Szófejtő szótári kalandozásaim során jutottam el egy latin-spanyol szóbokorhoz. A szóban forgó három szó ismerős volt, csak egymás közti összefüggéseikről nem tudtam eleddig. Megosztom kutakodásom eredményeit. A hiperprűdek itt abbahagyhatják az olvasást… A ‘carmen’ latin szótőről lesz szó.
A ‘carmen’ főnév egyik ismertebb jelentése: dal, vers, költemény. Példa a Carmina burana – középkori dalgyűjtemény; a lelőhelyről, Beuren (latinul: Bura) bencés kolostoráról kapta nevét.
Másik, kevéssé ismert jelentése: ‘gereben’, ‘kártolás’, ‘gyaratás’: a – főként gyapjú – szövet „kifésülése”, megtisztítása.
A Carmen pedig jól ismert spanyol (-cigány) női név (lásd Bizet francia zeneszerző hasoncímű operáját, a Föl, torreádorral)…
De ide sorolható még a ‘kármin‘ szín (bíborvörös) és a carminativum (egy laxatív gyógyszer neve) is.
A nyelvészeti érdekesség abban leledzik, hogy a (majdnem) azonos alakú szavaknak szinte semmi közük egymáshoz; azaz nem egy szónak van több jelentése, hanem több szó alakja esik egybe, legtöbbször véletlenül; a véramatőr nyelvészek azonban nem hisznek a véletlenekben, az efféle hasonlóságok számos etimológiai fejtegetésnek képezik alapját….
Az ének-‘carmen‘ a ‘cano’ – énekelni – ige leszármazottja, a gereben-‘carmen‘ pedig a ‘caro’ – kártolni – igéből alakult ki.
A női név viszont – talán ezek hatására – rögzült Carmen formában a héber Karmel-ből (כרמל): ez egy hegy az ókori Palesztina területén, Haifa környékén, a tenger partján. A sémi szó jelentése kb. szőlőskert, az Úr kertje (ld. még: Kármel-hegyi Boldogságos Szűz sarutlan kármelita nővérek rendje).
A gyógyszer-név kicsit a kártoláshoz kötődik (megtisztítás a szél-rekedéstől).
A szín-kármin (spanyolvörös, lengyel bíbortetű, karmazsin) carmen-kapcsolatát nem sikerült meggyőzően kiderítenem… A kárminfesték az egyik legjobb minőségű természetes eredetű vörös festékanyag; az anilinfestékek feltalálása óta csak akkor alkalmazzák, ha ilyen festékre van szükség például süteményekben, cukorkákban, kozmetikumokban, vízoldható gyógyszerkészítményekben és szövettani festőanyagként. Nők milliói szerte a világban kárminfestéket tartalmazó rúzsokkal kenik ajkukat, ezt használják arcuk pirosítására is…
A legizgalmasabb vonatkozás a szélhajtó gyógyszeré – a bélgázoktól, rossz szelektől való megszabadulás eszközéé. A tevékenységet az ős-uráli (mondhatjuk: finn-ugor) eredetű magyar szó (‘fing’) jelzi, melyet számos durva („durrantás”), vicces („alfarhang”) avagy eufemisztikusan finomkodó („szellentés”, „puki”) kifejezéssel lehet helyettesíteni. A purgatív gyógyszer egyébként ma is kapható a jobb patikákban. Alant egy szép régi gyógyszeres üvegcse látható.
Megjegyzésem: a Szabad szél című szovjet sikeroperett nem a szélhajtással kapcsolatos, inkább a szélhívással – „Szél, szél, szállj Keletről hozzánk… s új világot hozzál…” –, egyben a mostani NER-külpolitika egyik vezérelve.
Mivel az etikettszabályok (különösen Európában és Amerikában) nem teszik lehetővé a széltől való nyilvános megszabadulást, a gyógyszernek jövője is van…
Szelek szárnyán…
Most pedig meteorológiai (szélkutatási) melléktermékeimet csatolom.
