Élhetetlenné teszi a turistaparadicsomokat a rengeteg turista (elsősorban spanyolos lapszemle)
Az Atlanti óceánban lévő, de Európához tartozó spanyol Kanári-szigeteken /Islas Canarias/ egymást érik a tiltakozó fölvonulások: az elviselhetetlenül növekvő turistaáradat megregulázását követelik.
[A táblákon szereplő „Canaricidio” (Kanári-gyilkosság) nem a sárga kismadarakról szól: a szigeteket a fölfedezéskor ott talált hatalmas vadkutyafalkákról nevezték el (cane, canis – latinul: kutya)… Igaz: a kalitkalakó madarat viszont e szigetekről nevezték el…]
Spanyolország tavaly rekordévet zárt turizmusból. Az amúgy is nagyszámú „hagyományos” turista kiegészült a bizonytalanná vált Közel-Keletről „átirányítottakkal”, és számuk így meghaladta a 85 milliót (majdnem 15 millióval több, mint 2022-ben; először lépve túl a pandémia előtti rekordokat).
Spanyolország a világon a második legtöbb turistát fogadó ország. (Az első: Itália. Olasz adatok szerint 2023-ban 135 millió külföldi turistát fogadtak – ez is posztpandémiás
rekord…)
A legtöbb turista az UK-ból érkezik Spanyolhonba – 2023-ban: 17 millió; sokkal több mint a teljes magyarországi idegenforgalom, annak két és félszerese. Ez jó 200 milliárd (!) eurós bevételt jelentett az országnak. Az állami bevételek jelentős – csöppet sem
elhanyagolható – részét… Spanyolországban a gazdasági fejlődés legfőbb motorja elismerten a turizmus (nem – mondjuk – az akkugyártás).
A spanyol hivatalosságok szerint a kormány jó útra terelte az idegenforgalmi iparágat, elindítva azt egy fenntarthatóbb és privatizált (nem-állami) tömegturizmus irányában. Ezzel a „jó úttal” azonban nincsenek megbékélve az érintett területek lakói, egyre hangosabb tiltakozásukkal átgondoltabb turizmus-politikát, a tömegturizmus enyhe visszafogását akarják elérni.
A magyar idegenforgalom csupán töredéke a spanyolénak (és a turisták rohamának kitett más országokénak, mint például Olaszország, Nagy-Britannia). Tavaly közel 16 millió turista több mint 41 millió vendégéjszakát töltött hazánkban, a szálláshelyek és a vendéglátás bevételei pedig két számjegyű, infláció feletti mértékben növekedtek.
Külföldről azonban csak 7,1 millió vendég érkezett (a többit a virágzó belföldi turizmus adta). Az összebevétel (bel-és külföldi) 2023-ban kb. 15 százalékkal járult hozzá a GDP-hez. (NTAK-adatok)
A hetvenes évek elején, mikor idegenvezetőként is dolgoztam, sokszor elbüszkélkedtem akkori magas turistaszámunkkal: az jó hatmillió volt (bel- és külföldiek együtt), ami egy tízmilliós – vasfüggöny mögötti – országban nem volt rossz mutató. Az én időmben, emlékezetem szerint, mintegy évi kétmillió külföldi turistával számoltak, amiből jó egymillió volt a „nyugati” (a többieket a „testvérországokból” vártuk). A turismofóbia nálunk egyelőre ismeretlen mint tömegmozgalom… Szerény idegenforgalmunk nem is bírná el…
A világ furcsállja is, hogy az idegenforgalomból élő spanyolokegyre hangosabban tiltakoznak a folyamatosan növekvő turistalétszám miatt. Nem csak a Kanári-szigetek vonzzák a turistákat (az alig kétmillió lakosú szigetcsoportot évente jó 15 millió (!) turista látogatja az évi háromezer napsütéses órának ígéretével); hasonló a helyzet – kisebb nagyságrendben – a Földközi-tengerben található (ugyancsak spanyol) Baleári-szigeteken is. Valamint a második legnagyobb (egyben a legszebb…) spanyol városban, Barcelonában is: a másfélmilliós metropoliszt évente többször ennyi turista özönli el, egyes túlzó de hihető statisztikák szerint majdnem tízszer ennyi. 2023-ban bizonyítottan jó 12 millió turista járt ott, ez is a városi lakosság nyolcszorosa – jóval több mint akár Velence akár Bécs éves turistaforgalma. Ez a tömeg nemcsak a közlekedést vagy a város
infrastruktúrájának normális használatát nehezítette meg, hanem a vártnál nagyobb terhet rótt a közműhálózatra is.
