllel.
A moszvai – Lenin nevét viselő – metró első, kelet-nyugati irányú vonalán (Szokolnyicseszkaja, piros színnel jelölve) ilyen szocreál állomások voltak, díszes, palotaszerű megállókkal: Szokolnyiki (park), Komszomolszkaja, Bibliotyeka imenyi Lenyina , Kropotkinszkaja, Dzerzsinszkaja (a legmélyebb állomás –32,5 méter), a Gorkijról elnevezett kulturális és pihenőpark. Az ötvenes években a vonal kiegészült ezekkel: Lenin-hegyek, Szportyivnaja (Luzsnyiki), Unyiverszityet (Lomonoszov), Frunzenszkaja. Ma: Lubjanka, Csisztie Prudi, Ohotnj Rjad, Kuznyeckij Moszt, Krasznije Vorota, Vorobjovi Gori (Verébhegyek) – Rokosszovszkij sugárút.
Amikor – 1994-ben, jó negyven évvel diákoskodásom után – megmutattam feleségemnek Moszkvát, el-eltévedtem; az egykor jól ismert metróállomásokat sehol sem leltem: szinte mindnek más lett a neve.
Az első moszkvai metróvonal Szokolnyiki állomástól a Park Kulturi (Gorkij-park) állomásig futott; tizenhárom megállója volt – mára már kétszer ennyi van; kezdő hossza 11 kilométer volt, mára 45-nél is több…. A végállomások közötti távot átlagosan hetven perc alatt futják le a szerelvények – az átlagebességük 41 km/óra; csúcsforgalomban 1,5-2 perc, azon kívül 3-4 perc a gyakoriságuk.
Ma – hivatalosan – tizenhat vonalból áll a több mint 500 kkilométeres teljes moszkvai metróhálózat, és jó kétszázötven állomása van. (Wikipédia)
A Park Kulturi és az Oktyabrszkaja állomás
2010. március 29-én dagesztáni terroristák a Szokolnyicseszkaja (1-es) vonal két belvárosi állomásán is robbantottak. Az első támadás helyi idő szerint 7.56-kor történt Lubjanka állomáson, ami közvetlenül az orosz titkosszolgálati központ épülete mellett található. 8 óra 38 perckor újabb robbanás történt, ezúttal a Park Kulturi metróállomáson, ahol ezt követően pánik tört ki. A támadásokban összesen 40 ember halt meg, további 102-en megsebesültek.
Emlékezésem zárásaként egy 1990 előtti költemény a Lubjankáról (a költő helyesírásával).
Szántó T. Gábor: Ljubljanka
Nincs emléktábla, sarló-kalapács
díszeleg körben ma is a falakon.
Zárt kapuk, a földszinti ablakokon rácsok,
kocsik csak a hátsó bejáraton.
Szürkeség, cinizmus. Szemben ’57 óta
egy gyermekjáték áruház.
Mintha a környék feszengve
erőltetne magára színes álruhát.
De az imbolygó lelkek ma is sorban állnak,
mint álltak hetven éve idestova
kendőbe burkolt asszonyok, aggastyánok,
s az árnyak közt feltűnik Ahmatova.
„Ezt írja meg! Mindent, amit látott”,
suttogja neki egy asszony, könyörögve.
A sor a ház mellett kígyózott,
moraja beivódott a kövekbe,
mintha hallhatnák, akikhez szólnak,
mintha áthatolhatna a betonon a hang,
imák és sóhajok, vajon él-e még,
akit fogva tart a pincebörtön, alant.
Emléktábla sincs. Pár megállóra
még áll a mauzóleum s az utódok sírkertje,
de a Ljubljanka kövei közül némán
morajlik Ahmatova Rekviemje.
AI-alapú áttekintés
A Lubjanka (vagy Lubjanka épület) a moszkvai Lubjanka téren álló, hírhedt neobarokk épületkomplexum, amely évtizedeken át a szovjet állambiztonsági szervek, leginkább a KGB központja és börtöne volt. A sárga téglás épület ma az utódszervezet, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) székháza, és a sztálini terror egyik fő szimbóluma.
Funkció: Az 1919-től működő épület a Cseka, OGPU, NKVD, MVD és végül a KGB központjaként szolgált, ahol kihallgatások és kivégzések is zajlottak.
Építészet: Eredetileg a Rosszija biztosítótársaság számára épült 1897-ben, később bővítették és a szovjet titkosszolgálatok igényei szerint alakították át.
Jelenkor: Az épület ma is az FSZB használatában van, de működik benne egy nyilvános múzeum is, a Történelmi Bemutatóterem.
Elhelyezkedés: Moszkva központjában, a Lubjanka téren található, a Lubjanka metróállomással szemben.
A Lubjanka név a orosz történelemben a félelemmel és az elnyomással forrt össze.
