A napokban „újraolvastam” kedvenc eposzomat, vagyis újra megnéztem a belőle készült mozit.
Amikor – 1964-ben – spanyolos lettem az ELTE olasz tanszékén (a spanyol tanszék csak később önállósult, vált ki belőle), éppen a középkori (lovag) eposzok bűvöletében éltem. Az orosz szakon akkor tanultunk Igor hadáról (Szlovo o polku Igoreve), akkor ismerkedtem a testvéri finn történettel (Kalevala), akkor olvastam el a francia Roland-éneket, a német Nibelung-éneket, meg a magyar Buda halálát, Zalán futását (és a Szigeti veszedelmet). No meg a Cid-et (El cantar del mío Cid, vagy: Poema de mio Cid) – (ó- és új)spanyolul); nem volt még magyar fordítása. Elhatároztam, hogy én fordítom le elsőként a majdnem négyezer soros hőseposzt, de ez sokkal keményebb dió volt, mint gondoltam. Így aztán letettem róla…
Nem véletlen, hogy csak 2002-ben jött ki az első teljes műfordítás. Magyarul korábban csak néhány rövid részlet jelent meg a Cid-énekből, Gáspár Endre, Nemes Nagy Ágnes, Kőrösi András és Tótfalusi István fordításában.
1964-ben már három éve megvolt az amerikai Cid-film, Hestonnal, Raf Vallonéval – és Sophiával… Természetesen, ezt sem láthattam (csak Rómában került elém, a hetvenes évek végén).
A Cid elsősorban Corneille francia drámairó művéből lett ismert Európa-szerte. De az eposz egészen más – abban Cid a feltétel nélküli feudális hűség minta- és példaképe. Mint az orosz Igor, a francia Roland, a német Seigfried és a többiek… 1961-ben filmvászonra vitték Hollywoodban, Anthony Mann rendezte, Charlton Heston játszotta Cid szerepét, Sophia Loren pedig Jimena (a nej) figuráját elevenítette meg. Sok-sok spanyol (kasztíliai, aragóniai, valenciai stb.) hídlakó* lovag meg rengeteg muzulmán (mór) harcos tülekedik benne. A szuperprodukció zenéjét a magyar származású Rózsa Miklós szerezte. (*A „hídlakó) Rejtő–Fülig Jimmy nagy truvájja a „hidalgo”-ra: spanyolul kb. „nemesember”, nem akárki fia…)
Végül Csala Károly fordította 2002-ben – őt nem ismertem (általában a műfordító spanyolosokat személyesen is ismertem). Igyekszem majd beszerezni a könyvet, ha még van belőle.
Fülszöveg szerint a magyar átültetés hűen adja vissza a középkori spanyol hőseposz hangulatát és cselekményét…
Meglátjuk. A film egyébként nézhető, Sophia uralta az egészet; nagyon szép volt 1961-ben (is). De én elfogult vagyok, ő nekem az örökös number one.
A műfordításról írta egy kritikus: „Nem hittem volna, hogy élvezni fogok egy olyan hőskölteményt, amely csak és kizárólag háborúról, bosszúról, hatalmaskodásról, menekülésről és csatákról szól; több mint nyolcszáz éves (1207-ből való), s nem nevezhető sem rímbravúros, sem izgalmas strófaszerkesztésű vagy igazán harmonikus verselésű műnek. A páratlan tudással magyarító fordító, Csala Károly nagy költői leleménnyel alakította ki azt az archaizáló, asszonáncokat az eredeti műhöz méltó mennyiségben, de a mai költészetben megszokott minőségben tartalmazó szöveget, amely méltó módon idézi meg a legnagyobb spanyol lovag, Cid történetét, s mutatja be a spanyol epika első fennmaradt, nagy vállalkozását.”
Két forrás
Egy blogger kitűnő összefoglalója a Cidről
A Wikipédia szócikke
