A The Guardian olaszországi tudósítója pár éve utánajárt a nagy titoknak: miért oly szerény bögyörővel ábrázolta az angyali Mihály Mester (Michelangelo) a parittyás Dávidot.
A bennszülöttek maguk is méltatlankodnak a leghíresebb szobruk evidens “pisello”-ján*; a turisták meg üptre-haptra fotózzák, szélesen vigyorogva, különösen az afroamerikaiak (gondolom, otthon mutogatják, hogy a leghíresebb fehér baseball-játékosnak ekkorika jutott). Két tudós firenzei doki azonban megfejtette a titkot: Dávid azért szerénykedik, mert az embernek (ez most egy macsós eufémizmus) az ijedtségtől ugyanúgy összemegy, mint mondjuk a hidegtől (contractio organi reproductionis). Aki nem hiszi, járjon utána.
Egy levéltáros utána is járt: talált egy levelet, melyben a szobrot éppen faragó Mester ezt írta: “Kevés már a márvány.” – A dokik szerint viszont az anatómiailag is akkurátus Mestert efféle prózai nehézség nem kényszeríthette volna arra, hogy a négy és fél méteres férfialak proporcióit ilyetén módon torzítsa.
Marad tehát a hajszálpontosan ábrázolt fizikai állapot, melynek oka valamilyen feszültség (például a már említett ijedtség – hiszen a filiszteus egy kigyúrt, három bőrfejjel magasabb izomagyú bunkó volt –, esetleg a sportolóknál is mért start előtti, dobás-vetés-hajítás előtti tensio (majd kifaggatjuk egyszer Pars Krisztiánt).
A kutatók szerint egyébként Dávid arca is erőteljes koncentrálást tükröz. Más tudósok szerint a szobor nem a híres parittyázás előtti pillanatot ábrázolja (a közhiedelemmel ellentétben a jobb kézben nincs nehéz kő). Aki nem hiszi, járjon utána – bis. Az igazi kutatások előtt is tág lehetőségek maradtak még…
A félezeréves szobor azonban tovább őrzi legnagyobb titkát: miért ábrázolta a bibliai, történelem- és anatómiai tudására olyan büszke angyali Mester a zsidó ifjút körülmetéletlenül…
* pisello – olaszul: 1. (cukor)borsó – alapjelentés, 2. Penis (különösen kisgyermeké), uborka (nyelvhasználatban megegyezik a 2. jelentéssel)
