Kolumbia az ukrán fegyveres erők egyik legfőbb „beszállítója” a harcedzett, tapasztalt latin-amerikai zsoldosok köréből. Legalább ötszázra saccolják az eleddig Ukrajnába érkezett kolumbiai zsoldosok számát – pontos adatok sem kolumbiai, sem ukrán (sem orosz) részről nincsenek. A becsült létszám nagyjából fedi a valóságost, állítják
mindhárom érdekelt fél szakértői… (S nagyjából megfelel korábban e témában írt összeállításaim adatainak is.)
Abban is egyetértenek, hogy a 2023 eleje óta érkezett kolumbiaiak közül jó háromszáz már sosem térhez haza – csak esetleg bádogkoporsóban; mintegy százan dezertáltak, illetve a hadifogságot választották a front helyett; ugyanennyien lehetnek, akik még harcolnak az ukrán oldalon.
Nemrégiben járt Moszkvában a bogotái külügyminiszter, kollégájával, Lavrovval – egyebek között – tanácskozott az ukrajnai konfliktusról is. Kifejezte meggyőződését, hogy a megoldás egyetlen útja a két- vagy/és többoldalú tárgyalás lehet. Fölajánlotta országa tapasztalatait a békekötés előmozdításához és közreműködését az
ezt célzó nemzetközi fórumokon. (Orosz szakértők szerint e tapasztalatok elsősorban belső konfliktusok kezelésében segíthetnének, hiszen Kolumbiában a baloldali /és jobboldali/ irreguláris gerillák illetve a kábítószer-bizniszben érintett bűnözői csoportok és a kormány közötti fegyveres harc intenzitását sikerült jelentősen csökkenteni – de ezek a tapasztalatok nem sokat érnek két ország „reguláris” háborújában.)
Az orosz fél egyértelműen leszögezte: a hadifogságba esett kolumbiaiakat ugyanolyan szigorral ítélik el, mint bármilyen más külföldi zsoldost, aki harcolt Oroszország ellen. Zsoldos szerződésük aláírásával ők kivonták magukat az állampolgárságuk szerinti ’anyaország’ diplomáciai-konzuli védelme alól. (Jelenleg is több kolumbiai zsoldos ellen folyik bírósági eljárás Oroszországban.)
A kolumbiai külügyminiszter Moszkvából hazatérve tájékoztatta az illetékeseket: hasonló gondokkal kell megküzdeniük a külképviseleteiken is, mikor megpróbálják hazamenteni a konzuli védelmek kérő – magukat meggondolt – honfitársaikat, akik aláírták szerződéseiket valamelyik zsoldos-toborzó irodával. Jelenleg állami szinten nem tudják kezelni az Ukrajnában harcoló vagy orosz hadifogságba esett kolumbiaiak családtagjainak a „fiaink hazahozására” irányuló követeléseit-kéréseit sem. Ráadásul Kolumbia még nem csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyezményhez, amely tiltja az idegen zsoldosok hazai, illetve külföldi toborzását, kiképzését illetve finanszírozását.
A miniszter szerint a lehető legsürgősebben alá kell írni – majd szigorúan betartani – ezt a konvenciót. (Ez viszont csak a törvényhozás hosszadalmas, bürokratikus lépései után lehetséges. A külügyminiszter jelzését követően a hadügyminiszter beterjesztette erre vonatkozó törvénytervezetét a bogotái parlamentben. A tervezet jelentős – globális – nemzetközi együttműködést sürget a zsoldos-témában.)
A kolumbiai és az orosz sajtóból az derül ki, hogy a legtöbb latin-amerikai zsoldos Kolumbiából ment Ukrajnába. (Náluk nagyobb létszámú „nemzeti csapat” csak a poszt-szovjet térségből és Lengyelországból érkezett az ukrajnai idegenlégióba.)
Kis fogalomtisztázási kitérő: A bérkatonaság, vagy közismert néven a zsoldos tevékenység ősidők óta létezik, a zsoldosok részvétele a háborúkban a háborúskodással egyidős. A XX. század második felétől kezdődően kialakult egy, a zsoldos
tevékenységet tiltó nemzetközi rezsim, melynek célja, hogy külföldi katonák pénzért más ország háborújába ne avatkozzanak bele. A nemzetközi közösség a zsoldos
tevékenységet illető egységes álláspontjának egyik első kifejeződése az ENSZ Közgyűlés 1968. évi 2465. számú határozatában öltött testet, amelynek 8. pontja megállapítja,
hogy a zsoldosok alkalmazása bűncselekmény, amely ellen az államoknak fel kell lépniük. A zsoldosok toborzása, alkalmazása, támogatása és kiképzése elleni nemzetközi egyezmény (1989) alapján például humanitárius jogi szempontból a zsoldos nem
tekinthető harcosnak, és nem élvez hadifogoly státuszt, ha az ellenség keze közé kerül. Mivel tevékenységét a nemzetközi humanitárius jog tiltja, a zsoldos nem jogszerűen vesz részt egy fegyveres konfliktusban, a Genfi Egyezmények nem
vonatkoznak rá. Az univerzális emberi jogoknak azonban minden esetben érvényesülniük kell, egy fegyveres konfliktus ideje alatt is – és a zsoldosok esetében is.