1969-ben kerültem a Magyar Rádióhoz, a Külföldi Adások Főszerkesztőségére (KAF), a Műsorexport szerkesztőségbe.
Egyik első fontos „munkám” a Rádióban egy internacionalista segítségnyújtás volt: a nemzetközi igazgató meg bízásából – talán a műsorcsere keretében – a csehszlovák elvtársaknak kellett segítenem megbízható tolmács-mindenesként az archívumunk „megkutatásában”. 1969-et (vagy 1970-et) írhattunk.
A cseh „kutató” elvtárs anyanyelvén túl csak oroszul tudott (gyengén) – a munka minősítése „igen bizalmas” volt (talán titkos is). Jó egy hétig olvastuk-hallgattuk az 1956-os zárt anyagokat – a cseh elvtársaknak saját ’ellenforradalmuk’ pánszocialista megfékezéséhez volt szükségük illusztrációra. Elsősorban az „imprilisták” uszítására: SZER, Amerika Hangja, Deutsche Welle magyar adásai.
Szédületes mennyiségű anyag volt az archívumban. (A hangrögzítő eszközök 1956-os viszonylagos fejletlensége miatt egy megbízható mérnök elvtárs is mellénk volt rendelve, aki az ős-magnókat és egyebeket kezelte…)
Nagyon izgalmas volt az az egy hét…
Vagyis: a Magyar Rádió archívuma „az átkosban” sem volt szabadon kutatható – politikával foglalkozó részlege zárt volt… Oda csak némelyeket engedtek – vagy küldtek – be.
Ezzel együtt, a mostani lenyúlási törekvés mélységesen elítélendő.
(Osztály)harcos üdvözlettel,
J. bácsi