A szóba hozott szelet már a latinban is többféleképpen nevezték (”flatulentia’, ‘peditum’, ‘crepitu’s, ‘flatus’, ‘pedo’ etc.) – az újlatin nyelvekben hol az egyik, hol a másik élt tovább. A francia ‘pet’, a spanyol ‘pedo’ a latin ‘pedo’ folytatása (semmi köze a pedofilhoz…), az olasz ‘peto’ is, míg a szintén talján ‘flato’ vagy ‘flatulenza’ más latin tőből él tovább… (A portugál ‘pum’ – hangutánzó szó lehet. A román ‘băși’ vagy ‘pârț’ nekem nem tűnik latin vagy dák eredetűnek.) Viszont a francia ‘petard’ (petárda) is a durranásra utaló ‘pet’ származéka…
A szélhajtó carminativum a kártolás, tisztítás jelentésű latin carmen szó orvosi-farmaceutikai öröksége. Számos élelmiszer, gyógynövény alkalmas ilyen tisztításra, például a kardamom, a fahéj, az ánizs, a gyömbér, a fokhagyma, a bazsalikom, a tárkony stb. – nem kihagyva a hüvelyeseket (melyek közismerten termelik is e szeleket).
Nem obszcén szövegek következnek; ami természetes, az sosem lehet obszcén… obscène soit qui mal y pense…
Kis chrestomatia a témába vágó viccekből
Az öreg Béla bácsi egyre rosszabb állapotba került, a gyerekei rábeszélik: vonuljon be egy öregotthonba. Bemutatnak neki egy jónevű intézményt. Ahogy ott ülnek a felvételi irodán, látják ám, hogy Béla bácsi lassan elkezd jobbra dőlni. Az egyik ápolónő rögtön felegyenesíti, és egy párnát tesz a jobboldalára. Egy idő múlva Béla bácsi lassan elkezd balra dőlni, a másik ápolónő megint felegyenesíti, és egy párnát tesz a baloldalára is. Rövid idő múlva Béla bácsi vészesen előredől, egy izmos ápoló gyorsan elkapja, s kiegyenesíti. Vége van a bejelentkezésnek, Béla bácsit megkérdi a családja: hogy tetszik neki az öregotthon.
– Eddig nem nagyon – válaszolta az öreg –, nem hagynak fingani…
A (nyugati) köztársasági elnök meghívja a diplomáciai testületet a szokásos újévi partira. Éppen tósztot készül mondani, mikor kiszalad belőle egy alsó szusz… Az udvarias francia nagykövet faarccal: „Mesdames et Messieurs! Nézzék el nekem ezt az apró malőrt!” Alig fejezi be, újabb szusz hallatszik. Az amerikai nagykövet: „Ladies and Gentlemen! Én voltam, my apologies.” De a karminativum tovább dolgozik; már több ország képviselője sora került a szabadkozásban, mikor előlép a szovjet nagykövet: „Dámi i goszpodá! Továrissi! Ezt és a következő ötöt a nagy Szovjetunió magára vállalja!”
Donald Trump amerikai elnök tiszteletét tette (az immár néhai) brit uralkodónál, és II. Erzsébet a protokollnak megfelelően hintóval is megutaztatta vendégét. Az egyik fordulóban a vezérló hatalmasat durrantott… A királynő bájosan rámosolygott vendégeire: „Amint észrevehették, az uralkodó sem lehet ura a helyzetnek minden esetben…” Mire a vöröshajú, illemtanári képzettségű finom jenki elnök: „Oda se neki, felség! Velem is előfordul néha… De ha nem outcomingol, azt hittük volna Melániával, hogy a ló fingott!”
Ehhez elég csak a harmadik szépkori aranyszabályt interpretálnom: bizonyos kor fölött már nem bízhatunk a készülődő fuvallat halmazállapotában…