Barcelona évek óta a negyedik leglátogatottabb európai város. A helyi lakosság tiltakozása egyre hangosabb, Barcelonában a tömegturizmus miatt felbőszült helyi lakosok vízipisztolyokkal és italosdobozokkal támadtak az utazókra, és azt
követelték a város vezetésétől, hogy vessen véget a bénító tömegturizmusnak, korlátozza a városlátogatók számát. A turisták siserahada negatív hatással van a területek infrastruktúrájára, leterheli a közműhálózatot, pazarolják a vezetékes
vizet (az ivóvizet), kényelmetlenségeket okoznak a helyi lakosságnak (Barcelonában például amiatt is tüntettek, hogy a helyi lakosok nem tudnak munkába menni: nem férnek föl a városi „közszolgálati” buszokra); a csendes lakónegyedeket a turisták állandósult lármája elviselhetetlenné teszi; az idegenforgalmi vállalkozók nyomott áron
fölvásárolják a lakóházakat szálláshelynek, az ingatlanárak megfizethetetlenül magasak, a helybélieknek nincs hol lakniuk; az egykor családias éttermek, bárok dugig vannak az idegenekkel, akik minden lehetséges szabadidő-eltöltési helyet megszállnak, a boltokat
is kifosztják és miattuk egekbe szöknek az árak; a spanyolok kiszorulnak strandjaikról, diszkóikból, élvezhető tájaikból – miközben a turisták zöme csak kevés vendégéjszakát tölt el Spanyolhonban…
Az állampolgári (lakossági) gondok a fölsoroltakon túl más spanyol turistaközpontokban is robbanásveszélyesek (Madrid, Valencia, Sevilla, Málaga, Santiago de Compostela stb.)
Sokhelyütt turistamentes övezetekben (üdülőhelyekben, városnegyedekben, utcákban), akár városokban gondolkodnak. Ilyenek elkülönítése azonban a sűrűn lakott – és turisták kedvelte – országokban, mint pl. Olaszország, gyakorlatilag megvalósíthatatlan.
Fölmerült külön környezetvédelmi adók beszedése is (a turistáktól)…
Az idegenforgalom elleni föllépések kapcsán született meg a (spanyol) ‘turismofobia’ kifejezés. A tiltakozó mozgalmak szervezői azt hangoztatják, hogy nem a turizmus, a turisták ellen vannak, hanem az idegenforgalom szülte (okozta) anomáliák, a felelőtlenség és a tervszerűtlen kapkodások ellen… Nem gyűlöletet akarnak szítani az
idegenek ellen, hanem olyan rentábilis minőségi turizmust szeretnének kiépíteni, amely védi a lakosok érdekeit, egyben nagyobb tiszteletre ösztönzi a zajongó, erőszakos, szemetelő, neveletlen stb. turistákat is.
Márpedig a turismofobia – ha tagadják is – a xenofóbia (idegengyűlölet) különleges esete… Mint például az orbáni migráncsfóbia… Az „eszmei mondanivaló”: „Húzzanak el innen a francba… Ne zavarjanak engem/minket… A pénzt azért hagyják itt, akár át is utalhatják…”
A spanyol lapokban olvasott vélemény szerint a „turismofobia: xenofobia pija”. Ennek a kulturált lefordítása elég nehéz: az obszcén ’pija’ ugyanis (férfi) nemiszervet jelöl, vagyis : a turistaellenesség egy nagy f…ság.
