Az Új Hét – Gál Mária – cikke kapcsán jutott eszembe egy lehetséges népszámlálási összefüggés a (romániai) magyarok számának alakulásáró: otthoni fogyásáról, itthoni, magyarországi növekedéséről.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke úgy nyilatkozott, a kettős állampolgárság felgyorsította a kivándorlást, Kelemen Hunor jelenlegi elnök viszont cáfolta ezt. Kiss Tamás szociológust is idézi a cikk, aki szerint „vannak adatok arra, hogy a magyarországi népességen belül miként alakul a Romániában születettek száma”. Mint mondja: „Most már a bevándorlási statisztikákban nem jelennek meg a határon túli magyarok, mert már magyar állampolgársággal rendelkeznek, de a lakossági nyilvántartásokban megjelenik, hogy hol születtek. 2012-ben 180 ezren voltak, most 207-208 ezren, ami 27 ezres többlet.”
Nos, akaratlanul én is „megjelentem”, és szaporítottam e többletet…
Eddig csak kisebb-nagyobb gondokat okozott az, hogy mi néhányan (elég sokan) a mai határokon túl születtünk… Sokszor nem is odavalósként: az én szüleim például a visszacsatolás keretében „vendégszerepeltek” rövid ideig Erdélyben. De a háborús időkben esetleg kimaradtunk a magyar(országi) anyakönyvezésből (az erdélyi anyakönyvek nem mind jutottak el a budapesti központba), így – mondjuk – most nem lehet kiváltani a halotti anyakönyvi kivonatot: nincs nyomunk az itthoni virtuális nagykönyvben…
A személyi igazolványom kiállításakor a budapesti közhivatalnok precízen bekörmölte volna az okmányomba – a születési hely rovatba a Romániából nagy nehezen megszerzett – román nyelvű – születési anyakönyvi kivonatból, hogy Sfintu Gheorghe… Mint zsörtölődésemre közölte: ő csak az idegen nyelvű „alapokmányban” szereplő eredeti adatokat írhatja be – és csak nehezen hitte el (fogadta el, hiába mutogattam a csatolt hivatalos fordításra), hogy születésemkor a város neve hivatalosan Sepsiszentgyörgy volt, és hivatalosan Magyarország része; én pedig csak magyar állampolgár vagyok (nem kettős)…
Számos számítógépes kérdőív is „visszadobott”, ha beírtam szülővárosom nevét, és mellé országként Magyarországot jelöltem meg (úgymond „ilyen település Magyarországon nincs”)… Nesze neked Nagy-Magyarország!
Ott-születésemnek azonban most már nemessé ért értelme van: szaporíthatom, megmenthetem vele (fogyatkozó) határon túli nemzettársaimat! A hazai népszámlálási kérdőívben (most először) a születésre vonatkozó résznél külön hangsúlyozták, hogy az adott terület (a szülőföld…) jelenlegi állami hovatartozását kell föltüntetni. Majdan ebből vonnak le a statisztikusok következtetéseket „visszafelé”: megbecsülik, hogy hányan vándoroltak el Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból, a Kárpátaljáról… A mostani 27 ezres többletben ily módon mi is benne lehetünk, akik kénytelenek voltunk szülőföldünket a jelenlegi országhatárok szerint definiálni.
Még elég sokan vagyunk… Adataink révén a többlet még növekedhet is. Rajtunk ne múljék!
