Kolumbiában január közepén elfogták az idei első kokó-tengeralattjárót – kis híján egy tonna (!) kokainnal… Még azon a héten megállítottak egy háromtonnásat is.
Kolumbia a világ leghírhedtebb kokaintermelője és -szállítója. Utóbbi tevékenysége „globális”: a világ minden táján vannak kokainfutárok. Akiket – elfogva – mindenütt leütetnek, néhol kivégeznek.
A kolumbiai (és ecuadori meg perui) börtönökben legalább kéttucatnyi magyar állampolgárságú futár üli hosszabb – néhol tízéves – büntetését. (Ottani diplomáciai szolgálatom idején mindhárom országban képviselhettem a konzuli érdekvédelmet, ezt engedélyezték és támogatták a helyiek, de a lebukottakat nem engedték el büntetésük letöltése előtt. Egyikükkel utána itthon is találkoztam. Spanyol tolmácsként dolgozik egy vállalkozásnál… Hét évig gyakorolhatta a nyelvet a rácsok mögött, anyanyelvi környezetben…)
Bogotában a diplomáciai testületnek is bemutatták az egyik lekapcsolt mini-tengeralattjárót. Precíze elkészített járgány volt, csak a szükséges pár műszerrel, semmi fölösleges csicsa. A kolumbiai rendőrök „semi-submarino”-nak (fél-tengeralattjárónak) nevezték, mert periszkóp-mélységnél lejjebb nem ereszkedett). Egy jó tizenöt méteres acélcső vagy csónak formájú acéltest volt a kokószállító eszköz; egy-három tonna anyag szállítására. Orosz kollégám megjegyezte: „Piszok jól megcsinálták, olyan, mint egy japán kamikáze-torpedó, de modernizálva és kitágítva. Mintha mi csináltuk volna…” A kolumbiai újságok értesülései szerint a búvárhajót posztszovjet mérnökök tervezték, és ők irányították az összeszerelést is; sőt, elképzelhető, hogy ők ültek az egy-,néha két- vagy háromszemélyes parancsnoki hídon is… Jól megfizetett foglalkozás lehetett… Újsághírek szerint már kiképeztek kolumbiai kokótengerészeket is. Egy szállítmánnyal akár 30 millió USD értékű anyagot lehet célba juttatni.
A kolumbiai és ecuadori lapok szerint évente négy-öt ilyen szerkezetet tudnak „élve” elfogni a partvédelmi erőik – legalább ennyit fölfedezéskor a legénység elsüllyeszt, hogy ne maradjon bizonyíték; csak találgatni lehet, hány jut el az USA-ba…
A kolumbiai és az ecuadori kokain-maffiák nem sajnálják a pénzt a ’technikai-technológiai újításokra” – a vízalatti szállítóeszközökkel a Csendes-óceáni partok mentén – a partvonaltól ötven-hatvan kilométerrel beljebb, a nyílt, „nemzetközi” vizeken – fel lehet úszni az USA (a „fogadóország”) határvizeiig. A két ország rendőri-határvédelmi-katonai-haditengerészeti erői is fokozzák együttműködésüket.
Mindeközben a kokatermelés is folyamatosan növekszik: az ENSZ adatai szerint a „nyersanyagot” (a kokacserjét) is egyre nagyobb területen termesztik – Kolumbiában már több mint 230 ezer hektáron, évente mintegy 15 százalékkal növelve a vetésterületet. Ecuadorban kokaleveleket nem termesztenek, de igen fontos nagy forgalmú csempész-utak biztosítják a kolumbiai kokó eljuttatását az óceánpartra (ahol várnak a kokó-búvárhajók). És: irány Kalifornia!
